Csehov az őt híressé tevő drámák mellett novellákat írt. Ennek a két műfajnak a kereteit ritkán lépte át. Regényt nem írt, csak kisregényként is olvasható hosszabb novellákat, mint A 6-os számú kórterem, A sztyepp vagy a Dráma a vadászaton, amiből Csík Barnabás, a Freeszfe rendező szakos hallgatója rendezett előadást a Pinceszínházban.

A Dráma a vadászaton a Freeszfe Pinceszínházban bemutatott Csehov-sorozatának záródarabja. Ahogy a 2021/2022-es évadban az Iliászt és az Odüsszeiát gondolták újra Ascher Tamás Színház- és Filmművészeti Egyetemen indult zenés színházrendező osztályának hallgatói, úgy idén Csehov- drámákkal és -adaptációkkal fejlesztették tudásukat, képességeiket. Ez annak is bizonyítéka, hogy Csehov megkerülhetetlen a mai magyar színházi oktatásban.

A Dráma a vadászaton nem tartozik a széles körben ismert Csehov művek közé, azért is lehetett annyira szimpatikus Csík Barnabás számára az alapanyag kiválasztásában, mert elmondása szerint olyan Csehov előadást szeretett volna rendezni, ahol a néző nem tudja előre, hogy mi fog történni. Ez azonban sajnálatos módon nincs teljesen így. A történet fordulatai pár krimi elolvasása után magabiztosan megtippelhetők.  Csehov azonban nem a zsáner miatt írta a kisregényt. A krimiben hagyományosan a nyomozás tartja fenn a feszültséget, az előadásban ez a rész az utolsó öt percre korlátozódik, ahogy Csehov is csak az utolsó pár oldalon foglalkozik ezzel.

A regény nem whodunnit [ki tette, pl. Agatha Christie] és nem howcatchem [hogyan kapják el, pl. Columbo], hanem egy whydunnit, amit úgy fordíthatnánk, hogy miért tette.


© Szabó Réka

Csehovot a motiváció érdekli, és hosszan időz a karakterek kidolgozásával. Juhász Maja dramaturg és Csík Barnabás adaptációja is a karakterekre koncentrál, elsősorban az Ertl Zsombor által alakított vizsgálóbíróra és a Krausz Gábor által megformált báróra, akik csak az unalmas vidéki egymásrautaltság miatt válnak barátokká. Fontosabb a karakterek megismerése abban a zárványban, ahová száműzve vannak, nem csoda, hogy ugyanúgy isznak, szórakoznak, és ugyanazt a nőt próbálják elcsábítani mindketten, miközben rivalizálás csak a felszín alatt van köztük kezdetben.

Az adaptáció elhagyja a kisregény narrációs keretét, és több jelenetet is kihagy, illetve sűríti a cselekményt, hiszen az előadásban mindössze hat színész lép színre, és közülük csak Veress Kamen alakít több szerepet, de a vizsgálóbíró inasát leszámítva ezek mind csak egy-egy mondatos megszólalások, főleg komikus betétek, amelyeket Veress a karakterek karikírozásával, túljátszásával ér el, ami az inasra is igaz. Helyettük érkezéskor minden nézőt vodkával kínál az inas, majd amíg a nézők elfoglalják a helyüket, addig különböző kunsztok végrehajtására ad instrukciókat a vizsgálóbírónak, végül pedig néhány vállalkozó kedvű nézőnek is megadja ezt a lehetőséget. Azonban mindkét ötlet csak a hangulat fokozását szolgálja, nincs különösebb hatásuk az előadásra. (Jó, a vodkának talán igen.) Mert a vizsgálóbíró a saját feje után megy, és még az sem merül fel, hogy a sorsa előre meg lett volna írva. (Hacsak nem metaszinten, de ez túl messzire vezetne…)


© Szabó Réka

Ertl Zsombor egy környezetéhez hozzázüllött Kamisev vizsgálóbírót alakít, amit szellemileg vagy társaságilag érdemes értelmezni, mert valószínűleg sosem volt feddhetetlen, de mindig vigyázott arra, hogy a látszatot fenntartsa,  a vidéki mocsárban azonban, ahonnan nem látja a kiutat, erre nincs szüksége, pozíciója megvédi az olyan csip-csup ügyektől, hogy részegen félholtra veri a révészt a tavon. A Krausz Gábor által játszott báró is hasonló cipőben jár, vidéken ki tud szakadni abból a hierarchikus világból, amelyben Moszkvában csak valahol középtájt helyezkedhet el, vidéki földesúrként viszont ő kerül a legmagasabb pozícióba, ráadásul majdnem mindenki a jobbágya is ezen a birtokon. A Bregyán Péter által játszott intéző is, akihez a két előbbi úr hiányában elígérkezik Olga, a piros ruhás lány.

Zilahy Anna azért is jó választás Olga szerepére, mert alkatilag ilyennek képzeljük a naivákat. Itt azonban korántsem olyan egyértelmű, hogy Olga naivan vetné bele magát a három férfival való viszonyba, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy hideg számító lenne, és ne lenne valamelyik érzése igazi, ám azt sem tagadhatjuk el, hogy feltűnően lépdel felfelé a férfiak közt a befolyásuk arányával egyenes mértékben.


© Szabó Réka

Az előadás látványvilágát Erőss Hanna meglehetősen egyszerűre tervezte. Fehér háttérvászon, előtte kitömött szarvastrófea. Fontos elem még egy zöld műfűvel borított guruló emelvény, amire telepedve ki lehet emelni a szereplőket, előre és hátra lehet tologatni, azt is tudja jelenteni, hogy kint vagyunk a természetben, de azt is, hogy bent vagyunk egy zöld kárpittal borított szalonban. A látványt nem is ezek teszik emlékezetessé, hanem az expresszionista bevilágítások.

A hangulat egy pillanat alatt meg tud változni, ahogy nemcsak a nézők, hanem a szereplők érzékeit is meg tudja csalni a gyors színpadkép változás.

Csík Barnabás rendezése nem azt keresi a történetben, hogy az mitől egyedi, sokkal inkább azt, hogy mitől tud általános érvényűvé válni. És bár elmondása szerint nem „Csehov drámát” akart rendezni, úgy látszik azonban, és nem Csík hibája, hogy ezt a Csehov recepció miatt nem lehet megvalósítani. Egy Csehov már attól „csehovi” lesz, hogy mögé látjuk mindazt, amit korábbról ismerünk, és ez meghatározza az élményt. Ahogy korábban a Hattyúdal vagy a Csehov vizsgák további darabjai is bizonyítják, Csehovot nem lehet megkerülni, de átlépni sem.

(2023.06.15.)

Jenei Péter