A Független Színház a Békamesék után újra punkopera műfajmegjelöléssel mutat be darabot. De nem csak a műfaji megjelölés azonos, mert a Rothadó madarak című előadás is egy a gyökereit maga mögött hagyó hőst és családjával való viszonyát állítja a középpontba.
A két előadás tematikus és műfaji hasonlósága okán Balogh Rodrigó Apák és fiaik címmel trilógiává bővíti a Békamesékben boncolgatni kezdett viszonyrendszert. A Rothadó madarakban azonban nincs jelen az apa, de pater familiásként jelen van a főszereplő nagyapja. Az előadás – nem mellesleg – valós történeten alapul. Ez lehetne figyelemfelkeltésre irányuló elcsépelt próbálkozás is, de ebben az esetben ez semmiképp sem igaz.
© Sivák Zsófia
A Rothadó madarak előadás ugyanis Holdosi József Hajh, cigányok, hajh, kányák című dokumentumjátékán, illetve az ezt megelőző Kányák című regényén alapul. Bár inkább az előbbin. Az előadás az író és nagyapja konfliktusát dolgozza fel, amely azért robbant ki, mivel utóbbi az állítása szerint azonosíthatóan szerepelt Holdosi regényében, ráadásul a regény rossz színben tünteti fel, ami miatt emberi kapcsolatai csorbát szenvedtek, sőt még gyógyíthatatlan cukorbetegséget is kapott a fellépő stressz következtében. Sérelméért pedig bírósági úton kívánt elégtételt venni. A Hajh, cigányok, hajh, kányák ennek a pernek a leiratait tartalmazza. A vád- és védőbeszédekből ismerhetjük meg a felek panaszait, illetve védekezéseit. A bíróságon elhangzott tanúvallomásokból következtethetünk a családi viszonyokra, amelyeket nagyban meghatároznak a társadalmi konvenciók is.
A vita felszínén a személyes sértettség a szembetűnő, de mélyebben arról van szó, hogy az első generációs értelmiségi Holdosit családja, népe elárulásával vádolja a nagyapja.
A vád többszöri fellebbezés után végül nem állhatott meg. Ehhez elég csak kézbe venni az inkriminált regényt, ami a magyar mágikus realista irodalmi vonulat gyöngyszeme lehetne, ha éppenséggel hozzá lehetne jutni. A regény évek óta nem került kiadásra, antikváriumban fellelhetetlen, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban pedig összesen négy példány van, amiből három kölcsönözhető különböző tagkönyvtárakban.
Holdosi esetében is igazak a tizenkét évvel fiatalabb Borbély Szilárd mondatai, amelyeket Egy elveszett nyelv című publicisztikájában olvashatunk: „Aki elárulta a megalázottak sorsközösségét […] és az urak közé állt, az megbocsáthatatlan bűnt követett el. Amikor elkezdtem leírni a szüleim és a falu világát, akkor döbbentem rá, hogy ezzel a leírással elárulom őket.” Holdosi regényében tagadhatatlanul vannak önéletrajzi ihletésű elemek. Valószínűleg a családi legendáriumot is beledolgozta a Kányák című regényébe. Ezek azonban olyan transzformáción mentek keresztül, hogy semmiképp sem tekinthetünk a regényre valóságdokumentációként, csakis irodalomként. Azonban nem csodálkozhatunk azon, hogy egy tanulatlan cigányember nem tudta irodalmi rangjának megfelelően értelmezni a regényt, ami maga is arról tanúskodik, hogy a benne szereplő romákat milyen folyamatos diszkrimináció éri, és hogy sem a romák 20. század eleji körülményei, sem lehetőségeik nem járultak hozzá ahhoz, hogy a társadalom legalsóbb szintjéről elmozdulhassanak.
© Sivák Zsófia
A Rothadó madarak előadásban mindössze két színész Varga Dávid és Balogh Orsolya formálja meg a karaktereket. Varga Dávid a bevádolt írót, az ügy bíráit, valamint egy-két mellékszereplőt alakít. Balogh Orsolya elsősorban a vádló nagyapát és a még kártérítésre vágyó, nyerészkedő második feleségét, valamint az író anyját, végül a felmentő ítéletet kihirdető bírónőt játssza. A szerepcserékben egy-egy kellék segíti a színészeket, amelyek nem csak a nézőknek segítenek megkülönböztetni a vissza-visszatérő szereplőket, de a a színészeknek is hasznukra válik, hogy a kellékeken keresztül karakteresebbé tudják formálni a kevesebb játékidőt kapó mellékszereplőket.
Varga Dávidtól mindenképp szép teljesítmény, hogy az előadás folyamán végig meg tudja őrizni az író szelídségét, ami akkor sem fordul át agresszióvá, amikor a bíróságon már nemcsak védekezik, hanem kiáll a regénye és a művészi döntései mellett. Balogh Orsolya, akiknek a hevesebb vérmérsékletű karakterek jutottak, biztos rutinnal kerüli ki, hogy a karakterek helyett karikatúrákat jelenítsen meg.
Az előadás zeneszerzője szintén Varga Dávid. A nézői elvárásokkal szembemenve nem a cigányzenéből meríti a kísérőzene motívumait. Az első bírósági jelenet alatt inkább korál zenei ihletésű dallamra hangzik el a recitált szöveg. Mivel az előadás szövegeként az élőbeszédből lejegyzett bírósági jegyzőkönyvek hangoznak el, azért az opera jelző ne tévesszen meg. A hosszan ismételt zenei anyagra a Pintér Béláék korai éveiben is használt énekbeszéd technikával csendülnek fel a punkária monológok.
© Sivák Zsófia
Az előadás egyetlen díszleteleme egy többfunkciós pad, ami egyszer bírói pulpitus, máskor csak kocsmai pult vagy festett pad, esetleg tanári katedra utalva Holdosi polgári foglalkozására. A fadobozt mindig a színészek fordítják a megfelelő oldalára. A díszletelemet Gyenei Péter egy háttérvetítéssel egészíti ki, ez azonban fölöslegesnek tűnik. A két más-más házat mutató fotóról csak sejteni lehet, hogy az egyik Holdosi szülőháza, a másik pedig a nagyapja vályogháza, de a tárgyalótermet mutató montázsfotó sem hordoz plusz információt, illetve a kocsmabelsőt ábrázoló sem tesz hozzá az előadáshoz. Ráadásul a képek felbontása, minősége sem az igazi. Ezek nélkül is tökéletesen érthető a történet.
A Rothadó madarak nagy erénye, hogy amellett, hogy hitelesen rekonstruálja Holdosi József kálváriáját, megmutatja azt is, hogy mint minden archaikus kultúra, a cigány kultúra sem hajlik könnyen. És aki szembefordul vele, vagy „elárulja”, az számíthat arra, hogy utána nyúlnak, és megpróbálják megtörni, meg nem történtté tenni az árulást. És ha az előadás ezen kívül egy kis újkeletű ismertséget szerez az írónak, érdeklődést is sikerül generálnia Holdosi iránt, azzal mindannyian csak jól járhatunk.
A cikkben felhasznált illusztrációk a próbafolyamat alatt készültek. A nyitókép az előadás traileréből származik.
(2023.03.27)
Jenei Péter
