Most pénteken láthatjuk a Fergeteges – Sissi legendája c. előadást a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Sissit alakító Kapitány Dorottyával és az Andrássy grófot játszó Vincze Levente Gergellyel beszélgettünk beteljesületlenségről, királynéról, aki a közemberek között érezte jól magát, vad, vérbő karakterekről, a 100 Tagú Cigányzenekar autentikus zenei kíséretéről, a történet prózával nehezen, ám a tánccal érzékletesen kifejezhető gazdagságáról, a fordulatosan fergeteges és fergetegességével rabul ejtő történetről és a néző és alkotó egyként átlépett komfortzónáiról…

  • A beteljesületlenségről mi jut az eszetekbe először?
  • Levente: Szerelem. Ez az az érzés, amivel nem igazán lehet mit kezdeni, talán csak beletörődni. Nem érdemes küzdeni ilyenkor, hisz ha nem tudott beteljesülni, akkor annak megvolt az oka, és csak önmagamat pusztítanám azzal, ha azon rágódnék, hogy miért.
  • Dorottya: Örök küzdő, rajongó típus vagyok,

nem is nagyon tudom magam számára megfoghatóvá tenni ezt, hogy beteljesületlenség. Nem szoktam megélni, a szerelemben sem, hanem inkább megyek tovább. A beteljesületlenségről inkább a küzdelem jut eszembe, az, hogy: nem, csak azért sem!

  • Azért sem tudom megfogni ezt a kifejezést, mert nem szeretek, nem szoktam kudarcként elfogadni semmit, hanem inkább azt keresem, hogy abból, ami nem sikerült,  mi az, amit tanulhatok.
  • Mi lehet annak az oka, hogy Erzsébet királyné, Sissi, a szerelem és a beteljesületlenség fogalma ennyire összekapcsolódott az elmúlt század során?
  • Dorottya: Én Sissiben inkább olyan embert látok, aki közelebb állt a köznéphez. Azért szerették annyira, mert nem akart elkülönülni tőlük. Mindig inkább közember szeretett volna lenni, mint az udvarhoz tartozni, emiatt nem lehetett túl felhőtlen az élete valószínűleg. Szeretett Magyarországra jönni, hisz itt egészen másképp kezelték.
  • Levente: A köztudatunk mindig idealizál, romanticizál. Rózsa Sándorról annak ellenére, hogy betyár volt, mégis a pozitív történetek, mondák maradtak fenn. Épp így Sissi kapcsán is az őt körülvevő pompa, a bája, kedvessége, a romantika jut eszünkbe, és persze az, hogy szerették a magyarok.
  • A „Magyarországon egészen másképp kezelték”-ről jut eszembe: az előadásban a zenei alapot a 100 Tagú Cigányzenekar adja. Mit adhat ez még hozzá a ti kortárstánc előadásmódotokhoz? Mitől lehet így eltáncolva ez a „Sissi-legenda” más, mintha bármi másként látnánk színpadon?
  • Levente: A földrajzi helyzet is meghatározó itt, hisz

az Osztrák-Magyar Monarchiában vagyunk, melynek Bécs volt a központja, és tudjuk, akkoriban rengeteg zeneszerzőnek meghatározó állomást jelentett az életében ez a város. A 100 Tagú Cigányzenekar kiváló szólistái mind-mind ezeknek a zeneszerzőknek a műveit játsszák, melyekre egészen sajátos, egyedire szabott koreográfiák születtek. Egy konkrét történet eseményei lettek a koreográfia által erre a szálra felfűzve.

  • Nem pusztán egy két felvonásban eltáncolt kortárstánc ettől ez az egész, hanem egy olyan előadás, amelyben nagyon komoly színészi kihívások is vannak. A tánc és a történet egymásba kapcsolódása ténylegesen, érzelmileg és „verbálisan” is mélyen átélhetővé teszi ezt a történetet.
  • Dorottya: Tíz évvel ezelőtt ott lehettem, mikor ez a darab készült, és emlékszem, milyen nagy feladatot jelentett egy-egy szereplő karakterét a táncon keresztül meghatározni. Sissi egy „balettosabb”, légiesen könnyed karakter, Andrássy gróf a bécsi és a magyar udvar között félúton – ha a királynéval táncol, akkor maga is könnyeddé, finommá, légiessé válik, ha viszont  a cigánylánnyal, akkor  vérbő, vadóc magyar emberré lesz. Ő volt az, akinek mindkét karaktert hoznia kellett. Figyelve arra, hogy e két karakterminőség szépen elkülönüljön a színpadon, ezzel is segítve, hogy a néző jobban követhesse a történetet. Hisz egy történetet, annak érzelmeit próza nélkül nagyon nehéz elmondani. Ahogy a különböző érzélmekhez is azoknak megfelelő zenét társított a cigányzenekar.
  • Hogyan érzitek: az elmúlt tíz év alatt honnan hová volt képes fejlődni ez az előadás?
  • Dorottya: A kezdő szereposztásban én táncoltam Sissit, majd öt évet kihagytam. Aztán egy fejújítás kapcsán vettem vissza a szerepet.

