„…Esti Kornél nem egy démon: ő az őszinteségnek egy magasabb szintjén él” – interjú

Tegnap, december 10-én  mutatták be Kosztolányi Dezső Esti Kornélját Szilágyi Bálint rendezésében a Budapest Bábszínházban. Az előadás két szereplőjével, Barna Zsomborral és Márkus Sándorral beszélgettünk az élet értelmére való rákérdezéseinkről, a kalandokban világokat felfedezni tudó játékosságról, a rácsodálkozni tudás nyitottságáról, az önmagunkat vállalni tudó szabadságról és a bennünk élő Esti Kornélokról…

• Szerintetek van értelme ma az élet értelmére rákérdezni?

• Zsombor: Szerintem Esti Kornél sem konkrétan az élet értelmét keresi, hanem csak éli az életét, ami teljesen hétköznapi – mint minden más emberé. Amúgy teljesen banális dolgok történnek vele, ahogyan bárkivel az élet során: eszik egy étteremben vagy beszélget egy utazás közben. Ezek a hétköznapi események késztetik aztán az események “boncolgatására”. Például a diák Esti Kornél esete, amikor kevés volt a pénze, ezért lekezelően bántak vele az étteremben. Közvetett módon ezeknek a történeteknek a boncolgatásával  jut el az élet értelmének problémáihoz is.

• Sándor: Az élet értelmének keresése egyben arról is szól, hogy ki hogyan viszonyul a halálhoz. A darabban is ez a legfontosabb kérdés. Tudatában vagyunk annak, hogy meg fogunk halni,  de ezt mindannyian másképp dolgozzuk fel. Hogyan, mivel kompenzáljuk ezt? A válaszok sokat elárulnak rólunk… Arról, hogy hogyan élünk, hogyan kezeljük a halál miatti félelmet, magányt, mert minden életszakaszunkban más és más a viszonyunk a halálhoz.

…azok az emberi kapcsolatok, amikről szó esik – Sanyi szövegeiben például nagyon sok gondolat hangzik el a barátságról –, és azok mindig ugyanolyanok maradnak, kortalanok. Akkoriban a New York Kávéházba jártak az emberek, ma meg az Úri Muriba.

• Fontos, hogy ezeket a következtetéseket levonjuk?

• Zsombor: Az ember általában nem gondolkodik el ezeken a dolgokon, miközben éli a mindennapjait. Csak utólag gondolunk bele, hogy miért is reagáltunk egy adott eseményre úgy, ahogy. Miért nem csináltam patáliát, amikor megaláztak? Miért viszonyultam másképp a dolgokhoz? Talán mert jól nevelt vagyok, vagy mert irtózom a “drasztikus’”megoldásoktól?

• Ezek a helyzetek kívülről nézve lehetnek humorosak is.

• Zsombor: Az egyik jelenetben egy vonaton Esti Kornél irtózik az utastársaitól. Éppen két nagyon furcsa figurával utazik: egy fogyatékos lánnyal és a mereven viselkedő anyukájával. Szíve szerint kimenne a fülkéből, de udvariatlanságnak tartja, ezért inkább ott marad. Utólag úgy fogalmazza meg ezt magában, hogy rengeteg kegyetlenség volt benne. Az indulatait elemezve arra jutott, hogy akár embert is tudott volna ölni ott a kupéban, de  az utastársak megsértésétől jobban félt, mint az öléstől.

  ©Herbszt-Véner Orsolya

• A Kosztolányi szövegek hogyan hatottak rátok az olvasópróbán? Van kedvencetek?

• Sándor: Sokat dolgoztam már Bálinttal, de először én sem értettem, hogy miért választotta ezt a szöveget. Aztán az olvasópróbán felolvastuk a darabot, és elmondta, hogy mi a személyes élménye, miért érdekli – ez meggyőzött. A jelenlegi életemmel is párhuzamba állítható ez a darab, nekem is van személyes viszonyom a halállal. Nincs kedvenc novellám, ezt a novellafüzért én valahogy egyetlen egészként értelmezem.

• Zsombor: Kosztolányit en bloc nagyon szeretem. Ilyen szintű magas irodalmat ritkán látni bábszínpadon. Annyira unikális az, ahogyan Kosztolányi ír. Vannak olyan szófordulatai, melyek kikoptak mára a nyelvhasználatunkból, ennek ellenére mégis elvarázsol – nagyon bele lehet szeretni ebbe a szövegbe.

• Mitől válhatnak az Esti Kornélban megírt szövegek maivá?

