Out of rythm

Október 7-én a Táncos a sötétben színpadi adaptációjával mutatkozott be nagyközönség előtt a 2020-ban az SzFE-n indult színházrendező-fizikai koreográfus osztály. Az előítéletektől nem kell tartanunk, mivel markánsan más élményben lehet részünk, mint a film esetében.

A sötétben ütemesen visszhangoznak a lépések. Halványan derengeni kezd a szín, és a katonásan menetelő szereplőket látjuk. Az irányok másfelé mutatnak, de a ritmusra mozduló tömeg hullámzása egységesíti őket. De mégsem. Közben a menetelés is változik. A mozdulatok lágyabbak, és nem egy kitűzött cél felé irányulnak, hanem létrehoznak egy centrális teret. Ahogy tüzetesebben végigpásztázzuk a színpadon lévőket, észrevehetünk valakit, aki mindig csak egy picivel van lemaradva az ütemről. A lépése akkor döndül, amikor a többiek már emelik a lábukat. Mégis, ő kerül a többiek által megkreált kör közepébe. És ha elég szemfülesek voltunk, akkor az is nyilvánvaló, hogy hiába ő a lemaradó, mégis tőle indult a menetelésből táncba való átcsusszanás.

Így kezdődik Csáki Benedek rendező debütálása a Táncos a sötétben című Lars von Trier film színpadi adaptációjával a Szkéné színpadán. Csáki, ahogy az előadás többi szereplője is, Horváth Csaba és Rába Roland színházrendező-fizikai színházi koreográfus osztályának tagja. Ezért van az, hogy a színlapon a Forte Társulat – SzFE – Szkéné közös produkciójaként szerepel az előadás. Ami szép gesztus az osztályvezető tanártól és a befogadó helytől, de a legfontosabb mégiscsak a közbenső tag a háromból. Természetesen az intézmény falai közül kihozva ez az előadás már nem csak egy vizsgadarab, de még nem is az induló művészek teljes értékű bemutatkozása. Inkább annak a prezentálása, hogy hol tart az osztály a szakmai fejlődés útján tanulmányainak nagyjából a felénél.

Csáki rendezését látva fel sem merül az emberben, hogy az előadás egy Von Trier film alapján készült. Ami nem baj annak, aki nem látta a filmet. Aki viszont a filmélményre támaszkodva, prekoncepciókkal ül be az előadásra, az bizony csalódott is lehet. Csáki ugyanis egy musicalt állít színre. Míg Trier filmjében a Björk zenéjére játszódó musical betéteken keresztül formailag dekonstruálja a jól bejáratott hollywoodi musicalek toposzait, addig a cselekményben a jól bevett filmes fordulatokat is megkérdőjelezi, amelyekben a naiv, tiszta lelkű főhős számára végül minden megoldódik, és jóra fordul. Csáki nem ezt teszi. Mind a zeneválasztása, mind a táncok koreográfiája belesimul a musicales hagyományba.

Az innen-onnan vett zenei betétek ráerősítenek egy enyhe történelmi távlatra – 60-as, 70-es évek? – de abból semmiképp nem lógnak ki. A táncbetétek, illetve a koreográfia pedig egyszerre használja a musicalek és a fizikai színház eszköztárát, és míg a táncban az előbbi a domináns, addig a többi színpadi mozgásban a fizikai színház kunsztjai jelennek meg. A kidolgozottabb jeleneteken – például a nyitány, az éjszakai műszak, Gene és Selma kettőse, a börtön és a tárgyalás jelenet – érződnek a rendezői kísérletező gyakorlatok. Csáki játszik a test jelenlétével, a mozgás dinamikájával és erejével, illetve a beszéd és a dialógusok egymásra gyakorolt hatásával is. Máskor – Jeff és Selma, Bill és Selma jelenetében – csak az átvezetés érződik. Emiatt az egyenetlenség miatt pedig az előadás műhelymunka hatását kelti.

