"Kirohantam az éjszakába, és csakugyan csodát láttam" Pótszékfoglaló

Advent, vagy amit akartok…

december 8. Mechle Christian

„Gyakran gondolok ezen az estén a telefonoskisasszonyokra is, akik – szegények – az angyalok csengettyűzését szeretnék hallani, és csak a mi brutális jeleinkre kell figyelniök. De egy karácsonyeste csoda történt. Egymás után hívtam barátaimat, a telefonkagylóhoz, és egyikkel se kaptam összeköttetést. Abban az órában történt ez, midőn az ajtók kinyílanak, s a szemek tükrén tündéri fényben ezer és ezer karácsonyfa tükröződik és az emberek ámulva állanak a rege fényes küszöbe előtt.
– 58-00.
– Mással beszél – recsegte a központ.
– 55-59.
– Mással beszél.

Valami húsz-harminc embert csöngettem fel, most már csupa bosszúból és kíváncsiságból, de mindig csak a sztereotip választ kaptam:
– Mással beszél.
– Kikkel beszélnek?
– Az éggel – felelte egy szelíd hang.
Kirohantam az éjszakába, és csakugyan csodát láttam. A telefondrótok kibillentek vízszintes nyugalmukból, s az ünnep vigalmában nyílegyenesen sisteregtek fel az égbe, egy vakító sugárkévében, mint a rakéták, egészen az Úr trónusáig.
Ha nem hiszik ezt el, emeljék le karácsonyestén a telefonkagylót. Csodálatos bizsergést lehet benne hallani. A háromkirályok imája, a pásztorok éneke hallatszik benne, angyalok harmonikája és trombitája. Azok, akik finomabb fülűek, hallják Szent Cecília prímhegedűjét is, amely diszkréten, fátyolosan, csodálatos művészettel vezeti az égi koncertet.”