A címben olvasható felkiáltással fakad ki a Káli holtak főhőse, Csáky Alex, aki filmforgatásról színházi előadásba csöppen, onnan fotózásra, majd interjúra megy, és ha marad egy kis ideje, talán még a gyermekét is láthatja. Egy fiatal magyar színész nem mindennapi mindennapjai – Térey János regénye után most a Kamra színpadán.

Térey János a Káli-medencében járva meglátta a Fear The Walking Dead című zombisorozat plakátját, ezt az élményt összekombinálta az azóta jobblétre szenderült POSZT válogatójaként szerzett színházi tapasztalataival, így született meg a Káli holtak című regénye. A történet főszereplője a fiatal magyar színész, Csáky Alex, aki a nyári szünetben egy új magyar zombisorozatot forgat, melynek sztorija szerint a Káli-medence halottai feltámadnak, és kisebb zombiapokalipszist hoznak össze a Balaton-felvidéken. Aztán megkezdődik a színházi évad: Alex folytatja nagy sikerű játékát a Füst Milán Színház furcsa „trianoni” Hamletjében, amelyben Dánia az 1918 és 1920 közötti Erdély, illetve készül új bemutatójára, Schiller Haramiákjára. Eközben szeretne egy kis magánéletet is élni, ami persze csak korlátozottan sikerül neki.

©Szokodi Bea

Ami a külső szemlélő számára izgalmasnak tűnik – filmforgatás, divatfotózás, rongyrázó partik –, az Csáky Alex számára „kurva rohanás”. Térey ironikusan, mi több, szatirikusan ábrázolja ezt a világot, de Alex – szemben a legtöbb más szereplővel – nem válik parodisztikus figurává, inkább egy kisstílű világ tragikus hőse ő. Alex egyes szám első személyben beszéli el a maga történetét: ő a szerző szócsöve, aki a nagy gépezet egy fogaskerekeként leplezi le ezt a gépezetet, azt a világot, amelyet a Facebook-lájkok és az Instagram-követők száma minősít, ahol Jászai Mari-díjas színészek bugyuta sorozatokban és idióta modellfotózásokon vesztegetik tehetségüket, és ahol a pesti művészszínházban mindig összejön pár ezer ember a rendszerkritikus előadásokra, a rendszer azonban egy hajszálnyit sem rendül meg ettől.

Dömötör András rendező és Bíró Bence dramaturg majd’ négy órás színpadi alapanyaggá gyúrta át Térey – életében utolsóként megjelent – regényét. A tragikus hirtelenséggel elhunyt író-költő jó pár emlékezetes darabbal (Nibelung-lakópark, Kazamaták, Asztalizene) gyarapította a magyar drámairodalmat, de nem színpadra szánt műveiből is születtek színházi adaptációk (Protokoll), és nem kevés drámafordításainak száma sem. Az alapvetően a színházról szóló Káli holtak című regényét mégsem színpadra szánta, hanem regénynek képzelte el és valósította meg. Az már Dömötör András rendező érdeme, hogy meglátta benne a kiváló színházi alapanyagot, és ha a pandémia miatt kicsit megkésve is, már a Katona Kamrájában láthatjuk az eredményt.

©Szokodi Bea

Az előadás belakja nemcsak a Kamra színpadi terét, hanem az egész játszóhelyet. A színházteremben egymást kereszt alakban metsző két kifutó a szűkebb értelemben vett színpad, de szerepet kap az előtér, az öltözők, a büfé, és még a hátsó, szűkös folyósók is (díszlet: Dömötör András, Kálmán Eszter és Szöllősi Géza). Egyszerűen mindenhol zajlik a játék, és amit közvetlenül nem látunk, azt egy-egy vásznon követhetjük élő videóadásban. De ha ez még nem lenne elég, van ezenkívül két terepasztal és két CGI zöld háttér, amelyek előtt játszva bármilyen élő és rajzolt háttér a színészek mögé vetíthető. Egyszerre látjuk a Káli holtak című zombisorozat forgatását, és egyszerre a Káli holtak című színházi előadást: a kamerák, a terepasztalok és a CGI-hátterek révén színház és film egymásba folyik, és néha már azt sem tudjuk, éppen melyikben vagyunk.

Legalábbis az első felvonásban, amely alapvetően a zombisorozat forgatásáról szól. A második felvonásban a Füst Milán Színház kerül középpontba a trianoni Hamlettel és a színházigazgató által rendezett Haramiákkal – az előbbi nagy siker, az utóbbi nagy bukás. Belecsöppenünk egy társulat mindennapjaiba: a próbák hektikus világába, részesei leszünk egy nyílt próbának, majd a premiernek, amelyet Csáky Alex egyidejű szubjektív kommentárjaival láthatunk. A harmadik felvonásban pedig közönségként kapunk szerepet a Kamra előterében játszott közönségtalálkozón.

©Szokodi Bea

Az előadás egy percre sem áll le, a figyelem egy pillanatra nem lankad: ki-be járunk forgatás és való világ, próba és előadás, objektív történés és szubjektív nézőpont között. A Csáky Alexet megtestesítő Tasnádi Bence kivételével az összes színész számos szerepet játszik – a Katona társulata ezúttal is kiváló formában van. Természetesen Tasnádi Bence teljesítménye külön kiemelendő: négy órán keresztül pörög, szerepbe be, szerepből ki, kiszól és beszól, játszik, eljátssza, hogy játszik, és eljátssza, hogy még a való életben is játszik. De emlékezetes Fullajtár Andrea Jászai Marija, Elek Ferenc öntömjénező színházigazgatója, Takátsy Péter karót nyelt színházi rendezője, Vizi Dávid fontoskodó asszisztense, Dankó István infantilis sorozatrendezője, Mészáros Béla színikritikus-paródiája, Bán János vándorprédikátora vagy éppen a Csáky Alex összes szeretőjét eljátszó Rujder Vivien.

©Szokodi Bea

A Katona Káli holtakja egyszerre szól érvényesen és (ön)kritikusan a színház világáról, és egyszerre keres és talál új utakat a színházi kifejezés számára. A végső ítéletet persze a múló idő mondja ki, mégis, a Kamrából hazafelé tartva úgy éreztem, korszakos előadás született.

2021. szeptember 18.