Az enyémet ki kapta be?

Rendszerint nem ez a legégetőbb kérdés, persze itt egy kortárs, magyar, szexualitásról szóló komédiáról van szó. És egyébként is: a szexualitás pont úgy árulkodik az egyéni és közállapotainkról, mint bármi más, vagy talán még inkább. Mohácsi István Francia rúdugrását Mohácsi János most a Miskolci Nemzeti Színház kamaraszínpadára rendezte olyan friss, a kortársiasságot is kenterbe verő szabad könnyedséggel, hogy köpni-nyelni sincs időnk. A jó színház 3 D-ben már csak ilyen – védőtávolság és maszk ide vagy oda.

Goldmark Ernő (Görög László) szexuál-parapszihológus nappalija a négy onnan kivezető ajtóval pont olyan átjáróházként mutatja a párkapcsolataink, az életünk szexualitását, mint amilyen az valójában (díszlet: Khell Zsolt), jövés-menés, röpke pillanatokra való megpihenés, szeretkezésféle a kényelmes kanapén, majd tovaviharzás, mert mindig történik, avagy felszínre kerül valami, amitől minden lesz a magánéletünk intimitása csak harmonikus nem.

Páros párterápia, ahogy Goldmark Ernő dolgozik, avagy próbál szakembert mímelve gyógyítani, fokozva a kibeszélésben rejlő felszabadító erőt. Mohácsi János is biztos kézzel összeereszt mindent –  színt, tónust, vehemenciát, érzelmi, értelmi intelligenciát –  mindennel, tudva, hogy minden szent katyvasz, fenekestül felbolydult létállapot elsőrangú táptalaja egy komédiának. Ám ez a komédia a legjótékonyabb: azt teregeti szét eme nappaliban, amiről sem magunknak, sem egymásnak nem szoktunk beszélni. És nem azért, mert intim, szaftos, jó erkölcsbe avagy egyéni, kollektív komfortzónánkba ütköző, hanem mert elszoktunk az őszinteség perverz luxusától. Mohácsi János zsigeri módon mutat rá: nem a szexualitás a kínosan mocskos, hanem az önmagunk és a másik előtt játszott, szánalmasan átlátszó játékunk.

És abból van itt bőven. Ráth Zsuzsa (Czakó Julianna) elhozza férjét, Roskovics Ákost (Harsányi Attila) az általa már régóta ismert Goldmarkhoz, hogy a nemlétező házaséletüket hátha sikerül megrenoválni egy beköltözős, terápiás hétvége alatt.  A Mohácsi István szöveg szexmentes részei is épp oly arc pirítóak, mint az intim részektől „terhesek”, lépten-nyomon felbüfög belőle az eleddig elfojtott őszinteség perverzitása. Czakó Julianna tudálékos, egyszerűcske Zsuzsájából árad a dilidokikat megjáró bennfentes „felsőbbrendűség”: végre egy alkalmas terep, ahol fölényesen leiskolázhatja Ákost.  Ki hogyan segít önnön frusztráltságán…

Harsányi Attila Roskovics Ákosából egyre bővizűbb folyóként tör elő az elfojtásainak áradata, amit az ideges, karakterébe ösztönösen beépített feszengés se képes kitakarni. Szabadulni vágyó gyerekként keresi a fényt, a kijáratot, ahol egérutat tudna nyerni, hisz számára ez az egész szituáció, úgy, ahogy van, kínos.

Hát még az milyen kínos, amikor beviharzik a hétvégére beköltöző másik házaspár: Csemege Kati (Prohászka Fanni) és Bíró Gyula (Fandl Ferenc), különösen azért, mert egymás barátai, és persze szeretői is – ki hogyan segít magán szexuál-parapszihológus nélkül, ugye. Prohászka Fanni Katija igazi keménykezű, érzelmi frusztráltként húzza maga után, mint pincsikutyát, Gyulát, aki a házasság jelentette kényelmes „biztonságért” szívesen lemegy kutyába, mint egy nyuszi. Fandl Ferencet ritkán látni olyan jótékonyan átlépni a színészi játék komfortzónáin, mint most. Olyan utakat jár be, melyek során nem lehet nem felismerni kínosan feszélyező vakkantgatásai mögött a saját, önként vállalt, nyálát csorgató pincsikutyaságainkat.

Mohácsi János rendezésében, miközben észrevétlenül nevetsz a kortárs vígjáték jól felépített patentjain, átfut rajtad mégis a kérdés, sőt, a hideg felismerés: bennem is ennyi elfojtás, alakoskodás, nevetségesen szánalmas szerepjátszás tartja életben a másikkal való kapcsolatomat? Indirekt színházi élet- és szexuálterápia, amelyben a rendező is jótékonyan túllépett az eleddig biztosnak gondolt és védjegynek tartott határain. Egészen új, bomba biztosan működő kétélű fegyver született.

Ahol a csúcs a leginkább ledugózott, maszturbációból „doktoráló”  elfojtásoktól maga is szenvedő  fürdőköpenyben flangáló Goldmark (Görög László), akinek rutinossá unt, elcsigázott, önmagát is fárasztó karaktere – mintha csak magunkat látnánk, legalábbis a szexuális életünk terén – ez alatt a százhetven perces hétvége alatt a legfelpezsdítőbben képes megújulni. Mindezekhez már csak hab a tortán, a maga esszenciálisan hűvösen is fülledt erotikájával, flegma oroszlán-tigris kisugárzásával Szirbik Bernadett váratlanul betoppanó titkárnője. A többi viszont már tömény spoiler lenne…

És mi az a francia rúdugrás? Egy igazi,  Káma-szútrát kenterbe verő mesterfogás? Könnyen meglehet… Ám az már biztos, hogy ezzel a darabbal a Miskolci Nemzeti Színház és Mohácsi János is, velünk együtt, rudat, belső gátat ugrott, olyat, amit online nem lehet sem elkapni, sem bekapni és depláne megugrani.

(2020. június 18.)

Csatádi Gábor