"A színész permanens revízió alatt van!"

Október 26-án láthatjuk először az Orlai Produkció legújabb előadását, a Nyakunkon a revizort Pass Andrea rendezésében a Belvárosi Színházban. Az előadás két főszereplőjével, Mészáros Mátéval és Ötvös Andrással beszélgettünk a színházi működés „ellenőrzéseiről”, a hasznos csesztetésekről, a revizor frusztráltságáról, a politika vezette felülvizsgálatról, egy színház morális „bűneiről”, a közép-kelet-európai rendőr- és hivatalfóbiánkról, az ennek szóló tükörtartásról és a nyakunkra küldött mumusok velünk azonos nyomorultságáról…

Melyikőtök kapott legutóbb bármiféle „ellenőrzést”?

András: „Nekünk ez a munkánk, Iván!” Mindennap sasol valaki lentről…

Máté: …és ránk szól, hogy mi nem jó. Mert hogy mi jó, azt a színházban csak a végén szokták elmondani: „egyébként jó voltál…” – ez azért pszichésen kicsit nehéz…- azt sulykolják neked, hogy mit nem csinálsz jól!

András: A színész permanens revízió alatt van!

…Közép-Kelet-Európában vagy meghunyászkodunk, vagy épp túl kompenzálunk, és felbátorodunk túlságosan is. A nagy kérdés inkább az, hogy ebben a térségben miért gondoljuk már előre „túl” a revíziót? Itt most valami olyasmit fognak kérni, amit már biztosan előre elrontottam…

Az elmúlt évtizedek során sikerült erre valamilyen „túlélési technikát” kifejlesztenetek?

Máté: Az esti borok: esténként kipattintódik egy palack bor…– ha durva a kritika, akkor, ugye, a pálinka…

András: Engem a család szakít ki ebből a fajta mantrából.

Máté: Ezt az egészet persze nem is lehet igazán megszokni, inkább az lenne a feladat, hogy megszeresd, hiszen ez a munkád, vagy legalább ez is a része. Van persze értelmetlen, fölösleges csesztetés, de még a jó próba is arról szól, hogy még itt, még ezt, még jobban, másképpen csináld.

András: Engem nagyon megfogott, mikor Gothár Péter elmagyarázta nekünk, mi jelent, amikor a rendező „rendel” valamit, amikor rendelkezik a próbán. Amikor a színész nem a színházcsinálásban éli ki magát, hanem abban, hogy azt és úgy állítja be, ahogy azt rendelik tőle. És ezt egy idő után megszereted, hisz a színész az, aki nyolcezerféleképpen el tud mondani egy mondatot! És ha azt így kérik, akkor én azt így mondom, nekem ez a munkám!
©Szokodi Bea
Ebben a Gogol-átiratban, a Nyakunkon a revizorban szerethető ez a „rendelés”, ez a fajta felülvizsgálat?

Máté: Itt nyilván nem, hisz ez egy másfajta felülvizsgálat, mint ami a Gogolban és itt is van – ez azért terhes is tud lenni. Az eredetiben van egy bűnös város, egy korrupt polgármester, akit jönnek ellenőrizni, itt kicsit bonyolultabb, hisz egy színházat jönnek az igazgatójával együtt ellenőrizni. Mi lehet a „bűne” egy színháznak? Tényleg „bűnös”, vagy csak rásütik ezt a jelzőt?

Lehet bűne egy színháznak vagy a színháznak?

András: Lehet. Lehetnek foglalkoztatási, gazdasági, számlázási problémák…. Lehetnek morális bűnei is?…

De mit ellenőrzök: nézőszámot, hangulatot? Minél kevésbé megfogható az, amit vizsgálok, annál nagyobb a visszaélés, a zsarnokoskodás beleszivárgásának az esélye. A szituációtól lesz vicces ez az egész: ellenőrnek néznek valakit, aki nem is az!

Máté: A színház egyet nem tehet: nem hagyhatja ki a közönséget! Egy költő, egy festő úgy ír, fest, ahogy neki tetszik, vagy megveszik vagy nem. Legfeljebb morálisan azt mondhatja: az utókor majd értékeli, elolvassa, megveszi. A színházcsináló ezt nem mondhatja, vagy legalábbis nem így, hisz a színházcsinálónak mindig figyelnie kell arra is, ezt ma este nézőknek kell megtekinteniük. Ha Pesten nem találok egy teltházra elegendő embert, az lehet bűne egy színháznak, főleg, ha erről nem is vesz tudomást. Ha egy színház nem veszi figyelembe a közönséget, az nagy bűn.

Egy revizor azért lesz revizor, mert már alapból is frusztrált valaki?

