Én sem vagyok már távolságtartó. A kezdetben gimnáziumi dráma szakkör amatőr tagjainak tűnő alakok csonkjaiból színészeket metsz a felkészültség és a színpadi jelenlétük.
Székely János hetvenes években született történelmi drámáját, a Caligula helytartóját mutatták be a Kaposvári Egyetem 3. éves hallgatói az Aurórában május utolsó vasárnapján. Eperjes Károly osztálya márciusban elnyerte ezzel az előadással a Kecskeméten 8. alkalommal megrendezett Színművészeti Egyetemek Találkozójának MMA díját. Benkó Bence és Fábián Péter rendezése 3 ország 5 egyetemének előadásai közül bizonyult a legjobbnak. A rendezők – a K2 Színház alapítói – maguk is Kaposváron végeztek 3 éve. A K2 Színháznak számos előadása látható Budapesten, nem talán kell bemutatni őket. Izgalmas és kellemesen hűvös ezen a csendes májusi vasárnapon a játéktér az Auróra pincéjében. Odafent a belső udvaron már sorakoznak a kiürült kávéscsészék az asztalon és ásítanak a virágba borult fák. Elhagyott szeretők károgásának zaja szűrődik be a távolból. Az osztály fiú tagjai komolyan veszik ezt a fellépést is, a bemelegítést már jóval a 7 órai kezdet előtt megkezdik – vizsgaelőadás bemutatója március elején volt Kaposvárott. A POSzTon június 9-én volt látható a Zsolnay-negyedben
fotó: Baranyai Ádám
Majdnem három hónap telt el azóta és ez minden bizonnyal jót tett. Kiforrott karakterek, magabiztos színpadi jelenlét, és ihlető munka légkör jellemzi az alkotókat. Koromsötét. A játéktér körberakva székekkel, a közönség körbeüli a játszókat. Ahogy elnézem, nem maradt üres szék. Szőnyegek jelzik az arénában a teret, a kör közepén fatákolmány és lábbelik. A cipőknek fontos szimbolikája lesz az előadásban, a bizonyos szereplők likvidálását jelzik az alkotók a cipő levétellel felvillanó kékes fény kíséretében. Érdekes jelzés, utalás ez a Duna – parti emlékmű tükrében Pesten a Parlamentnél, már csak azért is, mert Caligula idejében nem túl sokan mászkálhattak makkos cipőben Jeruzsálemben. Jól érezték az alkotók, hogy ez a darab túlmutat egy unalmas történelmi drámán. Székely János kikezdhetetlen témába, a „közösen elfogadott” történelembe ágyazta az erdélyi kiáltásokat a hetvenes években a könyörtelen, idióta elnyomás ellen tüntetvén, melybe – a szereplők nevét és származását megváltoztatva – könnyen beilleszthető a 21. század bármelyik európai vezetője. De nem kell olyan messzire mennem. Az ésszerűség engem is eltalál, mikor ostoba parancsot hajtok végre – gondolkodok, tehát nem vagyok.
fotó : Tar Dávid
Nincsenek üresjáratok. Semmi cécó. A néző igényesen összerakott, érzelmekkel és indulatokkal dúsan szőtt, temperamentumos színházat kap.
A bolond uralkodó végrehajtott esztelen parancsainak morális vizsgálata a központi konfliktus. A ruhák is következetesen korunkbeliek (díszlet–jelmeztervező: Mucsi Balázs), az ókori Római birodalom látszatát távolról se akarta megidézni a jelmeztervező. Az eleve is remekül megírt szöveg súlyos és szívhez szóló mondatai ezáltal sokkal nagyobb értelmezési utakat tárnak fel előttem. Így a szervilis, parancskövető helytartó Petronius (Törő Gergely Zsolt) dilemmáját, személyiségének fejlődését könnyebben emésztem és teszem magamévá. Szerencsés vagyok, mert az első sorban / körben ülök. A játszók olykor leülnek mellém, a drámaiságot fokozandó olykor a néző szemébe is néznek. A rendezőpáros ülve, állva drukkol a sikerért csillogó szemekkel. Talán nagyobb térben nem tudna ez az interakció ilyen impulzívan működni. A helytartó jelenléte eleinte távolságtartó, és úgy érzem, hogy jobban figyel arra mit és hogyan mond, mint arra, hogy van e érvénye. Amikor már vörösödik a feje és dudorodik a nyakán az ér, karaktere fejlődésének csúcspontján kipukkad a közöny lufija, és emlékezeteset alakít. Ekkor már a közönségen is érzékelhető a változás. Én sem vagyok már távolságtartó. A kezdetben gimnáziumi dráma szakkör amatőr tagjainak tűnő alakok csonkjaiból színészeket metsz a felkészültség és a színpadi jelenlét. A jelenetek változását héber nóták kísérik – passzolnak a hangulathoz, meglepően erős az osztály az énektudás tekintetében (is).Úgy érzem sokszor, hogy az egész előadás szövegét elejétől a végéig az összes színész bemagolta, mert zavarba ejtően pontosak a dialógusok, és acélosan helyén van a cselekményvezetés.
Nincsenek üresjáratok. Semmi cécó. A néző igényesen összerakott, érzelmekkel és indulatokkal dúsan szőtt, temperamentumos színházat kap.
(2017.május 25., Auróra)
Bozóky Balázs
