"...a művészet, a tánc mindenkié!" - interjú Pótszékfoglaló

Holnap, január 19-én veszi kezdetét a 23. SzólóDuó Fesztivál. A szervezőkkel, Pálosi Istvánnal, Mándy Ildikóval és Jójárt Barbarával beszélgettünk érintésekről, a legelső fesztiválról, a Szólóduó Fesztivál minden más táncművészeti fesztiváltól való eltérő jellegéről, a visszajelzések fontosságáról, a a válogatás sokszínűségéről, a fesztivál megálmodóinak magyar „szabadalmáról” és a tovább fejleszthetőségének lehetőségeiről és korlátairól…

Mi az,ami az érintésről legelőször eszetekbe jut?

Ildikó: A szerelem.

Barbara: Egy kéz, egy kézfej.

István: A nézők és az előadók kapcsolódása, a lelkek, az érzelmek érintése. A SzólóDuó Fesztivál kapcsán rögtön egy duó jut eszembe elsőként. A lelki, fizikai kapcsolódás.

Ám lehet, hogy egy szólóban is létrejöhet ez a fajta érintés, nem?

A titka lehet még az is a SzólóDuónak, hogy megpróbál egy kisebb, stúdiószínházi közegben lehetőséget adni a megmutatkozásra az alkotóknak, amelyet nem terhel egy tizenötször húsz méteres színpad már a méretéből is adódó „kihívása”. Ehhez a fesztiválhoz a MU Színház tere az, ami igazán való, az idei évben ők is közvetítik online a fesztivált.

Ildikó: Ez az érintés lehet saját magunk érintése is akár.

A legelső SzólóDuó Fesztivált mi határozta meg leginkább emlékezetek szerint?

István: 2000-ben még csak Szóló Fesztivál volt, és 2002-ben volt először duó is. Később e kettő SzólóDuó Fesztivállá olvadt össze, majd 2005-ben megrendeztük az első nemzetközi fesztivált.

Ildikó: A legelső fesztiválon, emlékszem, néző voltam még csak, ami a Józsefvárosi Pódium és Klubban volt. Egy pici fellépőhely, és már akkor is annyian voltunk mi, nézők, hogy ki is kellett vetíteni, hogy mindenki láthassa. Emlékszem: Fehér Ferenccel mint előadóval ott, akkor ismerkedtem meg.

Barbara: Először önkéntesként csatlakoztam be a fesztiválba 2012-ben, és már ott, akkor megfogott a fesztivál nemzetközi pezsgése, és ez az, amit ebben a fesztiválban azóta is nagyon szeretek.
©Szokodi Bea

Mit jelentett akkor és mit ma egy ilyen fesztivál megszervezése?

Barbara:Természetes módon végigment a fesztivál az elmúlt években a saját evolúcióján, fejlődött, finomodott. De a lényeg, azt gondolom, nem változott, a SzólóDuó nyitottsága, intenzitása és a meghívott produkciók sokfélesége, ami a közönség számára izgalmas programot jelent minden év januárjában. A résztvevők számára pedig lehetőséget, kísérletezést, megjelenést, színpadot… ma már nemzetközi dobbantót, hírnevet, fejlődési lehetőséget, kulturális eszmecserét, találkozást lelkileg, szellemileg, művészileg…

Az lenne a cél, hogy ezáltal ennek a fesztiválnak a szellemisége, gondolkozásmódja körbe tudja utazni Európát. Emellett jó pár évvel ezelőtt az Orkesztika Alapítvány létrehozott egy rezidens programot a tehetséges résztvevőknek, amelyben bár ösztöndíjat nincs lehetőségünk fizetni, a Mozdulatművészek Házában rendelkezésükre bocsátjuk az infrastruktúrát, hogy a hat-kilenc perces előadásaikon túl akár hosszabb, egész estés előadásokat is létre tudjanak hozni.

Mi az, ami miatt ez a fesztivál unikálisan el tudott és az előző huszonkét alkalom során unikálisan el is különült a táncművészet terén ismert fesztiváloktól?

