– “zuhany utáni” interjúk – Franz Biberkopf: Mészáros Béla
• Mennyire vagy az az alkat, aki el tud veszni “önmagán belül”?
• Ezzel a kérdéssel aztán beletaláltál… Mostanában a barátaim is gyakran mondják, hogy nem telik el napom, hogy ne kotorásznék a gondolataim között talán túl sokat és túl intenzíven is. Lepörgetve, szortírozva, kombinálva, lapozgatva a már megtörtént dolgaim között, azért, hogy jobb lehessek, hogy fejlődhessek. Talán túl is pörgöm ezt a dolgot mostanában egy kicsit.(nevet)
• Ezt magad is tehernek érzed? 
• Történt egy-két magánéleti esemény, dolog velem, amiken még nem vagyok teljesen túl – pedig évek teltek el… Járok pszichológushoz, megteszek sok mindent, hogy ezzel tudjak valóban mit kezdeni.
• Biberkopf is így lehet ezzel?
• Olyan csodálatosan szomorú az, hogy vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn aggodalmaskodunk – ahogy szoktuk mondani. (felnevet) De a jelenben nem tudunk élni! Ahogy Biberkopf is rágódik, gyötrődik azon, hogy azt a nőt megölte – de hiába próbál ezen az állapotán túllendülni, nem sikerül neki. Sok mindenben hasonlítunk ebből a szempontból egymásra, azt hiszem.
• Hogyan lehet ezt feloldani, megoldani?
• Mészáros Bélaként azt mondom: a hit az, amibe ilyenkor lehet kapaszkodni, de nem is kapaszkodás, inkább “feloldozás” ez, azt gondolom. E hit persze hol hullámvölgyben, hol magaslaton van, de mindenesetre erőt tudok ebből meríteni.
• …mindemellett a játék, a színház is?
• …és a foci!(jóízűen felnevet) Mert a sport rengeteget tud segíteni…!
• …ám a legvégére mégsem válik tökéletesen elveszetté Biberkopf figurája, nem?
• “Elfogad egy segédportási állást.” – ez az utolsó mondat, ami a vetítőn kint van, de igazából semmi nem történik vele ezen kívül az azt követő években. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy ez elég szomorú és sivár azért egy életnek! De például a pszichológusom megnézte ezt a darabot – nem mondta, csak utána, ahogy eljött – és azt mondta: “Béla, nekem az a mondat, ott a végén megnyugvást jelentett! – végre nem pörgi túl az életét, nem saját maga körül forog!”
• Biztos az, hogy ami látszólag sikertelen, az valóban sikertelenség? Nem lehet, hogy csak nekünk vannak téves elképzeléseink a sikerről, sikertelenségről?
• De…pontosan erről lehet szó! Sokkal fontosabb, hogy jó ember legyek, mint az, hogy jó színész, ezt érzem! Tudom, ez most nagyon durva, hogy színészként pont ezt mondom, hisz nagyon szeretek játszani. Imádom, nem is csinálnék mást, mert szeretem nagyon a színházat, de a sikerorientáltság, a vágyak, a pénz – persze, most könnyen mondom ezt, hisz szeretem a munkám, és meg tudok belőle élni – nem tud érdekelni. Jelenleg ezek nem tudnák elirányítani a figyelmemet. Az a másik, azt érzem, sokkal fontosabb.
• Történt egy-két magánéleti esemény, dolog velem, amiken még nem vagyok teljesen túl – pedig évek teltek el… Járok pszichológushoz, megteszek sok mindent, hogy ezzel tudjak valóban mit kezdeni.
• Biberkopf is így lehet ezzel?
• Olyan csodálatosan szomorú az, hogy vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn aggodalmaskodunk – ahogy szoktuk mondani. (felnevet) De a jelenben nem tudunk élni! Ahogy Biberkopf is rágódik, gyötrődik azon, hogy azt a nőt megölte – de hiába próbál ezen az állapotán túllendülni, nem sikerül neki. Sok mindenben hasonlítunk ebből a szempontból egymásra, azt hiszem.
• Hogyan lehet ezt feloldani, megoldani?
• Mészáros Bélaként azt mondom: a hit az, amibe ilyenkor lehet kapaszkodni, de nem is kapaszkodás, inkább “feloldozás” ez, azt gondolom. E hit persze hol hullámvölgyben, hol magaslaton van, de mindenesetre erőt tudok ebből meríteni.
• …mindemellett a játék, a színház is?
• …és a foci!(jóízűen felnevet) Mert a sport rengeteget tud segíteni…!
• …ám a legvégére mégsem válik tökéletesen elveszetté Biberkopf figurája, nem?
• “Elfogad egy segédportási állást.” – ez az utolsó mondat, ami a vetítőn kint van, de igazából semmi nem történik vele ezen kívül az azt követő években. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy ez elég szomorú és sivár azért egy életnek! De például a pszichológusom megnézte ezt a darabot – nem mondta, csak utána, ahogy eljött – és azt mondta: “Béla, nekem az a mondat, ott a végén megnyugvást jelentett! – végre nem pörgi túl az életét, nem saját maga körül forog!”
• Biztos az, hogy ami látszólag sikertelen, az valóban sikertelenség? Nem lehet, hogy csak nekünk vannak téves elképzeléseink a sikerről, sikertelenségről?
• De…pontosan erről lehet szó! Sokkal fontosabb, hogy jó ember legyek, mint az, hogy jó színész, ezt érzem! Tudom, ez most nagyon durva, hogy színészként pont ezt mondom, hisz nagyon szeretek játszani. Imádom, nem is csinálnék mást, mert szeretem nagyon a színházat, de a sikerorientáltság, a vágyak, a pénz – persze, most könnyen mondom ezt, hisz szeretem a munkám, és meg tudok belőle élni – nem tud érdekelni. Jelenleg ezek nem tudnák elirányítani a figyelmemet. Az a másik, azt érzem, sokkal fontosabb.
Csati
