"Így egy picit ezt az élményt is haza tudják vinni!"

November 30-án mutatta be Vacok című babaszínházi előadását a Budaörsi Latinovits Színház Szőts Orsolya rendezésében. Vele beszélgettünk vackokról, gyermekkori puha, meleg helyekről, elbújásról, a babaszínház meghatározó elemeiről, a figyelem fókuszálásáról, a baba- és a felnőtt színház kapcsolatáról, a játék és a megismerni, megbarátkozni hagyás szerepéről, a rácsodálkozni tudás erejéről és a hazavihető élményekről…

A vacokról mi jut elsőre az eszedbe?

Egy puha, meleg hely. Imádtam gyerekkoromban bunkert építeni, és vackokat csinálni!

Novemberi gyerek vagyok, talán ezért is érzem, hogy mikor odakint hideg van, akkor olyan nagyon jó odabent elbújni. Ilyenkor legálisan teheted meg, hogy ne menj emberek közé.

Az a ház is, ahol a férjemmel most élünk, azért lett annak idején szerelem első látásra, mert kicsit olyan, mint egy mézeskalács házikó, és ráadásul még zegzugos is. Ezt én nagyon szeretem, és ezért is tartottam fontosnak, hogy a babaszínházban is ezt a biztonságot, elvonulást jelenítsem meg.
©Borovi Dániel

Hogyan lehet szerinted a babáknak elmesélni, megmutatni, hogy mit is jelent a vacok?

Fontos, hogy olyan teret alakítsunk ki, ami ezt a bunker és vacok jelleget képes visszaadni. A babaszínházat azért is kedvelem, mert eleve egy pici, intim térben játszol. És mivel nem több tíz méterre ülnek ilyenkor tőled a nézők, sokkal intenzívebben érzékelik a rezgéseidet, a kisugárzásodat, ahogy te is jobban érzékeled azt a sok, kicsi nézőt. Ez minden babaszínház alapja, és én ezt szerettem volna még zártabbá, bensőségesebbé tenni. Próbáltam a gyerekkori élményeimre hagyatkozni, hogyan is építettem vackot, bunkert egykor. Fontos volt ezt a környezetet fényekkel, hangokkal, textúrákkal is tovább támogatni, kerülve bármilyen mesterséges dolgot. Lampionokkal, retró izzókkal próbáltuk bevilágítani a teret, kerülve a LED izzókat. Az anyukák is párnákon ülnek, nyúlnak el, ölükben a babáikkal. Rengeteg szövetet, szőnyeget használtunk, puha, lágy fényeket, ezektől is még melengetőbb, bensőségesebb élményünk lehet abban a vacok jellegű térben, ahol baba nézőinkhez a lehető legközelebb játszunk.

Mi az, ami történik ebben a közel hozott vacokban?

A babaszínházi előadásoknál nem kikötés és igény, hogy egy lineáris történetet mesélj el. Inkább valamiféle babáknak szóló performanszot kell elképzelni. Ettől függetlenül

szerettem volna, hogy mégis legyen valami egészen minimális történet, amelyben természetesen a lehető legkevesebb fordulat van. Legfeljebb olyan geggek, amelyek az egészen picik számára is felismerhetők vagy sejthetők, részleteiben pedig egyre jobban felfoghatók, élvezhetők egészen a négyéves korosztályig. A pici babáknak rendkívül fontos, hogy rengeteg fényt, színt, hangot, formát tudjanak minél közelebbről megtapasztalni.

A Vacokban is ez történik két ember találkozása közben, sok-sok bohóctréfa kíséretében. Ha egy pici labda után kigurul egy nagyobb, majd egy még nagyobb, azt a picik nagyon szokták élvezni. Ez is egyfajta játék a méretekkel. Avagy az ismerkedés: Én arcom. Te arcod. Én kezem. Te kezed. Én hangom. Te hangod.

©Borovi Dániel

Ha jól értem, akkor nálatok, de a babaszínházban általában is, a figyelem felkeltése a legfontosabb?

Így van, pontosan! A figyelem felkeltése és a figyelem élénkítése. Hogyan tudom a néző figyelmét egy pontba vonzani, és utána megtartani? Meddig akarja ezt a figyelmet ő maga fenntartani? Itt semmi sem kötelező, itt csak az érzékekre való hatni tudás a fontos. Nincs itt semmiféle elvárás a nevetésre vagy a tapsra. Itt csupán különböző benyomásokkal, impressziókkal szeretnénk stimulálni a babák figyelmét. Megmutatva, hogy nem csak az otthoni, közvetlen közeli környezetükben történhetnek érdekes dolgok.

A babák elképesztő figyelni tudással rendelkeznek. Olyanok, mint a szivacsok. Ők még mindenben ott látják a csodát! Az a falevél, ami mellett te elmész, az nekik újdonság és játék. Ezért is jó, hálás dolog babaszínházat csinálni,

mert ilyenkor te is feleleveníted magadban azokat a finom kapcsolódásokat, amelyek egykor benned is megszülettek, magától érthetődőnek voltak.

Jó esetben ezek a hatások működtetik a felnőtt színházat is minden későbbiekben hozzáadódott hatást, intenciót megelőzve, nem?

Abszolút! Olyannyira így van, hogy akkor lesz a babaszínházi előadás igazán jó, ha a felnőtt figyelmét is képes megragadni. Hisz a mellette ülő gyerek is folyamatosan figyelemmel kíséri, hogy az a felnőtt milyen intenzitású figyelemmel követi, amit közösen néznek. Azt gondolom, hogy egy jó babaelőadásban a felnőtt is képes megtalálni azokat a szépségeket, amelyekre ő is rá tud csatlakozni. A Vacokban rengeteg az olyan humor, amit a felnőttek is abszolút vesznek. A nevettetés univerzalitása csodálatosan képes működni.

©Borovi Dániel

Milyen tapasztalataitok voltak az eddigi előadások kapcsán?

A nyilvános főpróba és a bemutató is jó tapasztalat volt. A nyilvános főpróbára egészen picik jöttek, a bemutatóra két-háromévesek. Mindkét alkalommal megérezték az előadás varázslatos jellegét, a bemutató közönsége már egészen aktívan reagált is arra, amit látott.

Többször is játszhattam korábban babaszínházi előadásokban, ezért már egészen pontos elképzelésem volt arról, hogy miket szeretnék a Vacokba beletenni.

A Vacok második fele maga is egy játék. Miért fontos ez?

A másodig rész játéka azért rendkívül fontos, mert ha az első húsz-húszonöt perc során bárkiben létrejött bármilyen fenntartás, félelem, idegenkedés, akkor ezt ez a játék képes lehet feloldani. Ha a picik meg tudják fogni, tapintani az előadásban játszó tárgyakat, akkor a kezdeti félelmük oldódik, részleges élményük mélyül. Valamint legalább ilyen fontos, hogy a látottakkal kapcsolatos kíváncsiságuk teret kaphat azáltal, hogy odamehetnek, megfoghatnak bármit, rácsodálkozhatnak, hisz valljuk be: mi magunk is vagyunk úgy néha, hogy de odamennék, kipróbálnám ezt vagy azt ott benn, a díszletben! Így egy picit ezt az élményt is haza tudják vinni!