Április 25-én mutatják be a Messiás.ma c. rockoratóriumot a Művészetek Palotájában. A Händel Messiásának nyomán Várkonyi Mátyás rendezte előadás Jézusával, Makrai Pállal beszélgettünk zene iránt vonzalmáról, a passiótörténet mai aspektusairól és a zenés színházról…
- Hogyan kezdődött a kettőtök kapcsolata: a rock zene és a te?
- Édesapám hegedült, így gyerekkoromban megvolt az indíttatás a zene iránt, ám az igazi lökés a 60-as évek eleje a BEATLES volt!
- Mi az ami ebben a műfajban segít magaddal önazonosságot találni?
- Számomra az önkifejezés nagyon fontos, és ez nálam a zene által tud a leghatékonyabban kiteljesedni.
- A zenei spalettán idehaza a rock helye más ma, és más volt a 30-40 évvel ezelőtt, szerinted mi változott?
- A rock mindig egyfajta lázadás. 40 évvel ezelőtt az öröm túlfűtöttsége mellett a politikai helyzet negatívumait is érzékeltette.
- Milyen volt a kilencvenes években egy rock színház?
- A 90-es évek ROCKSZÍNHÁZA már egy megállapodott műfajt játszó színházi társulásnak számított. Ellentétben a 80-ban alakulttal, ami akkor forradalmi változást jelentett a zenés szinpadi műfajban.
- A barokk és a rock hogyan tud fuzionálni a messiás.ma-ban?
- Meglepően jól. Folyamatosan rácsodálkozunk, hogy e két zenei stílus milyen jól képes egymásra hatni egy műfajon belül.
- A szenvedés történet – azon túl, hogy egyszerre egyetemes és archetipikus – mitől, hogyan, milyen regisztereiben tud nagyon mai lenni?
- Az önfeláldozás, az emberi érzések heroikus egymásnak feszülése vagy épp harmóniája a kortól független. Ma is élnek “Jézusok” közöttünk, akik értünk áldozzák, és feláldozzák magukat.
- Fontos, hogy megtalálja a mai emberhez a passió történet az utat?
- Mindenképp! Azt hiszem, hogy a passiótörténet mindannyiunk története. Egyszerre nagyon egyedi és a legegyetemlegesebb is. Talán nélküle lehetetlen is lenne harmonikusan együtt élni magunkkal és másokkal.
- Mesélnél a karakteredről? Hogyan találtál fogódzókat magad számára hozzá?
- A MESSIÁS története közkincs, ettől függetlenül a Jézus Krisztus szupersztárban már megérezhettem és megérthettem azt a fantasztikus érzést és eszmeiséget, ami ezt a Szemenyei János játszotta Jézus karaktert vezeti az önfeláldozás útján.
- Hogyan képzelhetünk el egy rockoratórikus előadást? Mennyiben erősítik vagy épp gyengítik a zenei műfaj eltérései egymást?
- Az oratórikus kifejezés magán viseli a statikusságot, ám Várkonyi Mátyás időről időre igyekszik kilépni ebből a “mozdulatlanságból” azáltal, hogy a szeplők egy részének bevonásával mozgalmas és expresszív keretjátékot rendel a zenéhez.
- A zenés színház és te: hogyan alakult, erősödött, vagy gyengült a kettőtök viszonya az elmúlt évtizedekben?
- A zenélést követőeb a színpadot a musicalnak köszönhetem. 1981-től kezdődően színészként ebben a műfajban mutathattam meg magam folyamatosan, és ezt egy nagy ajándéknak és lehetőségnek tartom azóta is, amiért a mai napig hálás vagyok.
- A zenés színházi az elmúlt évtizedekben hogyan találja, találta meg a maga helyét a magyar színjátszásban?
- Annak idején a rock és a színház találkozása Magyarországon egy teljesen új dolognak számított, ebből az újdonságából következett az akkori “prioritása” is, amely mára már fel sem tűnik, hisz teljesen megszokottá vált, és betagozódott a színház világába.
Csatádi Gábor