…azzal közösséget alkotunk, hozzánk tartozik önkéntelenül. Minden más idegen, rólunk lelógó hatalmas ruhadarab, amihez nem lesz, és talán sosem volt közünk. Csáki Rita Az öreg halász és a nagyravágyó felesége c. gyerekdarabot rendezte interaktív, beavató tantermi előadássá az RS9 Színházban arról, hogy mennyire érzékeny, észrevehetetlen a határ gyereknek, felnőttnek aközött, ami a mienk, és amihez sosem volt, lesz közünk.

Az RS9 színházterme észrevétlenül tanteremmé alakul, pedig csak egy gyermekelőadás zajlik. Két pad folytatva a nézőtér székeinek „padjait”, és egy napsárga molinón, mint kivetítőn, a tanterem okostáblája. Kovács Éva Rebecca Tanítónénije a mai órát a Balatonnak szenteli mindenestül. A magyar tengernek, gyerekkorunk vágyott nagy vizének, nyári gondtalan nyaralásaink helyszínének. Mert nekünk a Balaton nemcsak az elérhető nagy víz netovábbja, hanem közös kincsünk, vagy legalábbis jó lenne, ha valóban közös kincsünk lehetne, részrehajló nagyravágyás nélkül.

©Veres Ildikó

Csáki Rita kézenfekvő közvetlenséggel, szelíd, gyermeki felnőttséggel von be mindnyájunkat abba a keretül szolgáló környezetismeret-órába, amely amolyan ki tud többet a legnagyobb hazai tavunkról módban épül fel. Bevon, behúz, fel sem tűnik, hisz a Balaton mindegyikünknek valami megfogalmazhatatlanul jóleső érzés otthonosan bizsergető tárgya. Így ez az előadás egészen kézzelfoghatóvá teszi az elvontnak ható tengert,  a halászást, a halat, a mindennapjainkhoz szükséges fáradságos úton összegyűjthető javakat.

Rendezésében igen hamar elfelejti felnőtt és gyerek, hogy színházban van: gyerekké vedlünk vissza. Öröktől fogva, természetszerűleg nyitottá, és pont ez a szépen belőlünk előcsalogatott nyitottság az, ami nagyon sok mindenre, ha épp nem a legeslegtöbbre tesz fogékonnyá. Ez a fajta játékosan komoly nyitottság az, amin keresztül nemcsak a színház, hanem minden más is formálni, átformálni képes.

Kovács Éva Rebecca Tanítónénije igazi, régivágású tanító néni,  a gyerekeire tyúkanyó módjára vigyázó pedagógus, akinek még a kérdéseiből is lehet tanulni. Aki velünk együtt, értünk kíváncsi és kutakodó, akivel közösen, feltűnés nélkül, könnyeden tanulunk. Anyáskodása jó értelmű tekintély, aminek nem görcsösen megfelelni akarunk, hanem örömmel alkalmazkodni szeretnénk hozzá.

©Veres Ildikó

Játéka egyszerre ölel körbe, és vezet észrevétlenül e keretjátéktól a konkrét meséig, fel sem tűnik a határ, hisz nincs is: minden játék, ismeretekkel teli tűzdelt interaktivitás mese, és ez a mese valóságot formáló tényleges megélés. Kovács Éva Rebecca észrevétlenül lép át az öreg halász feleségének karakterébe, aki egyként gondoskodó tanítónő és a férjét irányítani, befolyásolni szerető feleség is, érezzük, hogy mindig a helyét, megnyugvását keresné, de mégsem ér „saját” önmagához. Tökéletesen érteni gyermekfejjel, hogy ez az asszony, ez a feleség valami olyat kerget, hajszol, amit talán nem is magától kívánna, csupán a környezetében látottak leutánzása, az azoknak való megfelelni akarás vezeti.

Ebben a színházteremnyi osztályban mindannyiunk Lacikája (Pelsőczy László) olyan fáradhatatlan elevenséggel mindig jelentkező, mindenre válaszolni akaró alsó tagozatos, akiben mindannyiunk teljes joggal látja önmagát. Ahogy a balatoni kecskekörmökről mesél, abban megszűnik tér és idő: a mese valósággá lesz, a monda igazsággá, olyanná, amelyben már eszünkbe sem jut kételkedni, hitetlenkedni.

©Veres Ildikó

Csetlő-botló Öreg halásza oly közeli kapcsolatot ápol a kivetítőn pajkosan hullámzó Balatonnal, hogy egy percre sem kérdés, hogy ez a tó tényleg maga a tenger, amelyben azok a bizonyos csodatévő halak szoktak élni. Gesztusaiból, hanghordozásából tökéletes „ellenpontja” születik a felesége nagyravágyásának, még a nagy konklúzió megszületése előtt érezzük, hogy a nagyot akarás, a túl sokra vágyás már önmagában is tarthatatlan, gyökértelen állapot.

Mert ebben Az öreg halász és a nagyravágyó feleségében tényleg csak a boldog, önfeledt megelégedésnek van helye, minden másnak, Balatont, palotát, kirakatboldogságot magának megvenni képes mentalitásnak nincs. Csak annak lesz helye, csak annak lesz becsülhető és megbecsülésre bátorító ereje, ami valóban és elvehetetlenül a mienk.

(2022. május 21.)

Csatádi Gábor

©Veres Ildikó