„A táncban az az igazán szép, hogy a részletekben rejtőzik a mély tudás” – interjú

Tavaly ősszel mutatta be a Miskolci Balett Emily Brontë Üvöltő szelekjét Kozma Attila rendezésében. Az előadás Catherine-jével és Heathcliff-jével, Kovalszki Boglárkával és Dávid Patrikkal beszélgettünk időtlenségről, a szerelem fokozatairól, a regény szövevényességéről, az érzelmek önmagukba kapaszkodásának lehetetlenségéről és a mozdulatokkal kifejezhető szöveg intenzitásáról…

• Az időtlenségről mi jut az eszetekbe?

• Patrik: Elsőre az, hogy a szerelem tud időtlen lenni. Kitartanak egymás mellett a kapcsolatban. Úgy is tud időtlen lenni, hogy csak az egyik fél számára jelenti ezt. Akkor is, ha a másik fél nem így gondolja. Persze, nemcsak a szerelem, hanem a matekórák is ilyenek voltak anno…

• Boglárka: A szinte soha véget nem érő, aztán azonnal újrakezdődő gyakorlások is időtlenek voltak számomra. Annak ellenére, hogy a tánc számomra maga a szerelem. Elképzelni sem tudnám, hogy mást csináljak. Mégis sokszor azt éreztem, hogy Űristen, de nehéz. Aztán kezdjük újra és újra, folytatjuk egészen a tökéletességig.

…ma szívesebben mennek moziba az emberek, mint balettre. Egy balettelőadáson el kell gondolkodni, a tánc nyelvét kell megértetnünk.

• Emily Brontë Üvöltő szelekjével mikor találkoztatok először?

• Boglárka: Most, a próbafolyamat kezdetén olvastam a regényt. Igaz, először a filmet néztem meg, de ez nem érintett meg. Általában először a könyveket szoktam elolvasni, most mégis megpróbáltam megfordítani a sorrendet. A könyv azonban mindjárt megragadott, vitt engem.

• Patrik: Számomra nehezen emészthető volt a könyv – teli száraz, hosszú, statikus tájleírásokkal. Túlmagyarázósnak éreztem. A karakterelemzések viszont nagyon tetszettek, megfogtak.

• Meglepő a darabválasztás – táncelőadás az Üvöltő szelekből?

• Patrik: Kezdetben nem igazán láttuk át, hogyan lehet ebből balett. Attila (Kozma Attila – a szerk.) azonban, aki rendezője, dramaturgja és koreográfusa is a darabnak –  nagyon jól kitalálta, hogyan lehet mindezt színpadra állítani.
  ©Márton Richárd

• Egy táncos számára a szövegből mi az, ami már a próbateremben megfogható?

• Patrik: A karaktert kellett megtalálni, megérteni – a viszonyokat a karakterek között. Amíg azokat nem tudjuk bemutatni a közönségnek, addig nagyon nehéz bármit is globálisan megcsinálni úgy, hogy egységes egészet mutasson a történet és a tánc.

• Boglárka: Fontos az is, hogy a rendező, a koreográfus mennyire segít ebben. Többször átbeszéltük egy-egy résznél, hogy mit is kell érezni, kifejezni a tánccal.

• Milyennek képzeltétek Heathcliff-et korábban? Mit gondoltatok róla? Miért  nem működhet Catherine és Heathcliff között a kapcsolat? A szerelembe szerelmesek csupán?

• Boglárka: Szokták mondani, hogy az sem jó, ha valaki túlságosan szerelmes a másikba, mert azzal megöli. Hisz van olyan szerelem, ami felemészti a másikat. Talán a büszkeségük miatt nem működött. Catherine önként döntött egy másik kapcsolat mellett….- egy nőnek kell a biztonság…

Kezdetben türelmetlen voltam magammal szemben, azonnal a tökéletest akartam. Segített, hogy a próbákon maximálisan együtt gondolkodtunk Boglárkával…

• Patrik: Túlontúl dacos. Mondjuk azt is, hogy a kapcsolatokban van egy aktív és egy passzív fél. Ebben a sztoriban ő az “aktívabb”, a mániákusabb. Rossz döntések sorozatát látjuk a történetben. Kettejük kapcsolata komplex, összetett. Maguk sem gondolják igazán végig feltétlenül. Egyszerűen csak hibáznak, mint ahogyan minden ember. Találkozásuk két makacs ember találkozása. Egymásba “ütköznek”, ám mégsem tudják megbeszélni a közös dolgaikat.