István: Egyfelől az Orkesztika Alapítvány irányából jövő szakmai megközelítés. Fenyves Márknak és nekem a fesztivál elindításakor határozott szándékunk volt, hogy soha ne váljon szakmapolitikaivá, és olyan pedagógiai célzatú fesztivál legyen, melyet bár fesztiválnak hívunk, ám valójában ez egy platform, amely mindenki számára nyitott, arra mindenki előválogatás nélkül szabadon jelentkezhet. Ezért is lehetett az az első nyolc-tíz évben, hogy öt-, sőt nyolcnapos fesztiválokat tartottunk, mert akkor még nem voltak jelölő körök. Ez persze a minőség rovására is ment, hisz a hastáncostól, a teljesen amatőrtől kezdve mindenki bekerülhetett színpadi környezetben a közönség elé, ami néha kínos helyzeteket is szült.

Mennyire tudott ez hasznos vagy épp hátráltató lenni?

Ildikó: Eleinte ez a szabadsága, kötetlensége volt az, ami miatt iszonyatosan jól működött.

István: …hiszen a kezdetektől az volt ennek a fesztiválnak a filozófiája, hogy a művészet, a tánc mindenkié! Emellett azok a visszajelző beszélgetések is egyedivé teszik ezt a fesztivált, amelyek során nem kritizálni igyekszünk az alkotókat, az előadókat, hanem párbeszédet kezdeni velük. Olyan embereket felkérve zsűrinek, akik megpróbálnak segíteni nekik az emberi, művészi fejlődésükben. Szerintem eme beszélgetős jellege miatt különleges ez a fesztivál, ezért szerethetik a külföldiek is, hisz nagyon sokat tudnak belőle tanulni.
©Szokodi Bea

Ildikó: Nagyszerű lehetőség, hogy egymást is meg tudják nézni. Megismerve egymás kultúráját barátságok, kapcsolatok szövődnek. Megismerve egymás táncművészetét párbeszéd alakul ki nemcsak a zsűri és az alkotó, hanem az alkotók és az előadók között is. E négy nap során a résztvevők együtt maradnak, ide nemcsak az előadásuk idejére érkeznek, hanem ezt a négy napot együtt is töltik, megtekintve egymás előadásait. A fesztivál ideje alatt, ha nincsen éppen pandémia, van mód különböző workshopokon együtt dolgozni, egymástól tanulni, ez is olyan, ami különlegessé teszi ezt a fesztivált.

Nagyon színesnek ígérkezik ez a harminc alkotás, erről az idei mezőnyről is el lehet mondani: vannak köztük nagyon kezdők és már érett, kiforrott művészek. Vannak köztük saját maguknak, magukra készített koreográfiák, és vannak felkért koreográfus által készített munkák is.

Hogy látjátok, ez elmúlt huszonkét fesztivál során mi az, ami megújult, változott, és mi az, ami ugyanaz maradt?

István: A főcsapás iránya változatlan maradt, de folyamatosan keressük a megújulás lehetőségét: mindig kérjük, várjuk a visszajelzést a résztvevőktől, a munkatársainktól. Sajnos a döntő változtatások dolgában a finanszírozás megköti a kezünket. Ilyen továbblépés lehetne, hogy a szólóduó díjazottjainkat el lehetne vinni egy európai turnéra, ám erre ezidáig még sosem sikerült anyagi keretet biztosítani, pedig van lengyel, német, holland partner szervezetünk is. Hiszen az már egy következő szint, egy újfajta „menedzselése” lehetne a művészeknek, utaztatni a díjazott előadásokat az adott országokban. Az lenne a cél, hogy ezáltal ennek a fesztiválnak a szellemisége, gondolkozásmódja körbe tudja utazni Európát. Emellett jó pár évvel ezelőtt az Orkesztika Alapítvány létrehozott egy rezidens programot a tehetséges résztvevőknek, amelyben bár ösztöndíjat nincs lehetőségünk fizetni, a Mozdulatművészek Házában rendelkezésükre bocsátjuk az infrastruktúrát, hogy a hat-kilenc perces előadásaikon túl akár hosszabb, egész estés előadásokat is létre tudjanak hozni.

