"Szeretem a kreatív helyzeteket, amelyek a pénzhiány közepette adódnak..."

A Gólem Központ indulása kapcsán Marcsa Barbarával, a Gólem Színház gazdasági menedzserével beszélgettünk pénz és művészet kapcsolatáról, a „pazarló” színházról, egy belvárosi térben rejlő lehetőségekről, a kultúra és az üzlet egymást támogató kapcsolatáról, a „zsidó Trafóról”, a pék végzettség hasznáról és a pénzhiány inspirálta kreativitásról….

Mi az, ami elsőre eszedbe jut, ha meghallod együtt e kettőt: pénz és művészet?

A kihívás és az, hogy e kettő kapcsolata nagyon izgalmas kérdés! Szeretem a színházat, főleg annak a finanszírozási, menedzsment részét, amit kimeríthetetlen és lehetőségekkel teli területnek látok.

Úgy éreztük, hogy ebben a rendszerben, amelyben eddig működtünk, nagyjából elértük a határainkat a közösségteremtés és a finanszírozás területén is. Ám ahhoz, hogy még szabadabban, ha úgy alakul, akkor tovább csökkenő állami támogatás mellett is létezni tudjunk, ahhoz az önfenntartás felé kell elmozdulnunk: a Gólem Központ erre ad majd reményeink szerint lehetőséget.

Már eleve úgy nézel egy előadást első pillanatától kezdve, mint egy menedzsmentet, hogy vajon ezt hogy lehet majd „leadni”?

Hála istennek azért tudok befogadó nézőként is viszonyulni az előadásokhoz, csak akkor kezdek praktikus dolgokon gondolkozni, ha nem köt le eléggé, amit látok. Egyébként is fordítva szeretem ezt megközelíteni: nem a források szűkössége felől, hanem onnan, hogy mire van szükség, és hogy azt honnan, hogyan lehet előteremteni. Borgula András is eleinte azt kérdezte egy új produkciónál, hogy mondjam meg, mennyi pénzünk van rá? Én viszont inkább visszakérdeztem: mi az, amit csinálni szeretnénk, és ahhoz teremtsük meg az anyagi hátteret! Kőszínházban járva látok a mi szempontunkból nézve sok „pazarlást”, ám ha egy ilyen helyen nézek előadást, akkor ott azt várom, hogy varázsoljanak el, műveljenek csodákat, azaz nem tartom az ilyesmit ott és akkor kidobott pénznek.

Számodra e területen mi számít „pazarlásnak”?

Jó példa erre talán, hogy a független területen díszletfalakra általában nincsen pénz, arra aztán meg végképp nincs, hogy ha ezen a falon nyílik egy ajtó, akkor mögötte is kidolgozott díszlet legyen. Ez már maga volna a pazarlás! Nekünk, függetleneknek, ilyesmikre talán sohasem lesz keretünk.
©Mayer András

Hangodból kitetszik: te ennek a fajta „luxusnak” az elmaradását egyáltalán nem bánod…

Egyáltalán nem. Szeretek néha megnézni ilyen típusú nagyprodukciókat, ám még jobban szeretem azokat az intim tereket, melyek egy-egy független előadásban létre tudnak jönni. Szeretem azokat a kreatív helyzeteket, amelyek a pénzhiány közepette adódnak: mondjuk legutóbb szükségünk volt egy forgószínpadra a Kiválasztottak című előadáshoz, ám egy igazira nem volt persze keretünk, de erre nem az volt az első reakció, hogy elvetjük az ötletet, hanem hogy megoldjuk, találunk egy kreatív megoldást, hogy mégis legyen, abból a keretből, amink épp van!

Ma, amikor a függetleneknek egyre kevesebb, vagy egyáltalán nincs, vagy nem igazán van, lesz pénzük, akkor egy Gólem Központ nem tűnik „luxusnak”?

Ebben is a lehetőséget látom! Úgy éreztük, hogy ebben a rendszerben, amelyben eddig működtünk, nagyjából elértük a határainkat a közösségteremtés és a finanszírozás területén is. Ám ahhoz, hogy még szabadabban, ha úgy alakul, akkor tovább csökkenő állami támogatás mellett is létezni tudjunk, ahhoz az önfenntartás felé kell elmozdulnunk: a Gólem Központ erre ad majd reményeink szerint lehetőséget. Vendéglátó helyet, shopot tudunk működtetni, melyek bevételeit a színházra fogjuk fordítani. Egy infrastruktúra, persze, rengeteg gond és költség, ám közben mégis rengeteg lehetőséget is képes kitermelni!

Ezt a teret úgy képzeljük el, mint egy „zsidó Trafót”, egy kortárs, zsidó tematikájú előadóközpontot. Keressük a hálózatosodás lehetőségeit a kortárs zsidó kultúrában külföldön és idehaza, hiszen ennek a fajta kortársiasságnak már működő hagyományai vannak. A zsidó tematika nem hiánycikk, de abban nagyon hiszek, hogy az a hang, amit e tematikán belül a Gólem képvisel, az nagyon egyedi!

Az ingatlanra hogyan sikerült szert tenni?

