"Egy horror történet alkalmas lehet arra, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg"

Ma este mutatják be a Mary Shelley Frankenstein c. regényéből készült előadást, a Teremtményeket Tárnoki Márk rendezésében a Katona József Színház Kamrájában. Az előadás rendezőjével, illetve Victorjával, Bányai Kelemen Barnával és Elizabeth-jével, Pálos Hannával beszélgettünk jégről, elhagyatottságról, a romantikus mese és a horror egymásba átjárhatóságáról, a női és férfi szerepek vágyott, ám sosem teljesülő elvárásairól, a női szemszögről, amit pont egy női író kezel egészen rendhagyóan, a teremtővé válni akarás buktatóiról, a kitaszítottságról, az IKEA bútor összeszerelése és a gyávaság kéz a kézben járásáról, a gyermeknevelés elől menekülő férfi macsóságáról és a mesterséges intelligencia és a maghasadás magunkra szabadított, bennünket túlnövő mindennapjairól…

Arról, hogy tél, hideg, elhagyatottság, mi jut elsőre az eszetekbe?

Barna: A rettegés. Nem is annyira a tél miatt, inkább a jég miatt. A jég rianásának a hangja, ami olyan, mint egy pokolbeli sikoly.

Márk: A Teremtmények kapcsán az a fiú, aki magára hagyottan bolyong. A világba vetve azzal szembesül újra és újra, hogy nem tud kapcsolódni a többiekhez. Bár ez egy extrém horror történet, de talán mindannyiunknak volt már olyan élménye, életszakasza, amikor egyszerűen azt érezte, hogy nem tud kapcsolódni a környezetéhez, bármennyire is szeretne.

Mary Shelley ezt a regényt az ezernyolcszázas évek elején írta. Ez egy mese, tehát nem pszichologizál. Archetípusokat mutat fel. Victor létrehoz egy embert, aztán elmenekül. Ennyi a cselekmény, viszont erről jó esetben sok minden eszünkbe tud jutni.

Hanna: A télről, fagyról, hidegről, magányról az jut eszembe, van rá esély, hogy kisüssön a nap, és mindez véget érjen. Hogy egyszer csak mindez elmúlik, miután sikerül valamivel szembenézni, leszámolni. Ahogy az idő, úgy minden más is képes tisztulni…

…mintha a te karaktered, Elizabeth is kívülről figyelné ezt az egészet, nem?

Hanna: Tulajdonképpen az a világ, amit Elizabeth lát, figyel, nem azonos azzal, amit Victor lát maga körül. Elizabeth nem tudja, nem akarja észrevenni, hogy milyen titkok bújnak meg a háttérben, az ő léte, lénye, amely nem akar felnőni, mintegy gyermeki lét, amely nem akarja meglátni, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Ő az álmait akarja viszontlátni az életben: házasodjunk össze, mégiscsak erre vágytam egész életemben. Abban a korban, amikor ez a regény játszódik, valahogy egész természetes az, hogy a nők alávetik magukat a férfiak akaratának… Jóval a metoo előtt vagyunk, úgy kétszáz évvel…
©Szokodi Bea

Mi az, ami mozgatott, arra inspirált, hogy egy kétszáz évvel ezelőtti mentalitást, gondolkodásmódot behozz a Kamra közegébe?

Márk: A nézők egy romantikus mesét fognak látni. Ez önmagában szokatlan, meglepő lehet. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják fogadni.

…depláne úgy, hogy ez mégiscsak egy horror, nem?

Márk: Egy horror történet itt alkalmas lehet arra, hogy kérdéseket fogalmazzunk meg. Abból, hogy egy lény előttünk ébred saját tudatára, egy sor más dolog is következik: az ő szemén keresztül látjuk a világot, a többi szereplő viszonyait, nyelvi kereteit. Elkezdhetek egy „újszülött” szemével rálátni a világra, és ez jó esetben gondolkodásra késztet. Kérdéseket vet fel. Egyáltalán mi az, hogy tudat? Mit jelent az öntudatra ébredés?

A férfi, ezt lehet, hogy csak én érzem így, „linkebb”, könnyebben elhagyja a családot, tovább lép… Victor is, mikor szembesül azzal, hogy az, amit ő önző akarásból, megszállott istenhittel megteremtett, mégsem úgy öltött testet, ahogy ő azt megálmodta, az első adandó alkalommal maga mögött hagyja. A megölni, elpusztítani akarás mellett ott van az elhagyás is.

Akiről első körben csak azt gondolnánk, hogy hidegvérrel gyilkolni képes valaki, az lehet, hogy valójában jóval több, összetettebb is egyben ennél? Mi lehet még a gyilkos szándék mögött?

Barna: Ott lehet a Teremtővé, Istenné válni akarás is. Úgy akar Istenné válni, hogy mindeközben nem képes önmagán túl látni. Mary Shelley írta a regényt, mégis pont egy nő hagyja ki a nőt ebből a teremtésből: a keresztény-zsidó kultúrkörben a nő a férfi oldalbordájából teremtetett szereplője a teremtésnek, most Mary Shelley regényéből mint a teremtéstörténet szereplője teljesen kimarad. Itt a férfi, Victor – a nő kihagyásával – a saját képére és hasonlatosságára létrehoz egy férfit, de ki kell derülnie, hogy ez aztán mégsem működik. Valahogy nő nélkül, a másik princípium nélkül mégsem lehet egy így-úgy összefércelt emberi lényt létrehozni. Victor szándéka, igyekezete, akarása azért is elkárhoztatódik, mert egy fontos elemet igyekezett kihagyni ebből az egészből: a nőt.