Milyen az a harminc előadás – szólók és duók -, amely bekerült az idei fesztiválra a pályázó százötvenből?

Ildikó: Bármennyire szerettük volna, hogy ez az idei fesztivál élőben történhessen, december végén derült ki, hogy a vírushelyzet miatt visszalépő versenybe kerültek miatt a tavalyihoz hasonlóan, online kell lebonyolítani a 23. SzólóDuó Fesztivált is. Beküldve a maximum két kamerával felvett produkciókat.
©Szokodi Bea

Barbara, mit jelent ez a gyakorlatban, a lebonyolításban, értékelésben?

Barbara: Amiben mást és kihívást jelent az online formátum, az az, hogy élővé tegyük a közvetítést, ezen dolgozunk jelenleg. Szerencsére tavalyról már vannak jó tapasztalataink, és idén új ötleteket is bedobunk, például videóhívásban bekapcsoljuk majd a tavalyi győztes meghívottat, és a chaten keresztül a nézőkkel is folyamatosan kommunikálunk. Sajnos így hiányoznak a fizikai jelenlétből fakadó energiák, de ezt el kell fogadnunk, és szerencsére a feedback beszélgetések lehetőséget adnak arra, hogy az online térben találkozzunk az alkotókkal. Ami számomra fontos, pozitív visszajelzés volt az első online fesztivál után, hogy a résztvevők így is nagyon lelkesek, és hálásak a bemutatkozási lehetőségért. A fesztivál programja nem változott, ugyanúgy a Megnyitó esttel kezdünk szerdán, ahol a Persona előadás lesz látható a Magyar Mozdulatművészeti Társulattól, és bemutatkozik a nemzetközi zsűri. Csütörtök és péntek este jön a versenyprogram, ahol a 30 kiválasztott koreográfia lesz látható, szombaton pedig a Gálaesttel zárunk, ahol szintén lesznek vendégprodukciók; a Duda Éva Társulat, az előző évi nyertes szólók és duók, és természetesen az is kiderül, kik nyertek idén.

István: Nagyon színesnek ígérkezik ez a harminc alkotás, erről az idei mezőnyről is el lehet mondani: vannak köztük nagyon kezdők és már érett, kiforrott művészek. Vannak köztük saját maguknak, magukra készített koreográfiák, és vannak felkért koreográfus által készített munkák is. A stílusok tekintetében is egészen széles a paletta.

Ildikó: Az abszolút klasszikusnak számító balettől egészen a mai kortárstáncig, és a tizenhat éves kortól indulva egészen változatos az alkotók és előadók életkora is.

Mi az ebben a SzólóDuó Fesztiválban, ami az elmúlt húsz év során idehaza és nemzetközi viszonylatban is unikális?

István: Ennek a fesztiválnak az alapkoncepcióját több külföldi partnerszervezet is átvette, beépítve a maguk válogatási rendszerébe.

Ami számomra fontos, pozitív visszajelzés volt az első online fesztivál után, hogy a résztvevők így is nagyon lelkesek, és hálásak a bemutatkozási lehetőségért. A fesztivál programja nem változott, ugyanúgy a Megnyitó esttel kezdünk szerdán, ahol a Persona előadás lesz látható a Magyar Mozdulatművészeti Társulattól, és bemutatkozik a nemzetközi zsűri. Csütörtök és péntek este jön a versenyprogram, ahol a 30 kiválasztott koreográfia lesz látható, szombaton pedig a Gálaesttel zárunk, ahol szintén lesznek vendégprodukciók…

Ildikó: István és Fenyves Márk ötlete mint magyar „szabadalom” ilyen módon bekerült a német, a cseh, a lengyel és most legújabban a holland táncművészetről való gondolkodás vérkeringésébe.

István: A titka lehet még az is a SzólóDuónak, hogy megpróbál egy kisebb, stúdiószínházi közegben lehetőséget adni a megmutatkozásra az alkotóknak, amelyet nem terhel egy tizenötször húsz méteres színpad már a méretéből is adódó „kihívása”. Ehhez a fesztiválhoz a MU Színház tere az, ami igazán való, az idei évben ők is közvetítik online a fesztivált.