Április 16-án Theodórosz Terzopulosz rendezésével, a Nórával kezdődött meg az idei, már 9. MITEM fesztivál. Theodórosz Terzopulosz annak a Színházi Olimpiának a kitalálója, amelyet idén, 10. alkalommal a MITEM keretében Magyarországon rendez meg a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház. Hogy melyik esemény jön létre melyik keretében azt a fesztiválok honlapja és a publikált programok alapján is nehéz lenne eldönteni. A Nóra mindenesetre az idei MITEM nyitóelőadása, és a Színházi Olimpiának is kiemelt előadása.
Azt, hogy a Színházi Olimpia ötlete Theodórosz Terzopulosztól származik már említettem, de nemcsak emiatt érezheti magát otthonosan a Nemzetiben a görög rendező, hanem azért is, mert a tavalyi évadban megrendezte a már védjegyének számító Bakkhánsnőket, mely 1986-ban az általa alapított Teatro Attis első előadása is volt.
A nagy statisztériával és teljes szereposztással játszott Bakkhánsnőkhöz képest Terzopulosz Ibsen művét a végletekig meghúzva állította színpadra. Mindössze három szereplő maradt az előadásban: a címszereplő, Nóra, a férje, Torvald és Krogstad. Mivel sem Dr. Rank, sem Lindéné nem szerepel, ezért az általuk behozott történetszálak nem vonják el a figyelmet Nóra és Torvald kapcsolatáról.
Terzopuloszt ez a kapcsolat érdekli, ezért nincs is szüksége másra. Krogstadra is csak azért, mert az ő zsarolása indítja el azt a lavinát, ami elmossa Helmerék hazugságra épült házasságát. Helmerék otthonát pont kétszer annyi ajtó szimbolizálja, mint ahány ajtó van A kékszakállú herceg várában. A tizennégy, egyik oldalán fehér, másikon fekete ajtó egy sorban helyezkedik el, s mindegyik a középső tengelye mentén forgatható, pörgethető.
Ahogy Bartók művében, úgy az ajtók itt is titkokat rejtenek.
© Katerina Tzigotzidou
Valójában nem is az a fontos, ami elhangzik, hanem az a mód, ahogy a három színész, Sophia Hill, Taszosz Dimasz és Antonisz Miriankosz mindezt előadja. Az előadásból hiányzik minden realizmusra való törekvés. Bár görögül nem tudok, de gyanítom, hogy a ritmikusan egymásra épülő, egymást ellenpontozó zenei futamokra hasonlító megszólalások nem pusztán a görög nyelv dallamosságának köszönhetőek – mert a közönségtalálkozón az élő beszéddel is össze lehetett hasonlítani -, hanem ez az előadás zeneisége érdekében direkt komponált beszédmód.
Ennek kiegészítő eleme, pontosabban másik megnyilvánulási formája a szereplők által egymás körül, az ajtók előtt és mögött lejtett koreográfia. Az előadásban tehát nemcsak Nóra táncol – és nem is tarantellát -, hanem Torvald és Krogstad is. Ez a tánc, illetve a mozgás még a beszédnél is fontosabb eleme az előadásnak. Ebben manifesztálódik ugyanis Torvald és Nóra szexualitással – és az ehhez kapcsolódó szadisztikus játékkal – túlfűtött házassága. Ebbe az intim viszonyba tör be Krogstad, vagyis az általa képviselt titok.
A színpadi hármasban Taszosz Dimasz karakterében nem az a fontos, hogy egy harmadik férfi belépne a kapcsolatba. A megcsalásnak szexuális értelemben még a nyomát sem lehet felfedezni. Krogstad inkább egy időzített bomba. Amikor először látjuk, akkor az előadás nyitányaként hosszú perceken át hallgatott óraütésekkel egy időben nevet fel ugatásszerű hanggal. Valójában a zsarolása is mellékes. Félelmetessé azért válik, mert a tudatban elfojtott romboló erők megtestesüléseként manifesztálódik.
A megcsalás Nóra részéről a hazugsággal és a hamisítással, Torvald részéről pedig Nóra megtagadásával történik meg.
Antonisz Miriankosz Torvaldja is Kékszakállt juttathatja eszünkbe. Olyan férfit jelenít meg, aki bezárva tartja a feleségét, akire trófeaként tekint. Interakcióikban mindig irányítja a másikat, hogy hogyan álljon, milyen pozíciókban tartsa bizonyos testrészeit. A hazugság pedig teljesen szétzilálja az általa biztonságosnak tartott mezőt, mert életében először kicsúszik kezéből a kontroll.
© Johanna Weber
Sophia Hill pedig tökéletes címszereplője az előadásnak. Mozgása ötvözi a kéjsóvár érzékiséget, a félelmet és a megfelelni akarást. Közben pedig fel-felvillantja Nóra szabadság, felszabadultság iránti vágyát is. Felszabadulni az őt nyomasztó titok és kiszabadulni Torvald elnyomó uralma alól. De azt is láthatjuk az utolsó percekben, hogy a vágyott szabadság újabb félelmeket, másfajta kötöttségeket tartogat, amelyekkel azonban már szabadon fog tudni szembenézni.
Theodórosz Terzopulosz rendezése konceptuális előadás. Valójában nem Ibsen műve érdekli, az csak az apropót szolgáltatja, hogy férfi és nő viszonyát mélyrehatóan vizsgálja. Ugyanakkor Terzopulosz nem rántja le a leplet semmiről sem, mert pőrén megmutatni a psziché mélyét lehetetlen, és ha lehetséges volna, akkor pedig illetlen lenne. Helyette az utolsó jelenetben Nóra térdre esik a színpadon, fejét előre hajtja, és a vállain lévő pihés tollas köpeny átbukik a fején, mintegy bebábozva a címszereplőt, hogy következő életét már teljes átalakulás után kezdhesse meg.
(2023.04.16)
Jenei Péter
