"...minél több fiatalt behívni a színházba!"

December 8-án láthattuk először a DanteCasino új előadását, a Tyúkdrámát Georgita Máté Dezső rendezésében a Jurányi Házban. Vele és Ács Petrával beszélgettünk tyúknyi életről, a félelem nélküliségről, a magunk számára kiteljesített életről, a mesében elmondott gondjainkról, a szöveg eredettörténetéről, a DanteCasino munkamódszeréről, az egészen más színházi alkotófolyamatról és egy generáció vagy generációk megszólításáról…

Egy tyúknyi életről mi jut először az eszetekbe?

Dezső:

Valahol minden élet ugyanolyan hosszú. Legyen az egy egy napig élő rovar élete vagy egy ezer évig élő tölgyfáé. Mindannyiunk életében ugyanazok a dolgok zajlanak le függetlenül a hosszától.

Elsőre az jut az eszembe, hogy egy tyúk talán nem fél, vagy másképpen, mint mi. És nekünk, embereknek jó viszonyítási alap lehet, hogy vannak, lehetnek élőlények körülöttünk, akik talán nem félnek.

Ám ha nincs egy tyúk életében félelem, akkor honnan a dráma a Tyúkdrámában?

Dezső:

A mi előadásunkban azért ez a tyúk fél. A gyerekelőadásokban azt szeretem a legjobban, hogy egyszerre létezik egy gyerekek számára szóló, illetve egy felnőttek számára értelmezhető üzenete is. Egyrészt Margitka, a tyúk retteg Jóskáéktól, akik gengszterek, és elveszik a tojásait. Másrészt viszont felötlik benne a kérdés, hogy vajon neki egy tizedik emeleti panellakásban van-e a helye?

Teljes-e úgy az élete, hogy nincsen kakasa? Hogy nem tudja, lesz-e csibéje? Az előadás pont arról szól, hogy ez a Margit csak úgy van, él bele a világba, és hogyan jut el egyszercsak odáig, hogy kezébe vegye a sorsát.

Petra: Szerintem könnyebb beszélni a gondokról, ha nem egy újlipótvárosi, középkorú szingli, nem egy Kriszta nevű nő mondja el mindezt az ő saját problémáiként. Hasznosabb tán mesébe ágyazva megfogalmaznunk. Ezért hát a tyúk, hisz nagyon sok aspektusát képes megszemélyesíteni egy nő életének. Egészen másként tud ilyen módon eljutni az üzenet a nézőkhöz, mintha didaktikusan lenne megfogalmazva.

Dezső: …és ettől ugyan megmarad a drámai felhang, ám mégis tudok rajta mosolyogni is. Az egésznek teremtődik valamiféle játékossága, hiszen egy tyúkkal megtörténő dolgok már önmagukban is nevetésre adnak alkalmat, nemde?

Különösen akkor, ha ez a konkrét történet a DanteCasino műhelyében több mint egy évig íródott, nem?

Dezső: Sőt, ha onnantól számítjuk, amikor az egésznek az alapötlete Petrában megfogalmazódott, akkor már majdnem két év telt el…

Petra: Három! 2020 nyarán úgy mentünk haza a vizsgák után, hogy gondolkodjunk egy mono előadáson, amit majd ötödévben fogunk előadni. Az ilyenfajta hosszú munkafolyamat a bábos osztályoknál, amilyenben én is végeztem, bevett szokás volt. Aztán azon a nyáron az egyik barátom elmesélt egy történetet az édesanyjáról, akinek Marosvásárhelyen, egy tízemeletes panelben, annak is a legfelső emeletén volt egy kakasa és egy tyúkja. És pár évvel később egy reggelen ezt a kakast és tyúkot holtan találták a betonon széttaccsanva.

Rögtön tudtam, hogy ez az én történetem. Nagyon érdekelt, hogy mi történhetett azon az éjszakán, amelyik úgy végződött, hogy széttaccsant egy kakas és egy tyúk a betonon! Mi van akkor, ha meggyőzték egymást, hogy ők tudnak repülni?

A Covid akkor, ott az egyetemen megakadályozta, hogy ebből előadás szülessen, de én már tudtam, hogy ezzel a történettel majd még akarok foglalkozni. Amikor elindult a DanteCasino, elmeséltem ezt az egészet Pass Andreának, és 2022 nyarán el is kezdtünk vele foglalkozni. Egy évvel később, ’23 nyarára készült el a szövegkönyv.

Dezső: Majdnem egészében ugyanaz a csapat írta, mint a Hangosan lépek és visszhangzik az Oktogont. Andrea ötlete volt, hogy ne ő egymaga írja a szövegkönyvet, hanem azok a fiatalok, akiknek szintén vannak kérdéseik, melyekre választ keresnek ebben a témában.