Nagyon szerettem, hogy a felújításon dolgozó két koreográfus fő szempontja az volt, hogy mindent ugyanúgy állítsunk helyre és vissza, mint ahogy a bemutatón volt. Nagyon sokat jelentett, hogy mozdulatról mozdulatra, momentumról momentumra ugyanazt csináltuk, ami egykor a premieren volt.

  • Levente: Négy éve játszom ezt az előadást – az elődöm nagyon markáns, erős karakter volt. Ahogy volt szerencsém mind a négy Sissivel is végig táncolnom az előadásokat: mindegyik más és másként lenyűgöző tánckarakter volt, és nagy ajándék volt számomra ehhez a négy, különböző tánckarakterhez külön-külön hozzácsiszolódnom.
  • Okkal gondolhatjuk, hogy ez az előadás pont a karakterisztikussága miatt is elválik egy szokványos táncelőadástól?
  • Dorottya: A két férfi főszereplő is nagyon eltérő karakter, ahogy az udvarbeli cigánylány is, aki valójában egy táncoslány. Akibe Andrássy gróf szerelmes, amikor Sissi nincsen épp az udvarban. Akit Sissi meg is próbál elválasztani Andrássy gróftól, hogy bárki másé lehessen ez a cigánylány, csak Andrássy grófé nem. Fontos itt, hogy mindegyik karakter markánsan más dinamikával, habitussal fogalmazza meg saját magát.
  • Levente: Andrássy büszke, egoval rendelkező magyar férfi, ám amikor Sissi megjelenik, akkor meghunyászkodik, hisz tisztelnie kell benne a királynőt.

Amikor a cigánylánnyal van, akkor ő csupán akaratos magyar úr, aki elveszi azt, amit akar. Ám amikor rajtakapják őt a cigánylánnyal, akkor Andrássy átvedlik gyáva férfivá például. Így aztán egy karakteren belül is jó pár árnyalata van annak az adott karakternek.

  • Andrássy gróf és Sissi közti kapcsolat mennyire történelmi tény, vagy  inkább mennyire legenda csupán?
  • Levente: Konkrét történelmi tényeket nem olvastam erről, ám ha a jövőben levéltári anyagokból vagy más kordokumentumból igazolást nyerne Andrássy és Sissi szerelme, én nem csodálkoznék.
  • Dorottya: Mire tudunk hivatkozni sokszor a történelemben? Arra, amit hallottunk, hallunk: nagyon sok időt töltött itt Sissi, sok időt töltött Gödöllőn Andrássy gróffal – ám talán pont ez az, amit sosem fogunk megtudni: hogyan is volt valójában.
  • Számotokra alkotóként ez a történet mi miatt válhatott – ahogy a címében is – fergetegessé?
  • Levente: Az a szerelmi négyes az – Andrássy gróf-cigánylány-magyar herceg-Sissi -, ami már önmagában is annyira fordulatgazdag légkört teremt, hogy önmagában is bravúrosan pergő. Ha csupán egyetlen dolgot emelhetnék ki, akkor a zenei alapanyag biztosan fergetegesnek mondható. És hát azok a koreográfiák, melyeket végig kell táncolni…
  • Dorottya: Szentimentális nőszemélyként mindig abba gondolok bele, hogy bár Sissi és Andrássy gróf nem lehetnek egymásé, belátják viszont, hogy a magyar herceg és a cigánylány, akik egymásba szerettek,  egymáséi lehetnek.
  • Talán egy ennyi fordulattal eltáncolt történetnek nem is állna jól, ha nem lenne fergeteges, nem?
  • Levente:

Ezt talán nem is lenne jól visszaadható prózában. A tánc nagyon egzakt kifejezőeszköz, és ez az érzelmi hullámvasút, ami ebben a történetben végbemegy, talán kifejezhetetlen is lenne másként.

  • Dorottya: Az Operettszínházban néha mi is előadunk betéteket az Elisabeth-musicalből, és ott is ezt a fergeteges karizmatikusságot lehet érezni olyankor. Mert magától Sissi személyiségétől lesz az a musical is fergeteges.
  • Levente: Jelen pillanatban oly mértékbe beleragadtunk a saját kulturális ideológiáinkba, hogy hasznos is lehet  kicsit, ha akár ennek az előadásnak a többféle fegetegessége által egy kissé felül tudunk majd kerekedni ezen.
  • Dorottya: Ahogy a 100 Tagú Cigányzenekar számára is  igazi felfrissülés lehet, hisz ritkán szoktak ennyi bécsi klasszikust játszani, mint ilyenkor. Maguk is jócskán kilépnek ilyenkor a komfortzónájukból.

Csatádi Gábor