Az Antigoné a tekintélyelvűséggel és a hatalommal való szembefordulás drámája. Eltérés abban mutatkozik a különböző előadások között, hogy az alapkonfliktus köré szerveződő többi elemet hogyan rendezik, illetve mi kap nagyobb vagy kevesebb teret, és mely részek lesznek hangsúlyosak.
A Stúdió K-ban Viktor Balázs rendezésében bemutatott Antigoné már a címével sem hagy kétséget afelől, hogy mire fog fókuszálni. A címben Kreón neve áthúzva megelőzi Antigonéét: Kreón Antigoné. Mit jelentsen mindez? Ha kettejük szembenállásán lenne a hangsúly, akkor helyénvalóbb lett volna a vs. beszúrása a két név közé. De értelmezhetjük javításként is, hiszen az iskolában is egy vonallal kellett áthúzni a helytelenül írt szavakat. Ugyanakkor az áthúzás nemcsak a törlés, hanem a kiemelés gesztusa is egyben. Mert gondolhatunk arra is, hogy egy tipográfiai vizuális gegről van szó.
© Slezák Zsuzsi
Önmagában talán egyik fenti ok sem állná meg a helyét, mégis mindháromból van benne valami. Két címszereplőt kapunk, ráadásul markánsan megkülönböztetve. Ez szembenállásukat is jelzi, valamint egy választást jelöl a protagonista mellett és az antagonista ellen.
De arra is ösztönöz, hogy összehasonlítsuk a két szereplőt, hiszen, ha Kreónt Antigonéra lehet javítani, akkor valami hasonlóságnak is kell lennie a két szereplő között.
A címben felállított dialektikus viszonyt azonban nem csak a fenti okok indokolják. Viktor Balázs rendezése ugyanis Brecht felől olvassa az Antigonét, és nem rest olyan klasszikusan brechti eszközökhöz nyúlni, mint a songok, az elidegenítés, a hagyományos nézői szerep kibillentése vagy a negyedik fal áttörése. Az előadás koncepciója a darabban lévő dichotómiák egymás elleni kijátszása, ami látvány szintjén a fekete-fehér jelmezekben, proxemikusan a szónoki emelvényen statikusan helyet foglaló Kreón, és az emelkedő nézőtéren szabadon mozgó – mikor magasabbra, mikor alacsonyabbra, mikor vele egyvonalba kerülő – Antigoné viszonyában is megmutatkozik. Ez a viszony pedig a hatalmat birtokló politikus és a hatalom logikáját megkérdőjelező forradalmi reakciós szembenállása.
És ez indokolja, hogy míg a mindössze négy színészt használó előadásban Kreónt – és csak őt – végig Sipos György testesíti meg, addig Pallagi Melitta nem csak Antigonét, de Haimónt, Theiresziászt és a Hírmondót is alakítja. Tehát míg Viktor Balázsnak fontos a hatalmi centrum egységét megőrizni, és azt kimozdíthatatlannak láttatni, addig a dacos ellenállást képviselő Antigoné, az érzelmi érvekkel próbálkozó Haimón és a racionálisan kritizáló Theiresziász megosztozhat a színészen.
© Slezák Zsuzsi
Sipos György mai politikusként lép színre. Kifogástalanul szabott öltönyét egyetlen pihe sem szennyezheti. Hatalmi pozícióját aranyszínű nyakkendője is jelzi. Kelléke a politikai rendezvények pulpitusáról is jól ismert áttetsző szónoki pulpitus. E mögött cövekel le, és az előadás nagy részében ebbe kapaszkodva vagy erre támaszkodva látjuk. Akkor mozdul ki ebből a „nyugalmi” pozícióból – bár csak látszólag nyugalmi a pozíció, hiszen a parancs megszegése puccsot jelent a Kreón által képviselt hatalom ellen –, amikor már nem tudja visszafojtani érzelmeit, és előbb Theiresziászon, majd Haimónon kéri számon a lojalitásukat.
Pallagi Melitta Kreón látszólagos nyugalmával szemben talán csak Theiresziász szerepében formál meg nem egzaltált személyiséget. De a Hírnök szerepében ezt a lelki felindulást a félelem, Haimón szerepében az aggódás, Antigoné szerepében pedig a harag váltja ki. Utóbbi szerepben ez olyan hőfokra jut, hogy az Iszménével való vitája során Pallagi Melitta áttöri a negyedik falat, mintha megállítaná az előadást, ezzel jelezve, hogy Antigoné még életben maradt, és megalkuvónak ítélt testvére iránt érzett haragja és megvetése szétfeszíti az előadás kereteit, azon belül már nincs hova fokozni, míg végül magát az előadás szövetét is szétzilálja. De ez a momentum nem csupán a fokozódó harag crescendo-szerű bemutatása miatt válik fontossá.
© Slezák Zsuzsi
Azt is hangsúlyozza, hogy Antigoné ugyanannyira kegyetlen Iszménével szemben, mint Kreón vele szemben, sőt, talán még ellenfelén is túltesz. És ezzel a két dudás egy csárdában elve kezd el érvényesülni az előadáson belül.
Pájer Alma szintén két szereplőt formál meg az előadás folyamán. Iszménét és a bűntényt felfedező, valamint a bűnöst elfogó Őrt. Bár nagyobbnak tűnik a két karakter távolsága, bennük is van közös vonás, ami összeköti őket. Iszméné és az Őr is hárít. Az Őr a felelősségre vonás elől, Iszméné a felelősség vállalásától menekülne. Csak a megküzdési stratégiájuk más. A két testvérét elvesztő Iszméné Antigoné iránti aggodalmában könyörög, és próbálja nővérét belátásra bírni, kimozdítani rendíthetetlen álláspontjából.
© Slezák Zsuzsi
Az előadás dramaturgiai csúcspontjain Bánki Mihály, mint kar, pontosabban, mint Karvezér nem csak összegzi a történéseket, de reflektál is azokra. A már említett módon kuplékban, brechti songokban vonja le a látottak szentenciáit, amit saját dalszövegben az általa jegyzett zenei kísérettel ad elő. Ebben a formában ő az, aki folyamatosan át- meg átlépi a negyedik falat.
Az előadáson következetesen végigvezetett szembenállások és szembesítések adják Viktor Balázs rendezésének súlyát. Olyan ez, mint amikor a megállíthatatlan erő találkozik a megmozdíthatatlan akadállyal. A tragédia – mindannyiunk számára – az, hogy a Kreónok túl későn mozdulnak, de azt is csak akkor, ha hajlandóak arra, hogy végül felülbírálják saját döntéseiket.
(2023.04.02.)
Jenei Péter
