…advent, vagy amit akartok…
December 14., szombat. SCHNEIDER ZOLTÁN
“Szent József, a liliomos ácsmester mindig azon a napon szokott munkába fogni, mikor a földi sötétségben kigyulladnak az első hajnali mise gyertyái. Idejében kell kezdeni, mert lassan lehet haladni az égi betlehemmel, hiszen minden hozzávalót a földről kell felszállítani. Emberformába öltöznek az angyalok, mint a régi fametszetes bibliákban, megrakják aranycsillaggal a tarisznyájukat, s azon veszik meg idelent a gerendát, a nádat, a deszkát, a szöget és minden egyet-mást, ami egy tökéletes betlehemhez megkívántatódik.
Hát az idén is így volt. A mennyei mérnökök idejében elkészítették a terveket – hiszen a mennyei mérnökség éppen abban különbözik az idelent valóktól, hogy legfeljebb egyszer kell megsürgetni. Amúgy azonban ez is mindig póthitellel dolgozik, de erről természetesen ő se tehet.
Szent Pál apostol is idejekorán élesre köszörülte az aranyszakállú názáreti ácsmesternek azt a jó öreg ácsbárdot, amely a szent család képein mindenütt a sarokba támasztva látható. ( Azért Szent Pál, mert tudnivaló, hogy kissé bizarr eszmetársulásnál fogva ő nemcsak az újságírók védőszentje, hanem a köszörűsöké is.)
Az angyalok közül Rafael volt megbízva vele, hogy a bevásárlásokat elvégezze idelent a mindenféle árusok közt. Az emberekkel való bánásmódot ugyanis ő szokta meg a legjobban még abban az időben, mikor az ótestamentomi istenfélő Tóbiás fiával azt a hosszú utat megtette Rágeszbe, amelyről a serdültebb korúak olyan érdekes dolgokat olvashatnak az apokrifusokban. Azóta azonban eltelt néhány ezer év, és az emberek mintha megváltoztak volna egy kicsit. Az arkangyal lehorgasztott fejjel tért vissza a földi expedícióről. A négy növendék angyal, aki lent járt vele, üres kézzel állott mögötte.
– Rossz világ van odalent, uram – jelentette Szent Péternek, az egek kincstartójának. – Kinevettek a szálházban, mikor deszkára alkudtam, pedig ez még csak a kezdet kezdete. Legalább egy összemarék aranycsillagot kérek még.
Szent Péter megcsóválta a fejét, mint ez mindenütt szokása a kincstartóknak, de azért csak belemarkolt a csillagos ládába.
– Hát amiket levittél magaddal? – kérdezte, mikor észrevette, hogy a tarisznya üres.
– Azokat lent hagytam foglalóba – magyarázta Rafael. – Azt mondták az inasok, hogyha egy órával későbben megyek, akkorra még drágább lesz minden. Ezzel teszik egymásnak emlékezetesebbé az emberek a karácsonyt.”
Móra Ferenc: Karácsonyi misztérium – 1928-ban
