Mindig vonzottak a határhelyzetek. Az átmenetek valahonnan valahová. A színházban, legalábbis én így képzelem, folyton ilyesmi zajlik. A túláradó ember, ha arra van szükség, fegyelmezi magát a színpadon. A gátlásos kitárulkozóvá válik, amikor ezt kell tennie. A személyiséget korlátozza, egyúttal új távlatok felé is megnyitja egy szerep. A kísérletezés összpontosítással és rutinnal társul. Történik ez a szemünk láttára, az azonnaliság minden kockázatát fel- és átvállalva. Látni akarom. Lakner Zoltán
