...vagy csak azt hisszük, úgy tűnik, hogy nyaralunk, és ez az egész csupán egy illúzió, mely akár halállal is végződhető csapda? Nem kell ahhoz államelnöknek lenni, hogy ilyen dupla fenekű kelepcékbe belegyalogoljunk. Mert mi van, ha mindannyiunk élete szüntelenül efféle nyaralásnak álcázott, nekünk csapdaként állított vermek végeérhetetlen sora? Sztarenki Pál a Rózsavölgyi Szalonban stílusosan, mikor nem, ha nem nyár végén, amibe persze jó szokás szerint a Covid is besegített,  Penny Gold Az elnök szabadsága c. darabját rendezte bolerószerűen pulzálva örvénylő drámává arról, hogy a hatalomért minden puccs megéri. Ám mégis az efféle botcsináltaságában is sikeresnek kikiáltott puccsokat az emberi méltóság, a mások előtt számot adni képes vezetői őszinteség a történelem csapóajtaján küldi ki. Elő- és valódi választási kampányok idején, főként ebben az örök szovjet mintára működő hazánkban kötelező…!

A pártállam – mármint természetesen a szovjet pártállam – elnökének, Mihail Szergejevics Gorbacsovnak (Schneider Zoltán) a puritán, hamisítatlan szocreál retróval berendezett (látvány: Enyvvári Péter) tengerparti házában vagyunk, az elmaradhatatlan piros, a KB-hoz közvetlenül kapcsoló telefonokkal. Nézem ezt az enteriőrt, és valamiért a Kádár-villa jut eszembe, mert van abban valami – tetszik-nem tetszik, kimondom – őszinte báj, ahogy a világ-, és országvezetők akkoriban nem csak párizsi evésről és hokedlin ülésről beszéltek, hanem egy „villában” valóban hokedlin ültek, és parizert ettek, a morzsákat meg valószínűleg kivitték a tyúkoknak.

©Kallus György

Ilyen ma már nincs. Penny Gold, BBC-s drámaíró is csak valószínűleg  nosztalgiából és Gorbacsov feleségének, Raisza Makszinovna  naplójának megörülve ír egy darabot 1991 augusztusának oroszországi eseményeiről azért, hogy okuljunk és elmélkedjünk a történelem egyszerre a percnél gyorsabban múlandó, és mégis az időtlenséget magán viselő voltán.

Drámát írt arról, hogy nem politikailag ítélünk valamit puccsnak vagy hazafias töltetű forradalomnak. Ez nem politikai oldalak megítélése, de még csak nem is a politikailag eladható marketingből egyenesen következő értékítélet kérdése. Nem a nekem eladják, és én meg vagy beveszem, elhiszem egy az egybe vagy nem. Magyarán: az államférfi, nem biztos, hogy csak a demokrácia nevű címkével ellátott nemzetekben terem. Azaz: nem elég államfőnek, férfinak látszani, annak is kell, lehet, szabad, muszáj lenni. Mert Gönczök nélkül fáznánk, higgyük el, bárki bármint mondott, mond vagy fog mondani.

Sztarenki Pál olvasatában Penny Gold darabja egyszerre visszaemlékezés, az orosz  történelem beágyazottságába helyezett közelmúltbeli történés és időtlen, az adott politikai berendezkedésből könnyedén kiszakítható figyelmeztetés. Figyelmeztetés, amelyből nemcsak lehet, hanem egyenesen kell is tanulnunk. Mert a művészet nem embereket, hanem cselekedeteket és az életet utánozza, hogy ebben az utánzásban, újra felismerésben megértsük a másik és a magunk mindenkori helyzetét.

Schneider Zoltán Gorbacsovja a tépelődés, az őrlődés Gorbacsovja, aki mint minden pillanatban számadásra kötelezhető és számadásra hajlandó, bár ettől egészségesen kissé szorongó  nebuló, rója a köröket tengerparti házának nappalijában, kezében az elmondandó beszédével. Schneider Zoltán egyszerre tekintélyparancsoló, ám  pont ezért vagy ezzel együtt is kérlelhetetlenül szelíd vezetője tökéletes ritmust szab ennek a majdnem két órának. Őt nézve nem egy bármely nemzetnél előforduló erőszakos hatalomátvétel miatt béna kacsává lett első emberét látod egy országnak, hanem a tipródni képes, önvizsgálatra nyitott embert, vezetőt.

Embert, aki ember és elhatározásra képes voltában egyként sebezhető, mégis rendíthetetlen. Az önmagasságát, a peresztrojka Gorbacsovjának jót célzó, de azt elvétő, mégis belátásra kész és képes elnökét látod. Jellem és cselekvés drámát felépítő, működtető kapcsolatának könnyed, pontos és alázatos profizmussal megmutatott egymásból következése Schneider Zoltán játéka. Mert mi a jellem, ha nem egy esemény előkészítése, és mi egy esemény, ha nem egy jellem illusztrálása? – mondja Henry James.

©Kallus György

Sztarenki Pál Plehavovja – a KGB elnökért felelős biztonsági vezető –  fontos ellenpontja, tovább srófolója Schneider Zoltán játékénak a maga elvtelen, a puccsisták oldalára egyetlen sóhajtásra is átállni kész gerinctelenségével. Avagy a működésképtelen állam megreformálására magunkhoz ragadni akart hatalom – emberi tartás, önmagunkról és a másikról való gondolkozás, gondoskodás nélkül – nem egyéb, mint zsarnoki töketlenkedés politikai lózungokba csomagolt hattyúdala – és természetesen 1991 augusztusának végén még nem Gorbacsové, akkor még semmiképp.

Söptei Andrea Raisza Makszinovnája a férjéért, Gorbacsovért a végsőkig elmenő, bár erőt, igazi biztatást nyújtani  kevésbé képes mesélője az eseményeknek. Egyetlen jelenet, egyetlen megszólalásának erejéig képes ebből a mindent magamon elszenvedek, és ezt az elszenvedést elmesélem tónusból kilépni. Megértem az esetleges rendezői intenciót, de ennek ellenére igencsak sajnálatosan „erőtlenre” alakult így az a személy, aki elmeséli a történetet. Pedig itt a mesélésnek nemcsak narratív, keretező szerepe, hanem formáló, alakító funkciója is van, igazolja ezt a színdarab szerkezete.

A Gorbacsov elleni puccskísérlet és a hajdani orosz cárral szemben elkövetett merénylet egymásra montírozódik Bánfalvi Eszter narrálásában. Szép, költői, de az egész előadást tekintve abba nem képes szervülni, beépülni teljesen, megmarad sajnos valamelyest a függelék jellege.

©Kallus György

Ám ezen „erőtlenségeitől” eltekintve Az elnök szabadsága, a „nyaralás” valóban igazi, embert és államvezetőt egyként próbára tevő, erős, mély, sokáig bennünk maradó előadás. A nyaralásé, mert az életet, ahogy a nyaralást is, véresen komolyan, esetleges megdönthetőségének közepette is megdönthetetlen szilárdsággal, a magunk döntésének, döntéseinek önfeledt lendületet, áramlást adni tudó erejében bízva érdemes elkezdeni, végig- csinálni.  A nyaralást csak halálosan komolyan véve lehet végignyaralni – máskülönben plahanovi puha testűség lesz nemcsak a nyaralásunk, hanem a hétköznapjaink is. Azok a hétköznapok, amelyek között a „poliszokban” zajlik az életünk, a politikánk, mert mindkettő mi vagyunk, a mi életünk.

2021. augusztus 25.)

Csatádi Gábor

©Kallus György