Márk: A regényben Mary Shelley elég lesújtó képet fest a férfiakról…

©Szokodi Bea

Elizabethnek is lesújtó véleménye van a férfiakról?

Hanna: Az írónőnek Elizabethről sincsen túl pozitív képe. Elizabethről inkább úgy érdemes beszélni – e logika mentén halad Mary Shelley is ,- hogy mennyi helyről hiányzik egy nő: ott van a születendő gyermekénél, és az első években annyi, annyi mindennél egy gyermek életében, amelyeknél ha még sincsen ott – vallja a szerző -, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. A nő nélkülözhetetlen szerepét úgy mutatja meg, hogy bemutatja azt a világot, ahol nincs igazából jelen a nő.

Talán akkor itt nem is a gyilkosság a legsúlyosabb történés?

Márk: A gyilkosság már csak valaminek a vége, valaminek a tünete.

Barna: Victor annyira mindent egy lapra tett fel! Minden tudását, energiáját, szabad idejét a lény megteremtésének szentelte – tudjuk a regényből, hogy folytonos lázrohamai vannak, vergődik, szenved – az egyetlen pozitív cél az életében, hogy létrehozza ezt a valamit, amiről aztán egyből észre is vette, hogy mennyire nem erre gondolt… Hisz véleményem szerint, mondom ezt úgy is, mint aki apa vagyok, annál szebbet, mint a gyermekemet létrehozni nem tudok. Annál szebb, több, mint a prokreáció, amit az életünkért, az életért tehetünk, nincs. Victor mikor szembesül azzal, hogy az, amit ő önző akarásból, megszállott istenhittel megteremtett, mégsem úgy öltött testet, ahogy ő azt megálmodta, az első adandó alkalommal maga mögött hagyja. A megölni, elpusztítani akarás mellett ott van az elhagyás is.
©Szokodi Bea

…ha csak arra gondolunk, hogy az ember a mesterséges intelligenciával létrehoz valami önmagához hasonlót, a saját tudását beletáplálva valami olyanba, ami utána önálló életre kel, és onnantól kezdve már nincsen kontrollunk felette, az mindeddig sci-finek számított, ám most már sajnos nem annyira…

Márk: Mary Shelley ezt a regényt az ezernyolcszázas évek elején írta. Ez egy mese, tehát nem pszichologizál. Archetípusokat mutat fel. Victor létrehoz egy embert, aztán elmenekül. Ennyi a cselekmény, viszont erről jó esetben sok minden eszünkbe tud jutni. A Bibliától kezdve a mozaik családokon át a Jurassic Parkig.

…és ma mi lehet még ez a történet?

Márk: Azt hiszem erősen jelen van a világunkban a kitaszítottság érzése. Sok ember érezheti magát kisebbségben, a társadalom perifériájára szorulva. Elnyomva, kirekesztve. Sőt, ez az érzés azokban is könnyen fel tud ébredni, akiknek egyébként minden hatalma, pozíciója megvan….

©Szokodi Bea

Barna: Sok esetben azt hiszem, pont olyan gyáva vagyok, mint Victor. Egy IKEA bútor összeszerelése közben például ha valami nem úgy halad, akkor sokszor képes lennék szétbarmolni, széttörni, sajnos.

Hanna: Ha 2021-ben csak arra gondolunk, hogy az ember a mesterséges intelligenciával létrehoz valami önmagához hasonlót, a saját tudását beletáplálva valami olyanba, ami utána önálló életre kel, és onnantól kezdve már nincsen kontrollunk felette, az mindeddig sci-finek számított, ám most már sajnos nem annyira…

…a nő a férfi oldalbordájából teremtetett szereplője a teremtésnek, most Mary Shelley regényéből mint a teremtéstörténet szereplője teljesen kimarad. Itt a férfi, Victor – a nő kihagyásával – a saját képére és hasonlatosságára létrehoz egy férfit, de ki kell derülnie, hogy ez aztán mégsem működik. Valahogy nő nélkül, a másik princípium nélkül mégsem lehet egy így-úgy összefércelt emberi lényt létrehozni. Victor szándéka, igyekezete, akarása azért is elkárhoztatódik, mert egy fontos elemet igyekezett kihagyni ebből az egészből: a nőt.

Márk: Az ember lázas megszállottsággal létrehozott egy csomó mindent, de azt már kevésbé tudja, hogy mit is kezdjen vele.

Hanna: Létrehoztuk az Instagramot, de ha esetleg miatta a gyerekünk felvágja az ereit, akkor rögtön itt egy mechanizmus, amit nem tudunk kontrollálni… Mert ezen találmányaink hátrányai elől nem elmenekülnünk kellene, hanem szembenéznünk velük!