Tanyasi Oidipusz

Pintér Béla Parasztoperájának már sokadik feldolgozását láthattuk: ezúttal Keresztes Attila rendezése vendégeskedett a Városmajorban.

A Parasztopera kétségkívül Pintér Béla legnépszerűbb darabja: már rég túlvan a 300. előadáson a társulat saját produkciójában, és messze ez a Pintér-mű érte meg a legtöbb feldolgozást: láthattuk Pécsett és Miskolcon (mindkétszer Mohácsi János rendezésében), Temesváron, Szombathelyen, az Operettszínház növendékeinek bemutatásában, illetve legújabban a Szegedi Nemzeti Színház és az Újvidéki Színház közös produkciójában, amely a Városmajori Színházi Szemlén vendégeskedett. Az Átriumban 2016-ban még Parasztopera-maratont is tartottak, ahol összesen öt előadás képviseltette magát.

Az eredetileg 2002-ben bemutatott előadás Pintér Béláék ötödik produkciója volt, a Darvas Benedekkel írt két zenés darab közül az első (a másik a Gyévuska). Sztoriját Pintér saját bevallása szerint nagymamájától hallotta, és szabadszállási emberek történetét meséli el. Bár lehet, hogy a történetnek tényleg volt valóságalapja, inkább egyfajta vándormotívumról van szó. És nemcsak itthon ismerős a történet: Albert Camus Az idegen című regényében is szerepel egy fiktív újsághír, amely egy nagyon hasonló esetet mesél el; ebből aztán a francia Nobel-díjas író drámát is írt A félreértés címmel. A Parasztopera története egyfajta görög sorstragédia, amelyben az Oidipusz királyhoz hasonlóan lépésről lépésre derül ki egy 23 évvel korábban elkövetett szörnyű bűn.

A cselekmény valószínűleg az alföldi tanyavilágban játszódik, méghozzá református vidéken. Hogy pontosan melyik korszakban vagyunk, az nem derül ki a darabból, nem is olyan fontos, de valahova a XIX. század második felére lőhetjük be, hiszen van már vasút, az Amerikába történő kivándorlás létező jelenség, ugyanakkor a paraszti világ még kissé archaikus életmódot folytat. A vőlegény családja jómódú parasztcsalád, akik viszonylagos gazdagságukat azzal magyarázzák, hogy Svédországba disszidált Imre fiuk, akiről 23 éve nem hallottak, rendszeresen küldött nekik pénzt. (Bár hazudnak, ironikus módon, tudtuk nélkül mégis igazat mondanak: Imre fiuknak köszönhető a gazdagságuk.) A menyasszony szülei városban élnek, apja református lelkész, de házasságuk már a kezdetekkor megromlott.

A történet két, a színpadon a cselekményben összefolyó idősíkon játszódik: a múltban, 23 évvel korábban egy cowboy érkezik Amerikából, előbb találkozik a lelkész, Feri új arájával, Tündérkével, aztán Tóth Bálinttal, az állomásfőnökkel, végül a vőlegény szüleivel. A jelenben Roland és Etelka házasságkötését látjuk, amelyet megszakít az állomásfőnök, aki feltárja a majd’ negyedszázaddal korábban történt borzalmas eseményeket, és az is kiderül, hogy a szereplőknek jóval több közük van egymáshoz, mint hinnék.

Mindez prózában is erős sztori lenne, de az előadás sikerének oka mégsem annyira a sztori, mint inkább a Pintér és Darvas által teremtett sajátos műfaj, a „népzeneopera”. A Parasztopera hasonlóan épül fel, mint egy barokk vagy mozarti opera, recitativók és áriák követik egymást, de az áriák alapvetően népdalok, méghozzá erdélyi népdalok, némileg átírt formában. Ezek mellett más zenei regiszterek is vannak: a részeg állomásfőnök a magyar nóta dallamvilágát hozza be, a cowboy belépője a népszerű countrysláger, a Take Me Home, Country Roads, de a szexjelentben hallhatjuk az 1967-es év egyik nagy popslágerének, a Procol Harum White Shade of Pale című dalának a feldolgozását, amely maga is Bach Airjének a poposított változata.

Miközben a Parasztopera alapsztorija tragikus, a komédiai szál szembeötlőbb. Nemcsak a sorozatban érkező poénokra gondolok (melyek közül rendre a legnagyobb nevetést a „makói református világtalálkozó” váltja ki), hanem arra az ellentétre is, ami a barokk zene emelkedettsége és a káromkodások durva földhözragadtsága között áll fenn (mikor például az anya és mostohalánya a menyasszonyról mint „széllelbélelt hülye picsáról” énekel egy szép barokk duettet). Polgárpukkasztó, vagy legalábbis elsőre talán oda nem illő elemek előfordulnak a rendezésekben is: a Pintér-féle változatban a cowboy nagy rózsaszín műpénisszel jelenik meg, a szegedi–újvidéki előadásban pedig a ruhája és a kalapja világít, aktus közben ráadásul még villog is.

A szöveg és a zene egysége meglehetősen megköti a rendezők kezét, ezért jelentős különbségeket nehéz felfedezni az egyes színpadra állítások között. Dramaturgiailag komolyabb változás csak az epilógusban szokott lenni, amelyet a legtöbb rendező Pintértől eltérően old meg, Keresztes Attila rendezése viszont még ebben is nagyrészt követi az eredetit (a különbség, hogy abban csak a vőlegény énekelte a záródalt, itt mindenki közösen).

Látványos eltérést a Városmajorban vendégeskedő előadásban ezért leginkább Fodor Viola díszlete jelent, amely egy romos templombelsőben képzeli el a történtek lefolyását. A Keresztes Attila-féle előadás jóval több kellékkel dolgozik, mint az eredeti, így például a vőlegény anyja sem csak az üres színpadra mutat, mikor hellyel kínálja a nászékat. Van hosszú asztal és padok, külön szószék a lelkésznek, és még egy műanyag borjú is megjelenik a végén. Kivételesen a külső zajok is a legjobbkor szólalnak meg a szabadtéri színpadon: a szokásos harangzúgás a legdrámaibb részt festi alá, egy kutya pedig épp akkor kezd kint ugatni, mikor az állomásfőnök azt énekli, hogy őt ugatja minden kutya.

Hasonlóan a Pintér-féle előadáshoz, a színészi teljesítmények itt is erősebbek, mint az énekesiek, hiszen ebben a produkcióban is elsősorban prózai színészek játszanak, de a néhol gyengébb énekesi teljesítmények nem zavaróak. Egyvalamit azonban ez az előadás is megerősít: a Parasztoperának a kisebb színpad jobban áll, mint a nagy tér, éppen azért, mert a színészi alakítások fontosabbak, mint az énekesiek. Ez persze magának az előadásnak az értékéből nem von le.

2021. szeptember 7., Városmajori Színházi Szemle

(Augusztus 25. és szeptember 9. között összesen hat előadást láthatunk a szemle keretében a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A négy fős szakmai zsűri mellett a közönség is szavazhat kedvenc előadására szeptember 10. és 16. között. Részletek a színház honlapján.)