Régóta dolgozunk már ezen a projekten, hogy legyen egy saját otthonunk. Évek óta úgy sétálunk Budapesten, hogy nézegetjük az épületeket, üres helyiségeket, vajon melyik lenne alkalmas színháznak. Az Erzsébetvárosi Önkormányzatot már 2016 januárjában megkerestük az ötlettel, de akkor nem találtunk nyitott fülekre. Közben elindult egy szakmai együttműködés a Csányi 5-tel (Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár), és egyre jobban megismerte a munkánkat a kerület vezetése. A Csányi u. 3. alatt egykor pékségként és mézeskalácsműhelyként szolgáló helyiséget végül 2019 szeptemberétől közszolgáltatási szerződés keretében kaptuk meg tíz évre az önkormányzattól. Ebben a szerződésben szerepel, hogy milyen kulturális szolgáltatásokat kell nyújtanunk a kerületnek, melyért cserébe nem kérnek bérleti díjat. Ebben az épületben egyelőre csak a csupasz falak állnak, mindennemű infrastruktúrát nekünk kell majd kialakítanunk ott.

Ez azért eléggé hatalmas kihívásnak látszik így kívülről, nem?

Ez így igaz, már készülünk is rá egy ideje, van forrásteremtési tervünk, én már évekkel ezelőtt ebből írtam a szakdolgozatom a kulturális menedzserképzésen. Épp egy nagy közösségi finanszírozási kampány előkészítésének a végén járunk, persze nagyon számítunk a mecénások jelentkezésére, befektetéseire is. Egyáltalán nem tűnik reménytelennek ez a dolog, de mi amúgy is mindig javíthatatlanul bizakodóak vagyunk!

Gondolom, nem érzitek „telítettnek ezt a piacot”, azaz nem valakik elől kellene „elvenni” bármit is? Mennyire számít fehér foltnak a zsidó tematikájú kortárs művészet?

Ezt a teret úgy képzeljük el, mint egy „zsidó Trafót”, egy kortárs, zsidó tematikájú előadóközpontot. Keressük a hálózatosodás lehetőségeit a kortárs zsidó kultúrában külföldön és idehaza, hiszen ennek a fajta kortársiasságnak már működő hagyományai vannak. A zsidó tematika nem hiánycikk, de abban nagyon hiszek, hogy az a hang, amit e tematikán belül a Gólem képvisel, az nagyon egyedi! A külföldi nézők az előadások utáni beszélgetéseken sokszor elmondták, elmondják, hogy nagyon jó érzésekkel tölti el őket ez a kicsit bátrabb, provokatívabb, tabudöntögető hangvétele a színháznak.

A több lábon állni tudásnak része az is, hogy most épp péknek tanulsz?

Van egy olyan tulajdonságom, hogy nagyon sok minden, de tényleg nagyon sok minden érdekel egyszerre – ez átok és áldás is egyben! Mindent, ami érdekel, azt bizony szeretem minél alaposabban körbejárni. Alapvetően például testnevelő tanári végzettségem van, korábban sportegyesületet vezettem, ami bár ugyanúgy egyesület, társadalmi szervezet, mint a Gólem, de azért mégis teljesen más terület, mint a kultúra. Az otthoni sütés mindig is feltöltött, kikapcsolt, már egy ideje kacérkodtam azzal, hogy komolyan megtanuljam a szakmát. Aztán szép lassan összeálltak a mozaikdarabok: az OKJ-s pék képzés jövője teljesen bizonytalan, akár a többié, ezért gyorsan el is kellett kezdenem. Ha pedig megnyílik az új hely, szeretnénk saját készítésű, újragondolt zsidó péksüteményeket is árulni a kávézóban, és nem akarjuk ezt a tevékenységet kiszervezni, mi üzemeltetjük majd a vendéglátóhelyet, amihez fontos, hogy valamelyikünknek élelmiszeripari végzettsége legyen.

Régóta dolgozunk már ezen a projekten, hogy legyen egy saját otthonunk. Évek óta úgy sétálunk Budapesten, hogy nézegetjük az épületeket, üres helyiségeket, vajon melyik lenne alkalmas színháznak.

2020 elején milyen lehetőségei, útjai lehetnek, vannak a Gólem Színháznak idehaza és a nemzetközi színtéren?

Egyre jobban szeretnénk ezt a már említett gólemes hangunkat hallatni, és ebben az, ha van egy saját otthonunk, sokat tud segíteni. Onnan kiindulva oda is el lehet jutni, ahová nem akarják, hogy elérjünk.

Mint például?

Mondjuk Gyöngyöspatára, ahol valódi, „igazi” dolgunk van. Fontos lenne betörni erre a „piacra”, hiszen érezzük mi is, hogy legtöbbször olyan közönségünk van, amelyik nagyon hasonlóan gondolkodik, mint mi. Vannak olyan vízióim, hogy szélsőjobboldaliakat hívjunk meg egy előadásra, és utána beszélgessünk, hogy mit is gondolnak arról, amit láttak. Ha valami, akkor ez, azt gondolom, nagyon izgalmas lehetne!