"Nyitott a tér: nyitott minden és mindenki irányában, aki minőséget képvisel!"

Az idei, később indult nyári színházi évad elején a Városmajori Szabadtéri Színpad új ügyvezető igazgatójával, Benkő Nórával beszélgettünk a szabadságról, szabadban levésről, a nyitottságról minden és mindenki irányában, felújításról, a Városmajori Színpad eldugottságáról, a fiatalokat megszólítani akaró élményközpontúságról, a harminc évig pihenő és most újra munkába álló vetítő gépekről, a régi-új kertmoziról, a tizenkét hónapon át működő Városmajori Színházról és azt ezt menedzselő csapat megszállottságáról…

Mi jut eszedbe elsőként arról: szabadon, szabadban lenni?

A szabadság mindig ott és akkor kezdődik, amikor nem sértjük a másik ember szabadságát…! A szabadság szó egészen új jelentést, új keletű tartalmat kapott a koronavírus idején, talán mindannyian először ízleltünk bele a teljes körű szabadság elvesztésébe- olyan korlátokba ütköztünk, mint addig soha. A szabad tér fogalma pont ezért viszont erőt kapott: abban bízom, hogy a szabadtéri játszóhelyekkel szemben az embereknek talán nagyobb bizalma lesz, hiszen nagyobb biztonságban élvezhetik az előadásokat, mint a zárt terű helyeken. Mi igyekszünk rászolgálni erre a bizalomra, és ezért igyekeztünk nagyon jó, minőségi programot összeállítani a szeptember közepéig tartó, rövidített évadra. A június közepi feloldó kormányhatározat után három hetünk volt arra, hogy megtöltsük a nézőteret, hogy telt házat produkáljunk, ami sikerült is, az első három előadásunk óriási sikernek bizonyult, telt házzal startoltunk, ami hihetetlenül nagy elismerés számunkra.

…meggyőztek arról, hogy ha valami fiatalos, európai szeretne lenni, akkor ahhoz ilyen vidám színek illenek, főleg, ha mindezek a nyár idején kerülnek látótérbe! Azt szeretném, hogy akik itt, Budapesten élnek, sokkal többet tudjanak arról, hogy ez a sok színt felmutató, sok színt vállaló színház él itt…

Tavasszal úgy gondoltuk, sűrű programmal készülünk, közel ötven produkcióval szerződtünk, hogy minden eshetőség mellett is tudjunk majd alkalmazkodni a kialakuló helyzethez. Fontos tudni, hogy az évadot mindig előző év őszén kezdik a kollégák tervezni-szervezni, így én, aki március elsejétől vettem át a Városmajori Szabadtéri Színpad vezetését, az idei műsor ötven százalékát „örököltem”, de a másik ötven százalék már tükrözi a saját arculatunkat. Hívtunk például öt Orlai Produkció-s, három rózsavölgyis, és három játékszínes előadást, de van öt olyan határon túli, szemlés előadás is, ami a napról napra változó vírushelyzet miatti intézkedések okán még bizonytalan státuszú, de bízunk benne, hogy el tudnak jönni hozzánk, erről folynak egyeztetések!

Hogy érzitek, gondoljátok: milyen lesz majd az a száz százalékban Benkő Nóra alkatára szabott Városmajor?

Ha már a szabadsággal kezdtük, akkor: nyitott minden és mindenki irányában, aki minőséget képvisel! Nyitott a tér szempontjából is: azt szeretném, hogy a Városmajori Szabadtéri Színpad ne elszigetelt zárvány legyen itt, a parkon belül! Azok, akik ide járnak, könnyedén felfedezzék, hogy van itt egy színház! Az Ockto iparművész csapattal elkezdtünk kialakítani egy új arculatot, aminek meghatározó része lett például az új kapunk.

©Szokodi Bea

Idejövet láttam az új, eleven színekbe öltözött táblákat, jó volt rájuk nézni…!

Igen, meggyőztek arról, hogy ha valami fiatalos, európai szeretne lenni, akkor ahhoz ilyen vidám színek illenek, főleg, ha mindezek a nyár idején kerülnek látótérbe! Azt szeretném, hogy akik itt, Budapesten élnek, sokkal többet tudnának arról, hogy ez a sok színt felmutató, sok színt vállaló színház él itt, ahol eleven kulturális, minőségi munka zajlik.

Magam sem tudtam, hogy itt, a padlásunkon van két olyan filmvetítő gép, ami még a hatvanas évekből való, valahogy a padlásra kerültek, és az elmúlt jó harminc évben nem is voltak üzemben. Amikor idejöttek a Budapest Film-es kollégák, napokon keresztül csillogó szemekkel nézték ezeket a kincseket, megpróbálták beüzemelni – és mindenki meglepetésére: sikerült! Így igazi, retró hangulatú kertmozizást kínálunk.

Úgy érzed, hogy ez a Szabadtéri Színpad sok szempontból „eldugottan” létezik itt?

Volt, aki megkérdezte tőlem, hogy van itt egyáltalán színház a Városmajorban?! Nincs ott ez a hely még a fejekben annyira egyértelműen. Nagyon sok oktatási intézmény van a közelben, igyekeztem minél többükkel felvenni a kapcsolatot, mert azt szeretném, ha nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is felfedeznék maguknak a Városmajort! Ez a helyszín háttérbe szorulva létezett, és nagyon elhanyagolt volt mind fizikálisan, mind infrastrukturálisan is.

