Múlt csütörtökön, december 12-én tartották a Vörös István által írt Por c. darab bemutatóját Farkas Dorka és Réti-Harmath Olívia rendező-koreográfusok olvasatában a Baltazár Színházban. Kettejükkel beszélgettünk a porról, az idillikus és a földhözragadt egymást látszólag kizáró, ám mégis rokoni voltáról, az atipikusság magától érthetődőségéről, az üzenni akarással szembemenés rendhagyóan hétköznapi normalitásáról és a Baltazár színészeinek unikalitásáról…

  • Mi jut eszetekbe elsőként arról, hogy por, arról, hogy valami poros?
  • Olívia: Elsőre valami régi dolog ugrik be és az allergiám…
  • Dorka: Az elmúlás, a porból lettél, porrá leszel… Mindenképpen valami avíttas, amit le kell porolni. Egy padlás…
  • Olívia: Vagy az a sok mütyür egy lakásban, amit le kell törölgetni, mert ráülepedett a por, elfelejtődött, nincs már használva…
  • Dorka: Ha viszont továbbgondolom, akkor eszembe jut a porról egy halmazállapot, egy minőség: a homok, a sivatag, a szétporló agyag.

A Pitypang harmonikus, idillikus alkotás, sok Debussy-vel – egy hatalmas mező, egy fuvallat, és csupa pitypang benne minden… Azt éreztük, hogy ehhez a darabhoz jó lenne egy olyan másik, vele egy estén játszható, ami jó ellenpontozása is lesz egyben. István még csupán ennyit tudott tőlünk, és ő már rögtön elő is rukkolt a címével: Por.

  • A por borzasztó finom valami…
  • Olívia: Van, hogy nem is látni, mégis ott van…
  • Dorka: Igen, ez volt a másik, ami előbb az eszembe jutott: a napsütésben táncoló porszemek mennyire gyönyörűek tudnak lenni! Ha kinézel magadnak ilyenkor egyet, akkor látod, hogy elképesztő táncokra képes!
  • A porról és a táncról jut eszembe, a Vörös István írta Por szövegével hogyan kezdődött az ismeretségetek?
  • Olívia: Idén tavasszal leültünk közösen, mert szerettünk volna egy folytatást a Pitypang című romantikusabb hangvételű rendezésünkhöz. Szerettünk volna valami nyersebb, tapinthatóbb mai darabot.
  • Dorka: István már akkor, egyből tudta a címét. Nem fogalmaztunk meg számára semmilyen kritériumot, ő pedig, megnézve a Pitypangot, egy rá erősen reflektáló szöveget írt hozzá, olyat, mintha a Pitypang epilógusa lenne.
    ©Hrbszt-Véner Orsolya
  • … és ti hogy látjátok ezt az anyagot?
  • Dorka: A Pitypang harmonikus, idillikus alkotás, sok Debussy-vel – egy hatalmas mező, egy fuvallat, és csupa pitypang benne minden… Azt éreztük, hogy ehhez a darabhoz jó lenne egy olyan másik, vele egy estén játszható, ami jó ellenpontozása is lesz egyben. István még csupán ennyit tudott tőlünk, és ő már rögtön elő is rukkolt a címével: Por.
  • …ha egy valamire való pitypangra ráfújunk, akkor az, mint ezer apró porszem repül szerteszét.
  • Olívia: A tovaszállás, az elmúlás mindkét darabban jelen van.
  • Ennek a drámaszövegnek meghatározója a humor. Ezt és a mozgást, a táncot hogy próbáljátok meg egybekapcsolni?
  • Olívia: A Baltazár színészeinek alkata eleve atipikus, és ezt egy tánckoreográfia kialakításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, be kell építeni az előadásba. Az ő különlegességükhöz alakítottuk a mozgást, amelynek groteszk humora valószínűleg a nézőket is megnevetteti majd.
  • Dorka: Az irónia, önirónia már a mozgás előtt megjelenik a darabban…
  • Olívia: …amit alátámasztunk, vagy épp ellenpontozunk a mozgással.

A Por tulajdonképpen akörüli toporgás, hogy ki akarunk-e fejezni bármit is. Többször el is hangzik benne: „tulajdonképpen mit akarunk mi itt?”

