Kurt Cobain az Ugaron

Pintér Béla egy popzenekar tagjai közt szövődő családi hálóban mutatja meg, hogy jelen állás szerint merre látja haladni az országot mind kulturális, mind etikai értelemben. Az Imádkozó jövőképe semmiképp sem nevezhető rózsásnak.

Az Imádkozó premierjére október elsején került sor az Újpesti Rendezvénytérben. Az előadás létrejöttében nagy szerepet játszott a társulat adománygyűjtő kampánya, melyben az előadás díszletére és jelmezeire kértek támogatást. Mindezt azért említem meg ilyen kiemelt helyen, mert Az Imádkozó egyik központi témája a kultúra finanszírozása és a hatalommal nem együttműködő, urambocsá’ azt kritizáló művészek háttérbe szorítása, ellehetetlenítése. Mindez persze a Pintérre korábban is jellemző gúnnyal.

A díszlet, mely Gergely-Farmos Lilla munkája, egyszerűségében is parádésra sikeredett. A Gellért-hegy magasodik a nézőkkel szemben. A hegy sziluettje a színpad teljes hosszát kitölti. A fák lombjai szürke csigavonalak, amelyek erős kontrasztot képeznek az előtérben álló piros székekkel és a piros pianínóval. A hegy tetején a kidolgozott Szabadság-szobor áll,  mögüle pedig pimaszul kandikál a MOL felhőkarcolója.  Ezzel egy csöppet a jövőbe is helyezi a darab cselekményét Pintér, de egyben azt is jelzi, hogy milyen két világfelfogás küzd itt egymással. A kérdés már csak az, hogy melyiknek az árnyéka fog megnőni a szereplők fölött?

A darab középpontjában Kádár Gábor (Jankovics Péter) áll, aki egy keresztény (?) popbanda frontembere. Jankovics fásult, merev karakternek formálja Kádárt. Ez a merevség lehet a kiégésnek vagy annak is a jele, hogy mindig máshol szeretne lenni. Próba helyett a családjával, a családja helyett a szeretőjével lenne, de ott sem elégedett, mert inkább ünnepelt sztár lenne. Jankovics elfogadtatja a karakter vallásosságát, amit nem  felvett pózként jelenít meg – nincsenek ironikus gesztusai, nem küld ezzel ellentétes jeleket –  a darab viszont rácáfol erre, és láthatjuk, hogy csak a szavak szintjén számít a kereszténysége. Szőke parókájában kiköpött Kurt Cobain.

A zenekarban még ketten vannak: a billentyűs Orczy-Nagy Oszkár (Takács Géza) és a zenekar énekesnője, Kádár Gábor terhes felesége, Keleti Aranka (Messaoudi Emina). Az együttesben egyértelműen Kádáré a vezető szerep. Az ő döntései szerint történnek a dolgok, és ha szavazásra kerül a sor, Arankával kétharmados többséggel tudják Oszkárt leszavazni.

A trió összhangját Long Réka (Fodor Annamária) érkezése bontja meg, aki egy „félreértés” miatt meghallgatásra jött. A hasonló alaphelyzetű drámákban (pl. Solness, Nő a múltból) a betoppanó nő, aki megtöri a családi egységet, mindig csak mellékszereplő. Itt viszont főszerepet kap, és Fodor a darab középpontjává tudja tenni karakterét. Csábítóként kellően érzéki, a veszekedésekben tüzesen harcias. A karakter miden vágya a teherbe esés, és ezt a vágyat Fodor a kétségbeesésig fokozza. A remegések, sírások és toporzékoló hisztik azonban egy hatásos, manipulatív stratégia részei, amelyben a Jankovics által játszott Kádár Gábornak, esélye sincs.  És közben a keretként szolgáló motivációs előadásban valami alig érezhető cinizmust is megvillan.

Itt kezdődnek a bonyodalmak, amelyek Kádár családjának felbomlásához, Long Rékával való családalapításához, közös gyermekvállalásukhoz, majd ennek a kapcsolatnak a megromlásához vezetnek, hogy aztán tényleg ne maradjon semmi a húsz-harminc évvel távolabbi jövőre.

Ebből az alaphelyzetből ágaznak el a darab további témái. Család kategóriában a mesterséges megtermékenyítés, a szoptatással és a csecsemőgondozással járó kimerültség, a gyermeknevelés nehézségei. A művészet kategóriájában a már említett finanszírozás, háttérbe szorítás kérdése, de jelen van a művészi integritás és az önazonosság problémája is. Harmadik témaként pedig hangsúlyos a vallásosság kérdése.