Apropó: hol tart, hogy halad a felújítás?

Elkezdtük: először is a munkakörülményeinken szerettem volna javítani. Legyen például légkondicionálás, hogy ne negyven fokban kelljen a lapos tető alatt ülni a munkatársaknak. Az épület és a homlokzat kapott egy tisztasági festést, hiszen az új arculat is csak akkor tud hiteles lenni, ha tisztaság és rend van kívül-belül! Hátra van még a nézőtér: őszre várható az új nézőterünk! Fontosnak tartom, hogy legyen elég illemhely, mosdó, hisz eddig két- három mellékhelyiség jutott itt nyolcszáz emberre. Azt szeretném, ha ez a hely olyan lenne, ahová egyszerűen jó érzés jönni, amellett, hogy magas minőségű kulturális tartalmat is adunk. Fontosnak érzem, hogy a nálunk bemutatásra szánt darabok személyes megtekintés, személyes élmények után kerüljenek színpadra, így csak olyan előadásokat hívunk meg, melyeket vagy művészeti vezetőnk, Peremartoni Krisztina vagy én láttunk, ezért folyamatosan szeretnénk járni az országot.
©Szokodi Bea

Gondolom, nem csak a Színházi Szemle szempontjából…

Nem, az egész évad műsorára érvényesülően. A szemlét szeretném megtartani, mert az olyan, mint egy „mini-POSzT”, ahol neves zsűri értékeli az előadásokat – ez fontos szakmai visszajelzés a vidéki színházaknak. Idén Ráckevei Anna, Máté Gábor, Horváth János Antal és én töltjük be a zsűri szerepét. Nagyon fontos, hogy azokat az előadásokat, amelyek messze vannak – akár vidéken vagy a határon túl –, elhozzuk ide Budapestre, mert nem mindenki engedheti meg magának, vagy fér bele az idejébe, hogy vidéki vagy a határon túli színházak előadásait tekintse meg. A Színházi Szemlén, a színházi előadásokon túl azonban más programokkal is készülünk. Most, az idei nyáron a legújabb projektünk: a kertmozi. Csatlakozva a Budapest Film kertmozi programjához, szeretnénk itt is feleleveníteni a kertmozizás hagyományát. Ha olvassuk a Városmajor történetét, akkor rábukkanunk, hogy 1922-ben kertmoziként indult ez a hely. Mennyire jó lenne, ha ezt a tradíciót újra meg lehetne gyökereztetni itt, akárcsak a Balaton-parton, ahol ennek igazán nagy hagyománya van. Budán soha nem volt kertmozi, pedig ez a „műfaj” különleges hangulatú élményt kínál! Magam sem tudtam, hogy itt, a padlásunkon van két olyan filmvetítő gép, ami még a hatvanas évekből való, valahogy a padlásra kerültek, és az elmúlt jó harminc évben nem is voltak üzemben. Amikor idejöttek a Budapest Film-es kollégák, napokon keresztül csillogó szemekkel nézték ezeket a kincseket, megpróbálták beüzemelni – és mindenki meglepetésére: sikerült! Így igazi, retró hangulatú kertmozizást kínálunk. Ráadásul kaptunk olyan régi magyar filmeket, melyeket bemutatóikon egykor ezeken a gépeken vetítettek le. A Kertmozi programba ezek mind bekerültek, például a Roncsfilm, a Csinibaba, A tanú – és még sorolhatnám. A Kertmozit július 23-án nyitottuk és nyolcszáz forintos kedvezményes áron juthatnak a nézők a mozijegyekhez. Ám a későbbiekben, amikor felújítjuk a nézőteret is, akkor szeretnénk, hogy a székek kivehetőek legyenek, mert akkor akár táncos koncerteket is szervezhetünk ide.

Nincs ott ez a hely még a fejekben annyira egyértelműen. Nagyon sok oktatási intézmény van a közelben, igyekeztem minél többükkel felvenni a kapcsolatot, mert azt szeretném, ha nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok is felfedeznék maguknak a Városmajort!

A következő évekre mi szerepel még a szabadság jegyében a terveitek között?

Drámapedagógus is vagyok, talán ebből adódóan nagyon fontosnak tartom a fiatalok bevonzását a színházba! Szeretném, hogy az élmény alapú oktatásban rejlő potenciát a közelben lévő sok oktatási intézmény – a Városmajori Szabadtéri Színpad segítségével – ki tudja használni. Szeretném kiterjeszteni a működésünket tizenkét hónapra: az étteremben például drámafoglalkozásokat, könyvbemutatókat, filmklubokat, illetve egy kabaré orfeumot kívánok létrehozni. Egyfajta vacsora színházat, aminek a harmincas, negyvenes években nagy divatja volt Budapesten. Még a színművészetin csinálhattam egy műkedvelő kabaré előadást Benedek Miklóssal – amit imádtam -, valami ilyesmit szeretnék itt is! Saját produkciókon is gondolkozunk, melyeket erre a helyre hoznánk létre, ám utaztathatóak is lennének. Rengeteg tervünk van, és azon dolgozom, hogy olyan csapatot hozzak létre, amelyik ezt az egészet valóban szívügyének tekinti. Olyan kollégákat szeretnék, akik azt akarják, hogy a minőségi kultúráról szóljon a Városmajor! Szeretném, ha a kollégákkal olyan arculatot hoznánk létre, amelyben a fiatalok és minden más korosztály is megtalálja azt, amiért pont nekik, érdemes és örömteli ide jönni!