Repülni vagy maradni?

...ez nem is annyira másodlagos kérdés, főleg, ha baromfiról van szó. Igazából a bátorságról, az élethez való bátorságról szól ez a darab. Arról leginkább. A DanteCasino Z Paradigma csoportja által írt Tyúkdrámát Georgita Máté Dezső rendezte gyermekien felnőtt, hihetetlenül friss humorú, életünk alapkérdéseire fiatalos lendülettel és e lendülethez illő komolysággal válaszoló előadássá a Jurányi Házban – mert minden élet sokszor pont egy tyúknyi élet…

És sokszor pont úgy telik, mint ezé a Margitka nevű tyúké (Ács Petra), aki egy panellakás tizedik emeleti erkélyén él, kitéve magát a városi madarak mindenféle inzultusának. Egy linóleummal burkolt, a korlátján muskátlikkal díszített erkélyen (díszlet: Kaszás Nina), mögötte a nippekkel telezsúfolt nappali horgolt terítővel letakart tévével. Kis, magyar idill, amelyben a történések is pont ilyen idilliek – látszólag. Mert mindannyiunk vagy majdnem mindannyiunk élete ilyen. Az átlagos, a szokványos alatt egészen húsba vágó kérdésekkel, dilemmákkal.

Ács Petra Margitkája élénk, érdeklődő, nyitott tyúkocska, aki egészen egyszerűen éli az életét: jógázik a macskákkal, eldiskurál a Zoli galambbal (Martinkovics Máté), vagy épp Morzsa kutyával (Szalay Bence) tölti az időt hol az erkélyen, hol a nappaliban. Margitka tyúkjának szófordulatai annyira mai, az élőbeszéd stílusában találkoznak velünk, hogy pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülünk ezzel a nyíltszívű, naivan mindenre rácsodálkozó szárnyassal.

Ács Petra eleven, könnyedén kapcsolatot teremteni tudó játéka egészen gyorsan erkélylakóvá tesz minket is, és innentől már teljesen érthető lesz az a szelete a világnak, amely őt ott körülveszi. Georgita Máté Dezső rendezésében ez a nagyon közvetlen, szinte az utcáról, egymás közötti interakciókból egy az egyben beemelt élőbeszéd  otthonosan, magától érthetődő természetességgel teremt végtelenül érthető, érezhető, és azonnali rácsatlakozást megengedő atmoszférát. Szükség is van rá, mert pont így, ettől lesz ez a parabolisztikus, gyermeki hangvételű történet bennünket is kortalanul magához vonzóvá, olyanná, melyben észrevétlenül mi is Margitkákká, Zoli galambokká, Morzsa kutyákká vagy épp a várva várt Kakassá (Szalay Bence) válunk.

Valójában persze nem csupán emiatt könnyű átlényegülnünk ebbe a tizedik emeleti állatseregletbe, hanem a többi szereplő szintén közvetlen,  nyelvezet szülte nyíltsága és  játékuknak a karakter egészét megtölteni képes ereje miatt is. Hisz ahogy Hrisztov Toma Párizsból egészen ezen erkélyig repülő, védelmet tyúktojásért ígérő galambját nézed, úgy egyből megérted a messziről jött idegenjének, magában itt élőjének a problémáját, a nem is igazán értő, ám a segítségért tyúkélethez mérten busás árat kérő, orrát magasan hordó, önjelölt testőrjét.

Avagy ujjvégein színes ruhacsipeszekkel a háztartás macskájaként olyan nyájas, dorombolni kész behízelgéssel osztogatja Margitkának tanácsait, hogy készséggel máris rábólintasz: ennél autentikusabb, macskalelkűbb macskát aligha találnál városszerte.

Ahogy Martinkovics Máté galambszürke zakós Zoli galambjánál  tettre készebb, Margitkának reménytelenebbül udvarló galambot sem. Már-már, ha tehetné, tyúkká szublimálna, de az biztos, hogy a lelkében Margitka kedvéért már régen tyúkká avanzsált.

Margitkában ezen állatsereglet, illetve a zsarolással fenyegető gengszter galambok támadásai közepette mégiscsak ott zakatol újra és újra előjőve a kérdés: vajon meddig élhet ő itt, ezen az erkélyen Kakas és csibe nélkül? Egyáltalán akar-e, tud-e mindezek nélkül leélni egy tyúknyi életet?

Válaszként toppan Szalay Bence Kakasa Margitka erkélynyi életébe. Szalay Bence nyúlánk, macsó Kakasa komolytalan komolysággal hódít, játszik romantikus hősszerelmest és minden mindegy, egyszer élünk hazárdőrt, ám pont ettől az ambivalenciától érted meg a „megváltást” hozó szerelem szép, kihagyhatatlan múlandóságát, amely nélkül egyetlen élet, még egy tyúké sem lehetne teljes.

És Margitka ebben a hihetetlen könnyeden komoly, a játék és a szöveg jótékonysága okán könnyed drámában őrlődik – és mi szájtátva nézzük. Nem- csak azért, mert olyan lehetetlen nem nevetni magunkra ismerően azon, ahogyan mindezt egy tyúk megéli, hanem leginkább azért, mert bennünk is ismerősen kezd motoszkálni Margitka tyúkdrámányi kérdése: repülni vagy maradni?

(2023. december 9.)