A milf szó először talán az Amerikai pitében hangzott el Stifler mamája kapcsán, de igazából a pornóiparból került át a rövidítés a hétköznapi nyelvhasználatba. De hiába került át a szó a hétköznapi nyelvbe, etimológiájának pejoratív átitatottsága már önmagában szenzációhajhász és figyelemfelkeltő. Hangoztatása és használata nemcsak vágyat gerjeszt, hanem rögtön ítéleteket, kritikát és helytelenítést szül vérmérséklet szerint.

Címbe betenni abszolút provokációnak minősül, de Pető Kata előadása a Jurányiban direkt erre a provokációra épít. Az előadás kapcsán nem titok – sőt ez az egyik reklámelem –, hogy a címszerepet, a milfet játszó Pető Kata, aki egy nála jó pár évvel fiatalabb férfivel, az előadásban is szereplő Rohonyi Barnabással él kapcsolatban,előadása önéletrajzi ihletésű. De ez tényleg inkább csak az előadás marketingjéhez tartozó adat, mert nem egy bulváros önkitárulkozást látunk a színpadon, hanem egy olyan autofikciós elemekből összerakott történetet, ami más színészekkel, más környezetben is működne. Mert egyáltalán nem az az érdekes, hogy az előadás mely mozzanatai igazak, és melyek azok, amelyek csak hozzá lettek írva, és ez hogyan, milyen mértékben volt hatással a színész-előadók személyes életére. Valószínű egyébként, hogy pont azok a részek igazak, amelyekről nem gondolnánk, hogy azok, és azok a fikciók, amelyekről meg lennénk győződve, hogy valóságosak. Ez mindenesetre Kovács Viktor és Kovács Dominik érdeme, akik szerzőként jegyzik a darabot.


©Szokodi Bea

Az irodalomban az utóbbi évek egyik legnépszerűbb műfaja az autofikciós regény. A dokumentarista pontosságnak a színházban is megvannak a maga hagyományai. Ez nemcsak naturalista valósághűséget jelent – pláne nem a strindbergi értelemben –, hanem az egyén és a feldolgozott téma viszonyának hitelességét is. Ilyen műfajok a verbatim színház, a storytelling est vagy az oral history. De hiába az önéletrajzi ihletettség, a MILF ezek közül egyik kategóriába sem sorolható be. Hogy pontosan mi lenne az előadást legjobban leíró műfaji forma, azt nehéz meghatározni. Mert nem monodráma, és nem is monológ, de nem is egy dramatizált stand up, amit látunk. Habár mindegyikből van benne valami. Jelenetek, néhol inkább szkeccsek színesítik a „hormonológot”, de több énekes-táncos revü betét is szerepel benne.

Ha nem is teljesen tudatosan, de a MILF a kabarét gondolja újra, és próbálja egy 21. századi változatát adni a műfajnak. Illetve ebben a formában meséli el a saját történetét.

A tér, a Jurányi nagyterme, azonban ebből a szempontból hátráltató tényező. Gergye Krisztián rendező, koreográfus nem tud elvonatkoztatni a klasszikus néző-játéktér viszonytól, amibe a tér és az abban létrejövő előadások kényszerítik. Az előadás kabaré mivolta nem tud kiteljesedni, mert folyton visszazökken a klasszikus néző-előadás viszonyrendszerbe. És az sem teljesen világos, hogy van-e, illetve mennyi tere van a színészeknek az est hangulatát lekövető improvizációk előadásba csempészésében.


©Szokodi Bea

A kabaré – és nem csak a politikai kabaré – sajátja, hogy társadalmi kérdésekkel is foglalkozzon. A MILF egyik nagy erénye, hogy nem pusztán egy személyes történet dramatizált változata, hanem azt kitágítva, több aspektusból, széleskörűen tud reflektálni egy olyan társadalmi kérdéskörre, amely egyszerre tabusított, és pont ezért is sokat szapult pletykatéma. De nem csupán az idősebb nő – fiatalabb férfi párkapcsolatot veszi górcső alá. A nők társadalmon belül betöltött szerepével ugyanennyira foglalkozik. És nemcsak a közbeszédben általánosan megjelenő szentenciák formájában, hanem a főszereplő életét behálózó kételyek, önellentmondások, bizonyítási vágyak és kötelességek mátrixában is.

Ilyen szempontból is érdekes, hogy míg abban általában semmi kivetni valót nem talál a társadalom, ha egy kapcsolatban a férfi az idősebb fél, fordítva máris skandalumot kiált.

A társadalmi szatíra oldalára még egy lapáttal rátesz a Nagy Fruzsina által jegyzett jelmez. Pető Kata szőke parókában és  rózsaszín kiskosztümben van szinte végig, Rohonyi Barnabás pedig egy szál alsónadrágban, amit mindig aszerint cserél, ahogy a szerepe megkívánja. A rózsaszín kosztüm és a szőke hajzuhatag pedig egyértelmű utalás a Barbie babákra, amelyre alapozva a nyáron mutatták be Greta Gerwig társadalomkritikaként is értelmezett filmjét. Mivel a film kapcsán már megtették – és egyébként is tanulmányok sokasága született a témában –, nem érdemes boncolgatni, hogy mikor, milyen kontextusban, mit jelent a Barbie nőkhöz, nőképekhez, nőideálokhoz való kapcsolata.


©Szokodi Bea

De a kislányos cukormázzal bevont külsőségeket folyamatosan megtörik a valóság olyan mozzanatai, amelyek nem csupán kizökkentenek ebből az álomvilágból, hanem folyamatosan meg is kérdőjelezik. És nemcsak a színpadképet bombázzák ezek a felmerülő problémák, hanem a fejekben lévő közhelyeket és fikciókat is.

A MILF nagy erénye, hogy nem egy önterápia, annak ellenére sem, hogy tudatosan reflektál a címszereplőjére és annak magánéletére. Nem feminista kiáltvány, miközben tudatosan érint olyan témákat, amelyek kihangsúlyozása ilyen irányba is elvihette volna az előadást. Nem bulvár vígjáték, mert a főszereplő legbelsőbb motivációját keresi, és nem keserédes dráma, mert a legreménytelenebb helyzetben is fölfedezi a komikumot és az öniróniát.

(2022.11.09)

Jenei Péter