"A vadászatot ugyanaz az úri osztály ugyanarra használja, mint akkor: demonstráció, passzió, agresszió – a Bánk bán is egyfajta vadászat"

Óév-újév fordulóján a Kamrában december végén bemutatott, Tarnóczi Jakab által rendezett Bánk bán Tiborcával, Bezerédi Zoltánnal beszélgettünk bizakodás és félelem közti besomfordálásokról, Tiborc „balekságáról”, egy panasz egyediségéről és egyetemességéről, a merániak ránk telepedéséről, a vadászat többrétegű, elit passziójáról és egy legendává nemesült panasz gyökereiről…

Mikor érezted legutóbb, hogy „bizakodás és félelem közt besomfordálsz” valahova?

Egész pontosan tudom: az ötvenedik születésnapomon – a húgom ekkor volt negyven -, amikor édesanyámhoz mentünk, mindig tett nekünk egy kis borítékba valamennyit. Hogy ezt a nyugdíjából, hogy tudta megtenni, a mai napig rejtély. Azon az ötvenediken aztán lementem a cukrászdába, belenéztem a borítékba, és meglepődtem: négyszázezer forint volt benne. Felhívtam rögtön anyámat, és mondta, hogy nyert kilencszázezret a lottón, és úgy gondolta, hogy akkor ezt most köztem és a húgom között elosztja.

A Tiborcok nem tudnak összeadódni, mert csak a saját sorsát akarja megoldani Tiborc. Kulturális értelemben nem tud ez a mélyszegénységben lévő réteg közösséget alkotni.

Tiborcban hogy fér meg egymás mellett a bizakodás és a félelem?- gondolva itt Katona szerzői utasítására.

Tiborcban semmiféle bizakodás sincs. Ő egy igazi „balek”. Megtudja, hogy milyen jelszóval jut be Bánk, mindenki azt hiszi, hogy hozzátartozik – és nézi, mit lehet ellopni. De nem tud lopni! Alkalmatlan rá. Azonnal bevallja.

…holott lehetősége volna rá…

Hogyne! És nagyon nagy szüksége is lenne rá, de nem tud!

©Szokodi Bea

Az ő „panasza” mennyire előre összeszedett, avagy ott, ad hoc születő?

Ott és akkor buggyan ki belőle, semmi „összegyűjtöttség” nincs abban, persze ezeket a dolgokat már jó ideje mantrázhatja magában azért. Feszült helyzetbe kerül, amikor azt érzi, hogy gyónnia kell! A panaszának harmadik-negyedik mondata is ez: lopni jöttem, de nem sikerült neki még ez sem. Ám mivel Bánk magába roskadtan nem kommunikál Tiborccal, Tiborc egyre mélyebbre és mélyebbre jut el, egészen a durvaságig is.

Jakabot borzasztóan érdekelte ez a nyelvezet, ezért is tartotta fontosnak, hogy a Katona által használt nyelven játsszuk. Rengeteg kísérlet volt arra – Illyés Gyula, Nádasdy Ádám -, hogy leporolják ezt a Bánk bánt, Jakab viszont visszatért a Katona jól érthető nyelvezetéhez.

…és az „Adhatsz-é hát minden szűkölködőnek?” az sem valamiféle „bölcselkedésre” vall?

Nem bölcsesség ez, inkább a kétségbeesés gőgje. Mikor te adsz valakinek pénzt az utcán, mert rászánod magad, elhatározod, hogy most igen is adni fogsz, ám az, akinek adsz, megkérdőjelezi az adott pénz mennyiségét. Hányszor történik manapság is hasonló? Mert ahhoz, hogy kilábaljak a bajból, a gödör fenekéről, nem ennyi kell, hanem annak a százszorosa, ezerszerese! – így aztán nem is tudsz jól adni neki. Ez a panasz nem előre elgondolt, inkább ösztönös monológja Tiborcnak.

Pont kétszáz esztendős a szöveg, de ezek a panaszok mégis mintha tegnap szedettek volna tollhegyre…

Azért, mert a mélyszegénység – bár más és más „módosulásaiban” – mit sem változott azóta se. A színházunk évek óta kapcsolatot tart a Szuccsal, egy volt bányászteleppel, és ott látni, hogy a mélyszegénység ugyanott tarthat ma is, mint akkor.

….mintha ezek a „Tiborc-panaszok” sem a drámában, sem azóta nem tudnának összeadódni, egységesen föllépni, együvé kovácsolódni.