  • Hogyan lehet ezt jól megtenni?
  • Olívia: Például a repetitív mozgással, ismétlődő mozdulatok érzékeltethetnek ilyesmit. Illetve ha a szöveg és a mozgás akár össze nem illően jelennek meg együtt a színpadon, az váratlanul éri a nézőket, és ez már önmagában is érdekes és vicces tud lenni.
  • Dorka: A Porban visszajönnek konkrét mondatok a Pitypangból, a szereplők töprengenek is azon, hogy akkor most melyik darabban is vannak. Játszunk azzal is, hogy vissza-visszatérnek mozdulatok az előző előadásból, de kontextus nélkül.
  • Olívia: A váratlansággal, a kontextus nélküliséggel, a „hogy kerül ez ide?” kérdéskörével játszunk, ami leginkább a mozgásban jelenik meg.
  • Dorka: Ám ez azért semmiképpen sem lesz ettől börleszk, a humor alapvetően szövegközpontú, amit a mozdulatokkal csak lekövetünk. Azt a mozdulatnyelvet próbáltuk továbbvinni, fejleszteni, amit a Pitypangban megtaláltunk már.
  • Olívia: Csak annyi a különbség, hogy a Pornál már nem a szépségre, a harmóniára törekedtünk, hanem darabosságra, és ez a mozdulatok és a szöveg közti kapcsolat darabosságában is jól egymásra talál, erősíti egymást.
    ©Hrbszt-Véner Orsolya
  • …és könnyen lehet, hogy velünk van a baj, akik csak azt tartjuk szépnek, kívánatosnak, ami harmonikus.
  • Dorka: De tulajdonképpen mi az, hogy harmonikus? Mitől lesz valami az? Például a Mozart utáni korok zenéiben is már bőven megjelentek olyan diszharmóniák, melyek nagyon is harmonikusak…
  • Olívia: Igen. A Porban lévő jelmezek esetlegessége is – hisz csak kimennek az öltözőbe, és épp csak magukra vesznek valamit – igazodik ehhez a diszharmonikus koncepcióhoz. Célunk, hogy a lehető legtermészetesebb legyen az egész.

A Baltazár színészeinek alkata eleve atipikus, és ezt egy tánckoreográfia kialakításakor nem lehet figyelmen kívül hagyni, be kell építeni az előadásba. Az ő különlegességükhöz alakítottuk a mozgást, amelynek groteszk humora valószínűleg a nézőket is megnevetteti majd.

  • Mi az a Pitypang ellenpontozása mellett vagy azon túl, amit szeretnétek körbejárni ezzel az előadással?
  • Dorka: A Por tulajdonképpen akörüli toporgás, hogy ki akarunk-e fejezni bármit is. Többször el is hangzik benne: „tulajdonképpen mit akarunk mi itt?”
  • Olívia: Ahogy az is, hogy a színházhoz a kulcs az irónián át vezet. Önmagunktól is kérdezzük a Poron keresztül, hogy lehet-e, tudunk-e vagy kell-e egyáltalán üzenni ma a színházon keresztül.
  • Egyébként az, hogy a színházzal lehet üzenni, már maga is borzasztóan harmonikus, romantikus elképzelés…
  • Olívia: Mi azért szeretnénk üzenni valamit az előadással, de lehet, hogy ez az üzenet teljesen másfajta, mint amit várnánk.
  • Dorka: István annyira pontosan belefogalmazta a zárómonológba azt, hogy mit is akarnak a darab szereplői kifejezni: „a szavakkal el nem mondhatót!”
  • Olívia: …ahogy a Por művészetkritikaként is felfogható. Hiszen sokszor annyira tetten érhető az, amikor a művészetnek mindig kényszeresen ki kell fejeznie valamit
  • Dorka: Egyet talán mégis szerettünk volna megmutatni: azt, hogy a Baltazár színészei mennyire jól tudnak mozogni, táncolni, és hogy mennyire különlegesek ügyesek. Az ő nem civil önmagukat szerettük volna reflektorfénybe állítani!
  • Olívia: És talán ez az a szándék, amitől nem lesz öncélú a Por.

Csatádi Gábor

©Hrbszt-Véner Orsolya