András: Ez is lehetséges magyarázat! Persze kérdés az, hogy ki az, akinek kedve telik aztán egy ilyen munkában? Miért mész el parkoló ellenőrnek? Aztán hirtelen karanténba kerülsz: „…hát a színész mit eszik…” – és egyből elkezdesz gondolkodni azon, hogy mihez is fogj! Parkolóőr? Oda biztosan van jelentkezés most is! Előtte persze az van benned, hogy „…biztos tele van frusztrációval, azért cseszeget egész nap másokat!” Az ellenőr is egy munka csupán, és igazából mindenki lehet frusztrált. Az persze, ha valaki hirtelen pozícióba kerül, és egyik pillanatról a másikra egyszer csak revansot vehet valós és vélt sérelmekért…
©Szokodi Bea

Máté: Sokféle helyzet előfordulhat, hisz az államnak rengeteg mindent lehet és kell ellenőriznie. Szükség van erős adóhivatalra minden jól működő államban, ez normális dolog.

András: …de ha ideológiát ellenőrzünk, vagy egy olyan szempontrendszer betartását, ami kevésbé olyan egzakt, mint az adóügyek, az akkor nagyobb teret enged nyilvánvalóan a személyes frusztráltság kiélésének is. De mit ellenőrzök: nézőszámot, hangulatot? Minél kevésbé megfogható az, amit vizsgálok, annál nagyobb a visszaélés, a zsarnokoskodás beleszivárgásának az esélye. A szituációtól lesz vicces ez az egész: ellenőrnek néznek valakit, aki nem is az!

…mikor Gothár Péter elmagyarázta nekünk, mi jelent, amikor a rendező „rendel” valamit, amikor rendelkezik a próbán. Amikor a színész nem a színházcsinálásban éli ki magát, hanem abban, hogy azt és úgy állítja be, ahogy azt rendelik tőle. És ezt egy idő után megszereted, hisz a színész az, aki nyolcezerféleképpen el tud mondani egy mondatot!

Máté: …illetve az igazi ellenőrről sem tudjuk, hogy mit fog ellenőrizni, és ettől megijedhetünk már előre is, holott lehet, hogy nem is ellenőrizne olyan durván…

András: Ha megállít a rendőr, gyerekkorom óta mindig elkezdek szorongani, nem tudom, hogy ez honnan ered… Nincs is jogsim.

Máté: Közép-Kelet-Európában szerintem sokaknak lehetnek hasonló reflexei.
©Szokodi Bea

András: Itt, Közép-Kelet-Európában vagy meghunyászkodunk, vagy épp túl kompenzálunk, és felbátorodunk túlságosan is. A nagy kérdés inkább az, hogy ebben a térségben miért gondoljuk már előre „túl” a revíziót? Itt most valami olyasmit fognak kérni, amit már biztosan előre elrontottam – ez általános beidegződésünk errefelé.

…ez a revizor, ez a mumus, pont annyira nyomorult, mint az ellenőrzöttek, csak ő most itt épp a revizor szerepében van. Ha egy szabadnapos rendőr éppen beleszól egy helyzetbe, pláne, ha nincs rajta uniformis, akkor talán még rosszabbul is járhat – hisz nem kompetens, nincs rajta a ruhája, nincs a „szerepében”…

Az is a közép-kelet-európai hatásnak tudható be, hogy egy revízió mögött már ott is központi akaratot látunk, ahol egyébként nem kellene azt keresnünk?

Máté: Valószínűleg, bár én még a közelében sem voltam a színházigazgatásnak, de el tudom képzelni, hogy ez valamiképp kapcsolódik a politikához, pláne, ha az ember onnan várja a pénzt. A kapitalizmus nyilván arra van kitalálva, hogy ne az állam adja a pénzt – de ez azért nyilván bonyolultabb. Talán pont ezért hisszük mindig azt, hogy e mögött is politika, vagy jóval több politika van, mint amennyi valójában. Ez a komédia a mostani helyzetben mintha tanítani is szeretne, avagy kondicionálni arra a tükörtartásával, hogy csak ott lássunk, de ott mindig lássuk meg a mögöttest, ahol van, ott viszont ne, tényleg ne, ahol nincsen.
©Szokodi Bea

2020 Magyarországán melyik a hangsúlyosabb e kettő közül: a tükörtartás vagy a látlelet megmutatása?

Máté: A tükörtartás biztosan fontos –, ezt már Shakespeare is megírta. Az önkritikát minden helyzetben lényegesnek tartom.

…ez valamiképp kapcsolódik a politikához, pláne, ha az ember onnan várja a pénzt. A kapitalizmus nyilván arra van kitalálva, hogy ne az állam adja a pénzt – de ez azért nyilván bonyolultabb. Talán pont ezért hisszük mindig azt, hogy e mögött is politika, vagy jóval több politika van, mint amennyi valójában. Ez a komédia a mostani helyzetben mintha tanítani is szeretne, avagy kondicionálni arra a tükörtartásával, hogy csak ott lássunk, de ott mindig lássuk meg a mögöttest, ahol van…

András: Fontos, hogy megtaláljuk, megmutassuk, hogy ez a revizor, ez a mumus, pont annyira nyomorult, mint az ellenőrzöttek, csak ő most itt épp a revizor szerepében van. Ha egy szabadnapos rendőr éppen beleszól egy helyzetbe, pláne, ha nincs rajta uniformis, akkor talán még rosszabbul is járhat – hisz nem kompetens, nincs rajta a ruhája, nincs a „szerepében” –, mintha nem szólna.