Advent, vagy amit akartok…
december 7., szerda Ónodi Eszter
karácsony Aleppóban
nem égi bárkán csak gyalog
tántorognak az angyalok
szárnyuk szegetten félszegen
jászlad körül hogy fény legyen
földig lerombolt házsorok
helyén egy szellemkép lobog
vérrel patakzó pirkadat
visel most ellenük hadat
kivédhetetlen ünnep ez
aknagránátba zárt repesz
fejükre gyakran hullatott
adventi csillagharmatot
alig maradtak pásztorok
az ünnepségek gyász-torok
s a titkon hordott szeretet
mint egy üvegdísz megrepedt
nincs már tovább és nincs hova
így lett a sorsok városa
múlttá ragozott létigék
sivatagává tett vidék
bűnszövetségbe szervezett
kényszerből béketervezet
bölcsen vezérelt fegyverek
útjába tévedő gyerek
jaj te megsebzett vérszegény
földönfutóvá tett remény
minden dicsőség elapad
vilgára jönnöd nem szabad.