Egy huszadik századi életút Pótszékfoglaló

Még mondják, hogy egy filozófus élete unalmas. A most 87 éves Almási Miklós életútinterjúja tömény cáfolata ennek.

Kőbányai proligyerekből élsportoló úszó, majd Lukács-tanítvány, kirúgott filozófusból gimnáziumi tanár, majd a Színháztudományi Intézet munkatársa, politikailag parkolópályára tett értelmiségiből „Aczél-boy”, az ELTE Esztétika Tanszékének alapítója, aki dráma- és filmelemzés mellett közgazdaságtant tanít bölcsészeknek. Izgalmas, fordulatos életút, miközben egy polihisztor életműve épül: könyvek a filozófia, a drámatörténet, a közgazdaságtan területéről, könyvben, cikkben és blogban folyamatos reflektálás a korunk jelenségeire (Korszellemv@dászat). De Almási Miklós nemcsak nagy tudós, igazi tanár is, aki sok kollégájával ellentétben nem nyűgnek érzi a tanítást, hanem igazi szellemi kalandnak, és erre a kalandra csábítja diákjait is. (Jómagam is tapasztalhattam ezt, sőt, a témavezetőm is ő volt esztétika szakon, de most nem rólam van szó.)

Ez az életút már régóta feldolgozásért kiáltott, a beszélgetőtársnak, Nádra Valériának és a Kalligram Kiadónak hála pedig megszületett ez a beszélgetőkönyv, amelyben benne van majdnem az egész XX. század. Indulás Kőbányáról, ahol az anya kommunista szemináriumokra jár, lakásukban egy ideig üldözött illegális kommunistákat is bújtatnak. Majd jön 1945, szép lassan berendezkedik a Rákosi-rendszer, a kommunista mennyország ideálja egyre inkább pokollá lesz. A 17 éves fiatalember, nem mellesleg sikeres úszó, egy tanulmánnyal megkeresi a marxista filozófia pápáját, Lukács Györgyöt, aki elhívja az óráira. Innentől már nem kérdés a pálya további sorsa: filozófia szak, csakhogy épp akkor szüntetik meg a tanszéket, helyette lesz marxizmus–leninizmus tanszék. De Almási Lukács tanítványi körén belül marad Heller Ágnessel, Fehér Ferenccel, Vajda Mihállyal, a későbbi Budapesti Iskola tagjaival együtt, akik őt később már nem vették be maguk közé – sértődésbe forduló nézeteltérések, konfliktussá lett egyet nem értések miatt.

1956 – Almási Miklós a forradalom alatt szakdolgozatát írja, s mire befejezi, Lukács már Nagy Imréékkel együtt Snagovban van – onnan küld tanítványának egy először itt e könyvben publikált levelet. Almásinak mint tanítványnak mennie kell az egyetemről, sőt, majdnem a kötélen végzi, mivel valaki egy pisztolyt dugott el a tanszéki könyvtárban – innen a könyv címe. A fiatal filozófusért végül egy vezető kommunista, Marosán György jár közbe, mivel ismerte az apját. Pech, majd mázli. Almási Miklós élete, ahogy sok, a rendszert nyíltan nem bíráló, titokban mégis kritikus értelmiségié a kommunista rendszerben hullámhegyek és -völgyek folyamatos váltakozása: hol egy könyvtárban végzi, hogy aztán tanszékvezető legyen, hol a Színháztudományi Intézetbe száműzik, hogy aztán abban a ritka kegyben részesüljön, hogy ösztöndíjjal bejárja az Egyesült Államokat, ahol a kor nagy értelmiségi alakjaival beszélgethet Erich Frommtól Herbert Marcuséig. (Ebből aztán könyv is lett, Rezgésszámok – Beszélgetések a mai Amerikáról, amely persze a 70-es évek Amerikára kiéhezett olvasóközönsége körében bestseller lett.)

Ebben a nagy XX. századi tablóban felvillannak a korszak vagy inkább korszakok ismert alakjai: személyes portrét kapunk a folyton támadott Lukács Györgyről, a talpnyalókat nem kedvelő, de a rendszernek mégis szilárd támaszt nyújtó Aczél Györgyről, de feltűnnek ma már kevéssé ismert figurák is, akiknek szintén tipikus XX. századi kelet-európai sors jutott osztályrészül – például az öngyilkossá lett Tánczos Gábor, vagy a szintén az életének önkezével véget vető Pernye András. (Érdemes lenne ezeket az életutakat is jobban megismerni.)

Almási élvezetesen mesél például arról, hogyan világosította fel szexuálisan gimnazista fiúdeákjait az ötvenes évek prűd légkörében, amikor az óvszer még épp csak terjedőben volt, úgyhogy egyszerűbb volt „Kelenföldnél kiszállni”. Az epikus részeket olykor hosszabb filozófiai fejtegetések szakítják meg, például A látszat valósága című doktori disszertációjáról, melyben a hegeli jelenség–lényeg dichotómiát fejti ki újszerű módon, vagy éppen legújabb könyvének, az életinterjúval szinte egy időben megjelent Ami bennünk van című kötet gondolatmorzsáiról. (Erről a könyvről e lapokon is írtunk, habár nem tartjuk a Mester legjobb alkotásának.) Olvashatunk az ELTE Esztétika Tanszékének keletkezéséről, a közgazdaságtannal való megismerkedésről, vagy éppen a Színházat játszunk című televíziós sorozatról, aminek éppen Almási volt a házigazdája.