A premieren Kiss Diána Aida volt látható Selma szerepében. A másik szereposztásban Gálhidy Gizellával cserélik a Dr. Williams, Selma szemorvosának szerepét. Kiss egy már vak nőt játszik. Tekintete fókusz nélkül mered a távolba, gyakran ütközik össze a többi szereplővel, vagy az előadás díszleteként szolgáló oszlopokkal, fémhálókkal. Látása az elején sem érződik jobbnak, mint a végén. Bár az is igaz, hogy a cselekmény ideje viszonylag rövid, egyedül a börtönben eltöltött időről nem eldönthető, hogy meddig tart.

Bár mindenki helyet kapott a színlapon az osztályból, a többieknek csak epizódszerepek jutnak. Komolyabb feladata a Selma anyáskodó barátnőjét játszó Kondákor Ajsa Pankának van. A darab első felében tapasztalatával és bölcsességével segítenie kell Selmát. Legjobb akkor, amikor Kathy már leüvöltené Selmát,  hogy lehet ennyire makacs, fafejű, de mégis türtőzteti magát, sőt, egy nagy sóhaj kíséretében inkább segít neki. Még a művezetőt játszó Regős Simon és a Genet megformáló Lehel Vilmos kap komolyabb epizódszerepet.

Lehel és Kiss egy az anya vaksága miatt megejtő szépséggel koreografált bújócska-fogócska jelenetben igazi anya-gyermek kapcsolatot teremt a színen. Norbert szerepében Regős elég ijesztő jelenség, brutális jellemét a harsánysága, a közönségessége és nem utolsó sorban a kopasz feje és meztelen felsőteste adja ki. Az epizodisták közül ki kell még emelni Hrapka Zsófiát, aki Selma felettese az éjszakai műszakban, valamint a Selmával szimpatizáló börtönőrt játszó Tarjányi Lizát.

Bari István cowboy-pózba merevíti Billt, a rendőrt, Hevesi Fanni önáltató háziasszonyt játszik a feleségeként. Jeffet, a szerelmes munkást félszeg vágyakozással és odaadó gondoskodással formálja meg Babinchak Atanzáz. Juhász Tibor művész lelkű rendezőt, míg Ferenczy-Nagy Boglárka magabiztos ügyvédnőt, Gálhidy Gizella mit sem törődő üzemorvost alakít. A Selma által bálványozott filmsztár, Oldrich Novyként pedig a rendező is színre lép egy rövid vallomás erejéig. Sajnos a legtöbb szereplőnek nincs ideje kibontakozni, a többséget csak egy szempontból ismerjük meg. Viszont egy zenés darab kiválasztásakor nem elég keresni egy hangfekvést, ami többé-kevésbé kényelmes az adott színész számára, ennél lényegesen több kell.

Az előadás jelmezei, mint a Forténál mindig, Benedek Mari munkái. A szintén munkáskörnyezetben játszódó A Te országod esetében kék volt a munkásruha, itt most piros. Amikor nem a gyárban vannak a szereplők, akkor mindenki a jellemének megfelelőt kap. Simon kockás öltönyt és tánccipőt, Bill amerikai zászlós övcsatot, Linda csillámos, babakék ruhát.

A díszletként és kelléként használatos négy állványt, és a rájuk helyezhető hatalmas, lyukacsos fémlapokat a már több fortés előadásban is bizonyító Kiss Benedek Kristóf és Kalászi Zoltán tervezte. A fémkarikák közepén ki- és behelyezhető tengely van, amivel az oszlop tetejére lehet őket helyezni, ilyenkor pörgethetővé válnak. A fém, a forgó kerék vagy cipeléskor a kerék súlya épp elég ahhoz, hogy megteremtse az indusztriális atmoszférát. Ugyanakkor hordozza a lepukkant rozsdanegyedekre való utalást is.

A Táncos a sötétbent nem érdemes hasonlítani sem a filmhez, sem a már említett A Te országodhoz. Klasszikus musicalként érdemes hivatkozni rá, hiszen Csáki még azt is megmutatja, hogy annak ellenére, hogy Selmát kivégzik, a darab mégis happy enddel zárul. Hiszen eléri a célját.

(2022. október 7.)

Jenei Péter