És mégis forog…

…a színpad.

Tarnóczi Jakab Vízkeresztjében, pontosabban Amit akartokjában szinte végig forog a színpad. A forgószínpadra forgóajtón keresztül érkeznek a szereplők, és azon át hagyják is el azt. Az örök körforgás állandó dinamizmust kölcsönöz az előadásnak: nincs leállás, nincs hamleti merengés, csak a szereplők és cselekedetek egymásutánja. Két óra színtiszta színház, egy percre sem lankadva, leülve, hanem szünet nélkül pörögve és forogva.

Shakespeare Vízkeresztje igazi vígjáték, s mint ilyen állandó vendége a magyar színpadoknak is. Legutóbb ifj. Vidnyánszky Attila feldolgozásában láthattuk, Vecsei H. Miklós révén erősen átírt szöveggel, ahol a végén a bolonddá tett Malvolio szörnyű bosszút állt a rajta nevetőkön. Tarnóczi Jakab Nádasdy Ádám fordításából dolgozott, alapvetően nem változtatva az ismert textuson, teljesen meghagyva vígjátéki keretek között.

Az Amit akartok a Szkéné és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház együttműködésében készült, így mind a fővárosban, mind a nógrádi megyeszékhelyen játsszák. A fiatal rendező korábbi salgótarjáni munkája, Az eltört korsó szintén állandó vendég a Műegyetemen, anno mi is írtunk róla. Amit eddig láttunk Tarnóczitól, és majdnem mindent, az alapján azt kell mondanunk, nem tud rontani: mindig megtalálja a maga kulcsát az adott darabhoz, legyen az Kleist vagy Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza. Így van ez most is, Shakespeare-rel.

Ahogy a Kleist-előadásban, most is régi szkénés ismerősként üdvözölhetjük Kaszás Gergőt és Bozó Andreát, a két ikertestvér szerepében pedig a frissen végzett Ladányi Júliát és a még színműs Kenéz Ágostont láthatjuk (akik egyébként kissé hasonlítanak is egymásra, bár nem testvérek). A független szcénában jól ismert Pető Kata Olivia hercegnőt alakítja, a szintén idén a zenés osztályban végzett Hunyadi Máté pedig nemcsak Olivia szolgálóját játssza el, hanem végig gondoskodik az előadás zenei aláfestéséről is. Talán a legkeményebb munka az övé, de ez nem látszik meg, lazán vált egyik szerepből a másikba.

Szerelmi vígjáték nincs meg szerelmesek és komikus figurák nélkül, kapunk is mindegyikből bőven. Hunyadi Máté udvari bolondja már csak hivatása szerint is a bohóckodásért felel, de saját jogon van két még nagyobb bohóc is, Sir Tóbi és Sir Ábris. Rácz János és Ágoston Péter párosa alkatilag leginkább Stanra és Panra emlékeztet. Az iszákos, köpcös Tóbinak folyton csínyeken jár az esze, Ábris pedig leginkább önteltséggel párosult együgyűségével nevettet. A legkomikusabb alak mégis Malvolio: az örökké savanyú háznagyot Mária, Olivia komornája tréfálja meg nem kicsit, és farag belőle komplett bohócot. Kaszás Gergő, ahogy Az eltört korsóban, itt is az előadás legemlékezetesebb alakítását nyújtja – sárga harisnyában előadott magánszáma nehezen feledhető.

A vígjátéki szál mellett a szerelmi szál mintha kisebb hangsúlyt kapna, de a férfiruhában bujdosó és a hercegbe vetett szerelme miatt őrlődő nő szerepében Ladányi Júlia nagy erővel viszi a főszerepet. A bátyját gyászoló hercegnő szerepében Pető Kata gyorsan kivetkőzik magából mind a szó szoros, mind átvitt értelmében. A Hajdu Tibor által játszott, Oliviáért évek óta hiába epekedő Orsino herceg hasonló gyorsasággal szeret bele a férfiruhát ledobó Violába: lám, a szerelem is forgandó.

Az Amit akartok nem értelmezi radikálisan újra Shakespeare-t, mint legutóbb az Örkényben Bodó Viktor, vagy éppen szintén a Vízkereszttel Vecsei és az ifjabb Vidnyánszky, de frissen, szellemesen és teljesen mának szólva teremti újra a színpadon a négyszáz esztendős művet.

(2019. december 8.)

B. Kiss Csaba