Az utóbbi évek hívószavai közt ott szerepel a háború, a járvány, a karantén. Ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor nyúl vissza valaki Boccaccio Dekameronjának örökségéig. Végül a Budapest Bábszínház idézte meg címében is a reneszánsz novellagyűjteményt. Szikaszai Rémusz rendezésében 10 szerző egy-egy történetét láthatjuk a Dekameron 2023-ban.
Az utóbbi évek egyre népszerűbb műfaja az antológia, akár kötet, akár sorozat formájában. Az egy témára épülő, vagy valamilyen közös nevező által összefogott, de valójában különálló sztorikból felfűzött történetek reneszánszukat élik. Ha nem is Boccaccio találta fel ezt a műfajt, de mindenképp ő tette széles körben ismertté. A Bábszínház előadása ezt a formát próbálja ki a színpadon. Így nem egy kerek történetet kapunk, hanem egyszerre tízet.
© Piti Marcell
A tíz történet pedig tíz kicsi előadásként valósul meg, mert Szikszai Rémusz rendezése nem csak kiemeli a tíz jelenet különbségeit, de azzal, hogy szinte mindegyikhez más-más bábszínházas technikát rendel, hangsúlyosan egy mozaikos előadást hoz létre.
Paradox módon mégis egységesül ez a sokféleség, amit nemcsak a színészek, például Fodor Tamás és Blasek Gyöngyi, valamint a többiek személyes jelenléte egyesít, hanem a jelenetek közti tematikus és motivikus mátrixok hálója is összetart.
A kerettörténetben egy reptéri terminálban találkoznak össze a különböző jelenetek szereplői. Ismerős és ismeretlen karakterek egyaránt. De ez nem csak egy önreflexiós trükk, mert a terminál kivetítőjén különböző reklámokkal is párbeszédbe kerülnek a karakterek. A gyors átvezetések épp csak szusszanásnyi időt hagynak, hogy a háromórás játékidőbe a maradék kilenc történet is beférjen.
Ez alatt a három óra alatt pedig nem csak a szerzők révén találkozunk műfaji sokféleséggel, de a bábos eszköztárat is szinte kivétel nélkül megismerhetjük. Gimesi Dóra és Tasnádi István egy-egy ókori történetet dolgoznak fel. De míg az utóbbiban árnyjátékon és homokanimáción keresztül kel életre a történet, addig Gimesi Dóra jelenetében egy több részből álló bábot mozgatva az előadás színésznői hozzák létre a jelen(nem)lévő címszereplőt.
Jászberényi Sándor ukrán fronton játszódó jelenetében és Parti Nagy Lajos Sybles és fia című abszurd drámájában az óriásbábok kapnak jelentős szerepet. Székely Csaba vérbő vásári komédiákra emlékeztető paródiájában kézre húzható bábok szerepelnek. A filmsorozatként három epizódban megvalósított Háy János true crime krimiben pedig élőben vett bunraku bábokkal játsszák el a történetet. És olyan jelenet is van, ahol a színészi játék a legfontosabb, mint például Závada Péter posztmodern klasszikusokra hajazó jelenete vagy Fábián Péter musicale.
© Piti Marcell
Ekkora összevisszaságban nehéz megtartani a nézői figyelmet. Óhatatlanul jobban vagy kevésbé jobban kapcsolódik a néző egyik vagy másik jelenethez. Míg az egyik jeleneten meghatódik, a másikon felháborodik vagy csillapíthatatlanul nevet. Ez az antológia műfaj velejárója.
Az előadás látványvilága azonban sokféleségében is annyira koherens, hogy a production design képes a nézőt sínen tartani. Ez pedig Hoffer Károly bábterveinek, Zöldy Z. Gergely díszleteinek és Szelei Mónika jelmezeinek egyaránt köszönhető.
A másik kohéziós erő a társulat összjátéka, ami a műfaji sokszínűség mellett is bizonyítja, hogy a bábszínház színészei milyen gyorsan és profi módon tudnak váltani az egymásnak ellentmondó jelenetekben. Mindenképp ki kell emelni Podlovics Laurát a második történetből, akit egyszerre látunk vonzó fiatal nőnek és a szerepe szerinti levélnek. Ráadásul úgy, hogy a két entitás attribútumai felcserélhetőnek tűnnek fel, hisz a levélnek, pontosabban az információszerzésnek és -adásnak is van vonzó vetülete a kapuőr számára. Spiegl Anna a negyedik történet mesélőjeként parádézik, és szórakoztat a jelenet zongorakíséretével, mint egy igazi vásári komédiás. Ács Norbert hatalmát fitogtató kapuőrként, Pethő Gergely vérmesnek kinéző, de valójában békés ukrán katonaként és békésnek tűnő, de valójában vérmes jegesmedveként emelkedik ki az előadásból.
© Piti Marcell
A Dekameron 2023-ban az a jó, hogy tényleg mindenki találhat benne olyan jelenetet, amire szívesen emlékszik vissza. Akár a szerzője, akár a szereplője, akár a jelenet humora, akár a látványvilága, akár a bábtechnikája miatt. Az összes jelenet nem tud, és nem is akar minden nézőt kiszolgálni, de úgy reflektál a címben is elhelyezett évben bennünket foglalkoztató problémákra, hogy mindenkinek tudjon legalább egy új nézőpontot mutatni.
(2023.03.13.)
Jenei Péter