• Milyen ma táncművésznek lenni? A darabban ötvöződik a klasszikus balett és a modern mozdulatművészetet. Hogy tapasztaljátok: mennyire elfogadott a korosztályotokban alkotóként egy produkcióba ennyi emberi energiát beleadni?

• Boglárka: Az igazi probléma az, hogy ma szívesebben mennek moziba az emberek, mint balettre. Egy balettelőadáson el kell gondolkodni, a tánc nyelvét kell megértetnünk. Így válik csak érthetővé a cselekmény és a szereplők közötti viszonyok is.

• Patrik: Nehéz, de gyönyörű. Sokszor nem egyszerű megérteni ezt a nyelvet, hisz itt mindent a mozdulatokkal, a tánccal fejezünk ki. Hol a líraibb, hol a dinamikusabb mozdulatok a közvetítőink. Duettben dolgoztunk, de nem feltétlenül teljes szinkronban, már csak azért sem, mert az egyikünk pasiból, a másikunk nőből van. Mégis, ennek ellenére szinkronban mozdulunk. A táncban az az igazán szép, hogy a részletekben rejtőzik a mély tudás.
  ©Éder Vera

• Mi az, amire örömmel gondoltok vissza a próbafolyamatból?

• Boglárka: Talán ez volt az első darab, amiben nem voltam görcsös a próbafolyamat alatt. Ezt a nyugalmat Patrikból merítettem. Most dolgoztunk először együtt, de maximálisan tudtuk támogatni egymást. Amikor valami kétely merült fel bennem, egymást húztuk fel egyre jobb és jobb szintre. Nagyon türelmes partnert kaptam.

• Patrik: Az önfegyelem megtalálása volt a fő tanulság. Megtanultam magamat jobban fegyelmezni. Közhely, de: a cél eléréséért tenni kell. Sokat. Kezdetben türelmetlen voltam magammal szemben, azonnal a tökéletest akartam. Segített, hogy a próbákon maximálisan együtt gondolkodtunk Boglárkával, Attilával.

• Mit jelent nektek a ragaszkodás?

• Boglárka: Nagyon ragaszkodó tudok lenni. A napi rutinban, a szerelemben, vagy akár csak egy hajszínben is. Nehezen viselem a “kirángatást” bármiből is. Vannak, akik könnyedén elengednek dolgokat…- én nem tartozom közéjük.

Rossz döntések sorozatát látjuk a történetben. Kettejük kapcsolata komplex, összetett. Maguk sem gondolják igazán végig feltétlenül. Egyszerűen csak hibáznak, mint ahogyan minden ember. Találkozásuk két makacs ember találkozása.

• Patrik: Az ember alapvetően ragaszkodó, magam is az vagyok.

• Mit gondoltok: mozdulatokkal vagy szavakkal lehet könnyebben érzéseket kifejezni?

• Boglárka: Szavakkal szerintem egyszerűbb az érzéseket bemutatni. Mégis a mozdulat, a belső töltet sokat hozzátesz az érzések közvetítéséhez. Táncművészek vagyunk, akik  a mozdulatokkal, a mozdulatokban élünk, ezekkel építjük fel a drámát, a szerepet.

• Patrik: A táncban a mozdulatokkal kell tudnod felépíteni azt, amit ki akarsz fejezni egy előadásban, hogy érthető legyen a mondanivaló. Csak így tudod bemutatni a karakteredet, a történetet, a drámát. Szó és mozdulat? Mindkettő szép, pótolhatatlan valami a maga módján, de mi a táncot választottuk.

Csatádi Gábor