A mesterséges megtermékenyítés és gyermekvállalás bizonyos kor után olyannyira meghatározó témája a darabnak, hogy kerettörténeteként Long Réka egy az Újpesti Rendezvénytérbe szervezett motivációs előadáson meséli el az odalátogató gyermektelen pároknak (ti. a nézőknek) lombikbébi kezelésének történetét.

Az előadást pedig többször is váratlanul megszakítja Long nőgyógyászának, az anyák megmentőjének éppen nem nevezhető Dr. Rideghnek (Szabó Zoltán) megjelenése, aki a 20-30-40 éves nők in vitro kezeléseinek orvosi tényeivel és százalékos esélyeivel ad kontextust Long és Kádár elkeseredett próbálkozásához. Dr. Ridegh egy commedia dell’arte típusú maszkban jelenik meg, fehér ruhája pedig egyszerre idézi meg az orvos és a commedia dell’arte szereplőjét. Jelenléte már-már transzcendensnek mondható, hisz reprodukciós orvosként „életet teremt”, ugyanakkor sehogy sem illik a történések folyamatába.

Napjaink egyik legfontosabb közéleti kérdése a gyermekvállalással kapcsolatos. Társadalmi párbeszéd nincs a témában,  a kormány és a kormányzópárt tagjai viszont előszeretettel nyilatkoznak ezzel kapcsolatban akár illetékesek a kérdésben, akár nem. Sőt, a jelenlegi államfő korábban családokért felelős tárca nélküli miniszter volt. Az Imádkozó értelmezhető egy erre adott válaszként is, és sokkal több átgondolni valót ad, mint bármelyik ilyen nyilatkozat. Elsősorban azért, mert egy csomó  gyermekvállalással kapcsolatos kérdést olyan viszonyrendszerbe helyez, amelyben azok megkérdőjeleződnek. Másodsorban pedig nem egydimenziós karaktereknek mutatja be a kérdésekkel szembekerülő szereplőit.

A vallásosság mint témakör nem kerül megvitatásra, mégsem lehet elmenni mellette. A darab címe miatt sem, amit Kádár Gábor a Holdfény szonáta eredeti címeként magyaráz. De érthetjük alatta a folyton imában kitörő szereplőket is. És a keretként szolgáló motivációs előadás sem mentes a keresztény felhangoktól. Mindezzel Pintér egyértelműen a kirakatba tett kereszténységet veszi célba. Nem állítja, hogy a társadalmi párbeszédben ennek nem lehet helye, megkérdőjelezi viszont azt, amikor az emberek érzelmi vagy tudatos befolyásolására akarják használni.

Pintér ebben az előadásában is előszeretettel használja a túlzás eszközét. Túlhangsúlyozza a szereplők vallásos hevületét (a címadó dal szövegének Kádár imát szán, Long Réka az ima erejét hangsúlyozza motivációs beszédében, a szereplők spontán szituációkban esnek térdre, imádkoznak), ezzel a gesztussal pedig meg is kérdőjelezi mindezt, egyben szembesíti  napjaink közéletének képmutató vallásosságával. Ugyanakkor a valláshoz kapcsolódó etikai normák rögtön ellentmondásba kerülnek a szereplők tetteivel, akik például házasságtörés közben fohászkodnak gyermekáldásért. De itt van Pintér egyik kedvenc toposza is: az elveivel saját magát gáncsoló, elismerésre vágyó, de csak a „saját közegében kimagasló” művészember is.

A pintéri eszköztárból kapunk még nevekkel való játékot: a folyamatosan „Elszabónak” emlegetett Szabó L., vagy a „nagy arcú” Orczy-Nagy bárgyú poént és maszkban megjelenő, commedia dell’arte típusú karaktert. Meg olyan „pop kult” utalásokat, mint az „Elkúrtuk 7”-ben szereplő, Sugarbird ruhát viselő Tóth Gabi imitátor, vagy a propagandafilm, amelyben Brüsszelből akarják megmérgezni Mátyás királyt. A túlzás és a giccsig fokozott pátosz arra szolgál ezekben az esetekben, hogy jobban kiemelje,  mennyire tartalmukat vesztetett fogalmak, eszmék vagy tárgyak vesznek minket körül.

De hiába az összes „könnyed” poén, Pintér a darab mindhárom fő témájában pesszimista, keserű választ ad. És ha hajlandók vagyunk vele a felszín alá nézni, akkor mi sem lehetünk optimisták. Az időrendben haladó dramaturgia az utolsó jelenetben visszaugrik az időben. Az álszakállak és az ősz parókák eltűnnek, a kérdés pedig csak az, hogy fordulóponttá tud-e válni az akkor meghozott döntés? A kibillenő Szabadság-szoborból ítélve: nem.

(2022. október 1.)

Jenei Péter