Pótszékfoglaló

„nem égi bárkán csak gyalog,
tántorognak az angyalok,
szárnyuk szegetten, félszegen
jászlad körül, hogy fény legyen.”
(Laczkó Vass Róbert)

Oly sokszor az ünneptől egetverően nagyot, átformálót remélünk…

Mert azt hisszük, hogy annak varázsütésre kell betoppanva bevilágítania közénk…

Mint egy egyetlen gombnyomásra felkapcsolódó,

fényárban úszó, karácsonyi kirakatnak.

Amitől, mint csillámpor-hóhullástól, magunk is

előregyártott, ünnepi kábulatba esünk…

Várva, hogy harsona lendülettel töltsön belénk,

körénk szeretet-fényt, karácsony-érzetet, illatot…

De az átformáló történések sosem mindent betölteni akaró égi parádék.

Azokat nekünk magunknak kell a csendes észrevétlenségükből kibetűznünk…

Mint egy felénk bátortalanul szállingózó havazás első, ajándék hópehely-küldötteit…

Melyeket befelé figyelni tudással aztán nekünk kell minket is beborítóvá növelni…

Egymás és az Isten-Ember mindent fénybe burkolni képes ünnep-jászlává…