Ha eljön a Pétervári Fagy

Gogol groteszk csinovnyiknovellája a Jurányi színpadán elevenedik meg Pass Andrea átiratában és rendezésében, a főszerepben Friedenthal Zoltánnal.

„Hogy pontosan milyen volt, s miben állt e tekintélyes személy tisztsége, az még a mai napig sem ismeretes. Tudni kell, hogy ez a tekintélyes személy csak nemrég lett jelentékeny személlyé, és azelőtt csupán jelentéktelen személy volt. Egyébként az ő állását most sem tekintették jelentékenynek más jelentékenyebbekhez viszonyítva. De még mindig akadnak olyan körök, amelyek számára mégis jelentékeny az, ami mások szemében jelentéktelen” – írja Gogol A köpönyegben. A jelentékenység és jelentéktelenség eszerint relatív kategória: a feljebbvaló mindig jelentékeny az alárendeltekkel szemben, az alárendelt mindig jelentéktelen a feljebbvalókkal szemben.

Persze aki a tápláléklánc aljáról figyel, az már senkinek a szemében sem jelentékeny. Ő az abszolút jelentéktelen. A Jelentéktelen. Jelen esetben Akakij Akakijevics Basmacskin, Gogol elbeszélésének főhőse, aki ötvenévesen is ugyanúgy a hivatali ranglétra legalján áll, pontosabban ül, és másolja egyik iratot a másik után. Akakij Akakijevics, aki évi 400 rubeles fizetéssel is megelégszik, és hogy ez mennyire kevés, jól mutatja, hogy egy új, vadmacskaszőr-galléros köpönyeg 200 rubelbe fáj. De lyukas köpönyegben a Pétervári Fagy (jelen esetben Hegymegi Máté) még jobban fáj, így hát szegény csinovnyik kénytelen kiadni hathavi fizetését egy új ruhadarabra.

A köpönyeget az „orosz realizmus” címszó alatt tanuljuk a középiskolában, bár a „realizmus” kifejezés Gogol elbeszélését illetően csak áttételesen állja meg a helyét. Groteszk figurákat és groteszk élethelyzeteket látunk ugyanis, humorosan felnagyított hibákat és gyarlóságokat, melyek éppen így biztosan nem létezhetnek és történhetnek meg a valóságban. Mégis igaz az a Dosztojevszkijnek tulajdonított mondás, miszerint az orosz realizmus nagyjai Gogol köpönyegéből bújtak ki. Hiszen a valóság torz másán keresztül Gogol a valóságra irányította az írók tollát, az orosz kisemberre, a kisember nyomorultságára, a hivatalok embertelen világára, a hatalmasok packázásaira – mindezt humorral elegyítve.

Pass Andrea ezt a groteszk realizmust jeleníti meg a Jurányi színpadán. A valóságról beszél, de a rendezésben elrugaszkodik a realizmus talajáról – hasonlóan a még a járványhelyzet előtt bemutatott Családi tűzfészekhez, ahol Tarr Béla mikrorealista filmjét valósította meg elvont színházi formában. Akakij Akakijevicset egy légy követi Hajduk Károly személyében, aki mintha csak a bátrabbik énje lenne, folyton arra buzdítván, hogy álljon ki magáért, de a szegény hivatalnok képtelen erre. Aztán találkozunk itt fújtató lóval és vonagló vadmacskával (mindkettő Lestyán Attila szórakoztató előadásában) és egy titokzatos idegennel, akiről csak a színlap tudatja, hogy ő a Pétervári Fagy.

Az előadás lubickol a hivatali élet bemutatásában. Kárpáti Pál Új Igazgatóhelyettese trónol a tápláléklánc tetején, és hogy minél jelentékenyebb személynek tartsák, kiadja az utasítást, miszerint az alája rendelt hivatalnokok a pétervári hidegben is kénytelenek őt az épület lépcsőjénél fogadni, illetve bármilyen kérvény csak tizenöt másik emberen keresztül juthat el hozzá. Tökéletes szatírája ez a minimális hatalmat kapó vezetőnek, aki hatalmát rögtön arra használja fel, hogy beosztottjait rugdossa. A beosztottak persze egymással sem szolidárisak: mindenki arra törekszik, hogy egyszer ő is feljebbvaló legyen, ahogy ez Lengyel Benjámin hivatalnokának sikerül is: ő lesz a Jelentékeny Személy. A mindenki alól persze kivétel Akakij Akakijevics, aki jól érzi magát a Jelentéktelen szerepében, miközben munkatársai élcelődéseinek állandó céltáblát szolgáltat.

Pass Andrea szabadon bánik Gogol szövegével, így például szerepet kap a lakáshitelezés témája is – a felvett lakáskölcsön aztán annak rendje és módja szerint taccsra vágja szegény csinovnyikot. Bár a végén Gogol is csavarint egyet a történeten a sírból visszajövő és köpönyegeket lopkodó Akakij Akakijevics képében, az előadás egy másik csavart is beiktat, de annak részleteit itt nem áruljuk el. Izgalmasak az elbeszéléshez képest új szereplők: az Akakij nyomában repkedő légy, a Névnapos Hivatalnok (Pallag Márton), aki rendszeresen – egyre kisebb és kisebb – szobrot kap az Új Igazgatóhelyettestől, vagy éppen az Énekelve dadogós nagyon szép banki hitelező Nő (Tóth Zsófi), akivel a női vonzerőre érzéketlen agglegény nem tud mit kezdeni, ő azonban nagyon is tud mit kezdeni a könnyen bepalizható hivatalnokkal.

Friedenthal Zoltán kitűnő választás Akakij Akakijevics szerepére: ő maga a gogoli kisember, akinek szerencsétlensége egyszerre humoros és szánalmat kiváltó. De az előadásban egyébként is minden tökéletesen összeáll: Bobor Ágnes egyszerű, de hatásos díszlete, Pető Kata jelmezei, amelyek szinte önállóan is életre kelnek a színpadon, Szabó Sipos Ágoston zenéje és Hegymegi Máté koreográfiája. Az orosz rappel fűszerezett partibetét jól mutatja a kiváló összmunka eredményét. Soha rosszabb évadkezdést!

Pass Andrea: A Jelentéktelen (NARRATÍVA – Füge Produkció)
2020. szeptember 11., Jurányi Ház