Hogyan érzitek, mi az, amitől ez az anyag igazán DanteCasinós lett?

Dezső: Már a Hangosan lépeknél, illetve a nemrég elkészült tantermi előadásunknál, Az utolsó nyarunknál is azt éreztem, hogy ezek a szövegek iszonyú frissek. Talán azért is, mert jó értelemben vetten nem színházilag jól képzett írók és dramaturgok készítik ezeknek a szövegeknek az alapját, hanem olyan fiatalok, akik még mindenre rendkívül nyitottak. Ezért ezek az alapszövegek, melyek aztán dramaturgiailag összefésülésre kerülnek, nagyon frissek és „tiszták”. Legalább ennyire fontos az is, hogy képesek voltunk műhelyként együtt dolgozni, ahol minden baráti légkörben zajlott. Azt hiszem, hogy ez a közös munka jelleg érződik az előadásokon is.

Petra:

A DanteCasinóban nincs hierarchia, itt minden csapatban jön létre. Van, aki rendező szerepet, van, aki zeneszerzést vállal, van, aki ötletgazda – ám azt érzem, hiszem, hogy ennek ellenére is mindig, minden együtt készül.

…és ez produkcióról produkcióra változik?

Dezső: Pontosan!

Petra: …Különben minden megcsontosodna.

Dezső: Erre külön oda is figyelünk, és bár a főpróbahéten egy ember dönt a világítás végső kérdéseiben, de azt, hogy egy-egy jelenettel mit szeretnénk elmondani, arról mindig közösen.

Petra: Azért szeretünk a DanteCasinóban dolgozni, mert önmagunk lehetünk, és meghallják azt, amit egyénileg kitalálunk.

De gondolom, hogy a DanteCasino mégsem valami ellen való lázadásként jött létre annak idején.

Dezső: Ilyen típusú dolgokat nem csak valami ellentételezéseként lehet megfogalmazni.

Petra: Szó sincs róla:

Szeretem a kőszínházi struktúrát is, annak is megvan a kifejezett előnye, szerepe, szépsége. Az élet úgy hozta, hogy akarunk együtt dolgozni, és ez a közösség ezzel a dinamikával így tud jól, így szeret együtt dolgozni!

Jól érthetem, hogy a DanteCasino számára fontos az is, hogy a színház nyelvén keresztül megszólítsatok generációktól függetlenül egy olyan közeget, amelyiknek már nincsen magától érthetődő kapcsolata a színházzal, nem?

Petra: Tulajdonképpen ez az egyik legfontosabb!

Dezső: Számomra nagyon jó csillagzatot jelentett, mikor elindult a DanteCasino. Hiszen pár év után kezdett elegem lenni a független színházi környezetből, ahol általában a saját buborékainkban gyártjuk az előadásainkat, elmegyünk közösen megnézni érzékenyítő előadásokat, amelyek megnézése előtt és után is pont ugyanazt gondoljuk az adott témáról. Egy idő után kezdtem azt érezni, hogy ennek nincs így sok értelme. Ezért is jött jókor a DanteCasino számomra, rádöbbentett, hogy lehet így is színházat csinálni, és persze nemcsak színházat, hanem akár a műhelymunkát is.

Petra: …vagy akár bármilyen színházi játékot, mert nem kell feltétlenül előadás ahhoz, hogy egy tinédzser bevonódhasson.

Mi lesz a következő közös vállalásotok a Tyúkdáma után?

Dezső: Egy olyan munka, amiben együtt fogunk játszani Petrával.

Petra: Kenéz Ágoston ír egy darabot, a címe: Szentmihályi Hajnalka leszámolja önmagát. Ez egy tantermi előadás lesz, amelyben négyen játszunk majd, és a saját személyiségünkkel való szembenézésről fog szólni.

Dezső:

Januártól fogjuk játszani Az utolsó nyarunk c. tantermi előadásunkat, melynek a Szentmihályitól eltérően van foglalkozás része is. A tavalyi mentorprogramunk tizenhat és húsz év közötti diákjai írták teljes egészében ezt az előadást.

Nagyon sok tervünk van, időnk az már jóval kevesebb, ezért ezeket az ötleteinket egy zsákban gyűjtjük, és amikor időnk, erőnk engedi, ezekből szemezgetünk. Hatalmas előrelépés az előzőkhöz képest, hogy ettől az évadtól a Jurányi Ház és a Füge Produkció beállt mögénk, és anyagilag és természetben is segít minket.