Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című legújabb filmjéről szóló beszélgetések során nem egy embertől halottam, hogy a filmet megnézve felsejlett benne Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje. Nem véletlenül.

Az Amerikában sikeres agysebész karriert befutott Márta (Stork Natasa) visszatér Magyarországra, hogy felkeresse szerelmét, Jánost (Bodó Viktor), akivel egy amerikai konferencián találkozott. A nagy találkozáskor azonban a férfi nem ismeri fel, és állítása szerint sosem találkoztak, ám a közös munkahely lehetőséget ad Mártának, hogy megszállottan kövesse, és kapcsolatot alakítson ki vele.

Az alapszituációból ugyan nem derül ki, de a Felkészülés… kísértetiesen hasonlít Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjére. Igaz, Enyedi filmje ízig- vérig szerzői melodráma, Horváté pedig formai megoldásaiból fakadóan inkább a pszichothriller műfaját idézi meg, de nagyobb különbség aligha található a két film között. Márta épp annyira tehetséges az orvoslás terén, mint a vágóhídra érkező Mária (Borbély Alexandra) a maga szakmájában.

Ám egyikük alapossága sem talpraesettségükből és kitartásukból, sokkal inkább egyedi állapotukból következik. Igaz, a skizoid viselkedésformát mutató Márta jóval könnyebben kommunikál, és alakít ki felszínes kapcsolatokat munkatársaival, mint az autisztikus jegyekkel rendelkező Mária, de egy mélyebb személyközi viszony elérése mindkettőjüknél lehetetlennek tűnik.

A férfi karakterek sem különböznek. Mindkét film főhőse olyan férfival szemben kezd el érzelmeket táplálni, aki visszautasítja. János ijedtségében megtagadja Mártát, amikor az megkérdezni miért nem ment el a megbeszélt találkozóra a Testről és lélekről Endréje (Morcsányi Géza) pedig igyekszik nem tudomást venni Máriáról. Bár az életben megrekedt és korábbi kapcsolataiban csődöt mondott Jánost és Endrét akár sajnálatraméltónak is nevezhetnénk, de döntésképtelenségük és az életrevalóság hiánya sokkal inkább szánalmat mintsem sajnálatot vagy azonosulást vált ki a nézőből.

Munkahelyük (elvárt) sterilitása miatt még a történeteknek helyet adó közegek közt is párhuzam húzható. A Testről és lélekről vágóhídját jellemző tisztaságot jó lenne viszontlátni a Felkészülés…kórházában, de Horváték realista attitűdjéből adódóan a nyers valóság tükröződik a vásznon. A film igazi kordokumentum a magyar egészségügy állapotáról: várótermekben nyüzsgő tömegek, ha valaki nem kerül sorra, „majd visszajön holnap”, orvosnak járó csokis dobozra ragasztott boríték, benne a „tarifával”, kórház előtt cigiző kismama, összedőlés határán álló, feketére színeződött kórházi épület és az örökösen visszatérő kérdés az Amerikából hazatért orvoshoz: „miért jött haza”? Magyarország 2020: egy vágóhíd biztatóbb a kórháznál.

Ha már realizmus. Enyedi filmjeit, így a Testről és lélekrőlt is, előszeretettel jellemzik a mágikus realizmus fogalmával nehezen megragadható, de jól érzékelhető meseszerűségük miatt. A Felkészülés… ebben eltér az etalontól. Horvát Lili a mágiát pszichózisra, de „legjobb esetben” is neurózisra cseréli. Jó darabig nem derül ki, hogy Márta valóban találkozott-e Amerikában Jánossal, és gyakran az sem egyértelmű, hogy látta-e az utcán, vagy csak hallucinált. Pszichotikus/neurotikus realizmus: kétségbeejtő címke egy olyan film esetében, ami a rendező bevallása szerint arról szól, hogy miként játszik az emberekkel saját képzeletük, amikor szerelmesek lesznek.

Talán pont az imént említett „mondanivaló” világítja meg a Felkészülés… legnagyobb gyengeségét, jelesül: a forma és tartalom divergenciáját. Az időrendet felbontó elbeszélés, a vissza-visszatérő zenei motívumok, a személyiségzavar lebegtetése, a hideg zenei atmoszféra (zene: Keresztes Gábor), az útvesztőszerű külső és nyomasztó belső terek (operatőr: Maly Róbert) a film egészén keresztül valami baljósat sejtetnek. A néző nem egy kétségbeesetten szerelmes orvost lát a vásznon, hanem egy személyiségzavarban szenvedő nőt, aki bármikor robbanhat. A detonációra azonban nem kerül sor.

Enyedi Ildikó a forma és tartalom összeegyeztetésének mestere, ezért képes a néző probléma nélkül elfogadni a radikálisan eszköztelen – Robert Bresson modelljeit megidéző – színészi játékot. Horvát Lili filmjében is a színészi munka ezen radikalizmusa érhető tetten, de a forma kérdésessége miatt a főszereplő érzelemmentessége is nehezebben elfogadható. A filmben nem marad senki, akivel igazán együtt tudna érezni a néző. Ehhez kapcsolódóan: a szereplők egymás iránt táplált érzelmei is hiteltelennek hatnak. A karakterek közti kémia hiánya dramaturgiai kérdés, a színészek közti rendezésbéli.

Mind a Testről és lélekről, mind a Felkészülés… – Antonioni kifejezésével élve – az „érzelmek betegségéről” tudósít. Ám Enyedi filmjével ellentétben Horvátéról nehéz megmondani, hogy tudatos rendezői döntés áll-e a tudósítás hátterében, vagy csak így alakult. Az akkurátusan felépített feszültség vagy fordulatért vagy robbanásért vagy megoldásért kiált. Zavaró módon egyikre  sem kerül sor. Ahogy Márta, úgy a rendező is jobban tette volna, ha nem követi megszállottan a „Nagy Ő-t”, ha képes elengedni bizonyos dolgokat, és a film egyedi értékeire koncentrál, ezzel is növelve karakterét.

Győri-Drahos Martin