• Zsombor: Nyilván a környezet teljesen más, mégis azok az emberi kapcsolatok, amikről szó esik – Sanyi szövegeiben például nagyon sok gondolat hangzik el a barátságról – ,és azok mindig ugyanolyanok maradnak, kortalanok. Akkoriban a New York Kávéházba jártak az emberek, ma meg az Úri Muriba. Vannak mai megfelelői a korábbi élet helyszíneinek. A szituációkat, helyzeteket egészen könnyen rá lehet húzni a saját életünkre.

…van egy párhuzam Esti Kornél személye és belső világa között, mint bábot mozgató színész és a mozgatott Esti Kornél, mint báb között. Van egy fura, sajátos kapcsolat a báb alteregója és a te alteregód között – nagyon jól rímelve az anyag irodalmi részére. Ahogy ott van Esti Kornél, és ott van Kosztolányi is. Teljesen jól kiegészítik egymást.

• Magányos ember lehetett Esti Kornél,  vagy csak teljesen elvonult töprengeni az élményeiről, a halálról?

• Zsombor: Olyan ember lehetett, mint te meg én. Neki is lehettek magányos pillanatai, mint mindenkinek, bár aki “magányos”, annak is vannak társas pillanatai.

• Sándor: Esti Kornélt nem kell különcnek tekinteni. Átlagember. Épp olyan dolgok történnek vele, mint bárkivel. Ezért tud mindenki – kortól, nemtől, identitástól függetlenül – kapcsolódni a történetekhez.

• Nem szokás ma ennyit gondolkodni dolgokon. Fontos ez az “Esti Kornél-i” hozzáállás?

• Sándor: Fontos, mert ez a szabadságról szól tulajdonképpen. Arról, hogy ki merem-e mondani azt, amit gondolok minden tét nélkül. Fontos gyakorolni ezt fajta bátorságot, őszinteséget már csak magunk miatt is. Be merem-e vallani, hogy félek valamitől, vagy épp vonzódom ahhoz a szituációhoz? Bevallom-e magamnak, hogy a harag, az irigység motivál. Ha önhazugságokban élünk, akkor az egész életünket bezártan, frusztráltan élhetjük le. Meg kell hallani a belső gondolatainkat még akkor is, ha azok félelmetesek. „Mersz-e őszinte lenni magaddal? Mi az, amire ténylegesen vágysz?

• Zsombor: Az önazonosság eléréséhez nagyon fontos az őszinteség önmagunkhoz!

  ©Herbszt-Véner Orsolya

• Mitől lehet más ez az Esti Kornél előadás a bábszínházi “környezetben”?

• Sándor: Bálintnak van egy koncepciója – egy párhuzam Esti Kornél személye és belső világa között, mint bábot mozgató színész és a mozgatott Esti Kornél, mint báb között. Van egy fura, sajátos kapcsolat a báb alteregója és a te alteregód között – nagyon jól rímelve az anyag irodalmi részére. Ahogy ott van Esti Kornél és ott van Kosztolányi is. Teljesen jól kiegészítik egymást. Itt használjuk a bábszínházi jelrendszert. Egyszerűbb megmutatni ezt a kettősséget vizuálisan is így. Nagyon magaménak tudom érezni én is ezt a megközelítést.

…mert ez a szabadságról szól tulajdonképpen. Arról, hogy ki merem-e mondani azt, amit gondolok minden tét nélkül. Fontos gyakorolni ezt fajta bátorságot, őszinteséget már csak magunk miatt is. Be merem-e vallani, hogy félek valamitől,  vagy épp vonzódom ahhoz a szituációhoz? Bevallom-e magamnak, hogy a harag, az irigység motivál. Ha önhazugságokban élünk, akkor az egész életünket bezártan, frusztráltan élhetjük le.

• Zsombor: Nagyon tetszik az a megoldás, hogy Esti Kornél egy báb! Minden életkorban, élethelyzetben ugyanaz a báb. A négy életszakaszát Esti Kornélnak négy színész viszi. Maga pedig az Esti Kornél báb üvegszerű, átlátszó – egy műgyantából készült figura, amit Lázár Helga készített. Teljesen másképp él, hat ugyanaz a báb attól függően, hogy melyikünk veszi a kezébe. Mást és mást jelent az, ahogy én, vagy ahogy Blasek Gyöngyi és Pallai Mara fogják a kezükbe. Miközben nézem magunkat a próbákon, az jut ennek az Esti Kornélnak a kapcsán az eszembe, hogy tényleg érdemes elgondolkozni azon, hogy valójában mit miért is teszel vagy nem teszel meg.

• Sándor: Ez a báb egy metafora. Mindig az mozgatja, aki épp az adott jelenetben a főszereplő. Tulajdonképpen erről a kapcsolatról szól Kosztolányi Esti Kornélja, azt hiszem.  Jó esetben, reméljük,  mindenki megtalálhatja a saját Esti Kornélját: a mozgató, a mozgatott és a néző is!

Csatádi Gábor