• Mennyire vagy profi a nem várt helyzetek kezelésében?
• Meglehetősen sok tapasztalat, rengeteg színdarab van a hátam mögött, így már rutinosan tudom kezelni az ilyen helyzeteket.(mosolyog)
• A színházon kívüli életben is ilyen könnyen veszed a váratlan helyzeteket?
• Az adott helyzettől függ, de azért ott már nem mindig sikerül olyan frappánsan boldogulnom!(nevet)
• Játszottál már korábban is a Csárdáskirálynőben?
• Igazából nem tartom magam zenés színésznek- hadd kezdjem ezzel. Nagyon sokan sokkalta jobban csinálják ezt a műfajt. Ezért az ilyen daraboknál én inkább szeretek “háttérbe” vonulni – én maximum csak el tudom hitetni, hogy tudok énekelni! (felnevet)
• …néha az is elég – a színházban meg pláne…(nevet) – és persze az elhitetés éppen annyira tehetséget kíván…
• Pontosan! – és ha ez sikerült, akkor annak örülök! Egyébként nem az első Csárdáskirálynőm ez a mostani. Az Operettvilág Társulásnak a Csárdáskirálynőjében több, mint kétszázszor és német nyelven – abban Rohnsdorff tábornokot játszottam,- és ha jól emlékszem, akkor játszottam olaszul és természetesen magyarul is ezt a szerepet. Szeretem ezt a műfajt, imádom az operettet! Ha jól csinálják, akkor nagyon nagy örömet tud szerezni!
• …a “minőségi” operettet én is lelkesedve tudom nézni. Miksát most játszol először?
• Igen, és persze tudom, hogy nagy elődök játszották a szerepet: Feleki Kamill, Latinovits Zoltán…
• …és volt a karakteredben – vagy csak én akartam úgy látni a X. sorból – Major Tamás, nem?(mosolyog)
• Érdekes, hogy említed, – sokan észrevették már, és nem is csak ebben a szerepemben… (nevet) Úgy látszik, öregszem, és ezek szerint egyre több hasonlóság mutatkozhat…(kacag) Pedig nem törekedtem rá, hogy Majort bármilyen módon is megjelenítsem, de ezek szerint “ösztönösen”, tudat alatt működhetett valami…(felnevet)
• ..nem is megjelent, hanem inkább megidéződött Major Tamás…- avagy csak én akartam látni, nem tudom…
• Ha így volt, annak örülök!(nevet) Mindegyikőjüket: Latinovitsot is, Felekit is és a többieket is szerettem volna megidézni valamennyire. Amolyan “missziónak” is tartom, hogy valamilyen apró utalással, eszközzel rájuk emlékezzünk.
• Van a szövegkönyvben olyan humor-bonbon, amit te “írtál” hozzá?
• Igen, számos ilyen van!(mosolyog) A próbafolyamat során kitalál valamit a színész, aztán azt a rendező kicsit “felülírja”, vagy elfogadja: “jó, maradhat!” Szeretek a sajátommá alakítani egy-egy szöveget – ha nem találom elég “megfelelőnek” – akkor ezzel bátran szoktam is élni.
• Nagyobb biztonságban érzed magad, ha az a szerep teljesen rád szabódik?
• …hát így is lehet mondani…- de igazából nem ezért teszem a változtatást, ha változtatok, hanem azért, hogy a nézőnek jó legyen, hogy pontosan azt fejezhessem ki a segítségével, ami az adott szituációban szükséges.
• Milyen humor az, amit szeretsz?
• A jó humort!(felnevet) – ezt szoktam mondani.
• Milyen a jó humor?
• …amin nevethetsz! Olyan, amire, az adott műfajon, karakteren belül maradva, hitelesen ábrázolva az embert, a közönség elneveti magát – ez a jó humor, azt gondolom. Többféle humort lehet képviselni, láttatni…- én bármin tudok nevetni…egy stand-upon, egy jó színházi előadáson is, nálam ez nem műfaj kérdése…
• …persze sokféleképpen is nevethetünk: lehet felszabadultan, kényszeredetten vagy épp jobb híján nevetni…- humorfüggő, persze.
• Én úgy éreztem, hogy jó kedvvel és szívvel is nevettek ma este velünk a nézők, és szerették azt, amit csináltunk! Talán örültek annak is, hogy egy ilyen minőségű operett előadást láttak…(mosolyog)
Csati