Mert maga a rend, a rendszer olyan, ami ezt meggátolja: „…és aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.” A Tiborcok nem tudnak összeadódni, mert csak a saját sorsát akarja megoldani Tiborc. Kulturális értelemben nem tud ez a mélyszegénységben lévő réteg közösséget alkotni. Tiborc csak az öt gyereke és a beteg felesége nevében beszél. Katona József látja, láttatja Tiborcban egy társadalmi réteg szószólóját, Tiborc azonban csak a saját „szólóját” képes megszólaltatni. Ahhoz már kultúra kell, hogy az ember felfogja: társas lény! Megérezze, hogy annak mekkora ereje, hatása, hatalma van – a kultúra, a színház, jó esetben, azért fontos, hogy ennek a tudatosításában segítsen.
©Szokodi Bea

A kultúrát korlátozni, keretek közé szorítani akaróknak lehet ezzel – pont az előbb említettek okán – egyéb tudatos szándékuk is?

A merániaknak? Nem! Ők azt a pénzt akarják „beszedni”, amit másoktól is beszednek! – ez azóta sem változott semmit. Mögöttesebb szándékot sem akkor, sem azóta nem érdemes keresni mindezek hátterében. Amikor ezt Katona megírta, akkor a függetlenség volt a döntő kérdés, amibe Tiborc csak egy „szín”. A merániak – Habsburgok- legyenek az urak az országban vagy a magyarok? A magyar királyság, habár egyfajta önálló státuszt képviselt, mégis rangsorban be kellett tagozódnia a Habsburg császári korona alá.

Ha már nemzetiség: eredeti nyelven játsszátok?

Jakabot nagyon érdekelte ez a nyelvezet, ezért is tartotta fontosnak, hogy a Katona által használt nyelven játsszuk. Rengeteg kísérlet volt arra – Illyés Gyula, Nádasdy Ádám -, hogy leporolják ezt a Bánk bánt, Jakab viszont visszatért a Katona jól érthető nyelvezetéhez. Megérthető ez a nyelv, ha jól van prezentálva. Ez, ettől nagyon érdekes kísérletté is válik.

„…szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad.” A Kádár-rendszerben és a mostani rendszerben is csak az úri osztály kiváltsága volt, lehetett a vadászat. Gertrudist is vadászat közben a pilisi erdőben magyarok mészárolták le.

Ebben a Bánk bánban mindenki szinte vég nélkül vadászik, miért lesz ez ennyire fontos elemmé?

Jakab felfedezte azt az analógiát, ami történelmi koroktól függetlenül, a vadászathoz való viszony tekintetében mintegy folytonosságként sajátja a mindenkori magyar elitnek. A vadászatot ugyanaz az úri osztály ugyanarra használja, mint azokban a jó nyolcszáz évvel ezelőtti, ősi időkben: demonstráció, passzió, agresszió – a Bánk bán is egyfajta vadászat.

Vadászat kire, mire?

Gertrudisra. Keresik persze ennek a módját, többféle módja is van, lehet ennek a „vadászatnak”, mert alapvetően ez nem egy gyilkosság, hanem egy vadászat. Férfidominancia! – II. Endre alatt a magyarok helyzete közel nem volt olyan rossz, mégis ezt a létet a merániak ittléte irritálta.
©Szokodi Bea

…de ebből a vadászósdiból szükségképpen kiszorul a nemzet egésze, nem?

Tiborc ki is mondja: „…szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad.” A Kádár-rendszerben és a jelenlegi rendszerben is csak az úri osztály kiváltsága volt, lehetett a vadászat. Gertrudist is vadászat közben mészárolták le a magyarok a pilisi erdőben.

…ahol a dominancia a fő szempont, ott Tiborc panasza appendix lehet csupán, nem?

Tiborc szóló áldozat csupán. Katonánál sok szóló áldozat van, de ez a sok szóló áldozat „összeadódik”. A „Tiborc panasza” egy legenda, egy utókor által gyártott, idealizált legenda. Olyan is elért hozzám például, hogy: „ti kihúztátok a Tiborc panaszát?” Nem húztuk ki! – elmondtam. „Mert az sokkal hosszabb!” A legendája az, hogy ez a panasz sokkal hosszabb. Igen, elég hosszan, pontosan beszél, a paraszti létéhez képest hosszan beszél.

Mi lehet emögött a legendagyártás mögött?

Talán az opera… Ott, abban hívják az áriát „Tiborc panaszának”, ami egy műfaji forma is egyben. A szocializmusban, ahol „szolidarítani” kellett a paraszti léttel, emiatt nagyobb jelentőséget kapott ez a panasz talán. Általában bármin, ami elkezd „legendagyanússá” válni, azon érdemes elgondolkozni, hogy ott talán nem biztos, hogy minden stimmel!