Még a tavalyi év végén tartotta legújabb bemutatóját a Centrál Színház. A 2:22 (egy kísértettörténet) már a címében is jelzi műfaját. Aki tehát szereti a váratlan fordulatokkal operáló, csavaros történeteket, annak mindenképp ajánlott ez az izgalmas thriller.
A darab a ködös Albionból érkezik, ahol amúgy is nagy a divatja a gótikus horrornak. Danny Robins színdarabja tehát olyan elődökkel rendelkezik, mint Henry James-től A csavar fordul egyet, vagy Mary Shelley és Bram Stoker történetei. De a magyar irodalomban sem ismeretlen ez a műfaj, Szerb Antal sziporkázó kísértettörténet paródiája, A Pendragon legenda révén.
© Horváth Judit
Ebben a darabban már nem a viktoriánus kor adja a díszletet, e tekintetben ízig-vérig mai darabról van szó. A szereplők konfliktusai és a darab központi kérdései ennél azért univerzálisabbak. De túl nagy mélységet sem kell várni, hisz jól behatárolhatóan a polgári színjáték egyik formájával van dolgunk. Abból viszont a jól megcsinált fajtából való.
Az előadás egy rövid előjátékkal kezdődik. Jenny (Martinovics Dorina) a plafon festését fejezi be a konyhában. Fáradtan leteszi a falfestő hengert, és félretolja a létrát. Éppen megpihenne, amikor zajt hall a bébiőrből, ezért a konyhától balra lévő nappalin átvágva a hátsó lépcsőn az emeleten lefektetett babájához siet.
A színpadkép közepére helyezett digitális óra 2:22-re vált. Ekkor egy hangos sikolyt hallunk, majd vége a jelenetnek.
Hogy mi történt pont abban a pillanatban, csak később tudjuk meg. Előbb megismerkedünk Jenny – aki egyébként tanárnő – férjével, az asztrofizikus Sammel (Lengyel Tamás) és a látogatóba érkezett két vendéggel: a pszichológus Lauren-nel (Ágoston Katalin), Sam régi barátjával és Lauren pasijával, Bennel (Mészáros András), aki hidegburkoló. De nem egy kékgalléros fickó, hisz tökéletesen szabott zakóban és hozzá passzoló bőrcipőben van, a cigarettáját pedig ezüsttárcában tartja. Tehát mindannyian a középosztályhoz tartoznak, még ha annak különböző szintjein is.
© Horváth Judit
Sam lehengerlő intellektusa arroganciával és lenézéssel párosul a többiek irányába. A karakter annyiban hasonlít Lengyel Tamás A Nagy Fehér Főnök-beli karakteréhez, hogy ugyanúgy észrevétlenül bántja meg a körülötte levőket. Annyiban viszont rosszabb is nála, hogy mindezt elfogadhatónak, sőt, néha egyenesen elkerülhetetlennek tartja. Már csak azért is, mert nem sokan érhetnek fel olyan magasra, hogy vele egy szintről tekinthessenek a problémákra. Például olyan lehetetlen fantazmagóriákra, amelyekkel Jenny előáll. Martinovics Dorina állandóan ugrásra kész kismamát játszik, noha láthattuk, hogy a ház felújítása is többnyire rá maradt, tehát nem csak az újdonsült anyaszerep fáraszthatta le a szokásosnál jobban… De ez a fáradtság annyira sem tűnik föl Samnek, hogy ezt hibáztassa az általa csupán felesége hallucinációinak bélyegzett események miatt.
Inkább mindenféle racionális érvvel és tudományos magyarázattal próbál megfejtést találni Jenny megmagyarázhatatlan észleléseire, és a házban egyre-másra előforduló furcsaságokra. Ő a kísértethistóriák józan szereplője, akinek minden fantasztikus történésre van valami magyarázata.
Sokáig úgy tűnik, hogy Samnek van igaza, de amikor már csak a tekintélyére vagy az arroganciájára apellálva próbálja meg letorkolni a többieket, akkor érezhetjük, nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy azt Sam földhözragadt materializmusa értelmezi.
Sam valamiféle ellenpontját kapjuk Mészáros Andrástól. Bár Ben valószínűleg sokkal jobb anyagi helyzetben van, mint a főszereplők, még sincs parvenü magatartása. Ami nála bunkóságként jön le, az inkább olyan egyenesség, amit nem tud és nem akar palástolni kétértelmű mondatokkal vagy kiszólásokkal, ahogy azt Sam teszi. Sőt, arra is rácáfol, amit Sam viselkedése után várnánk tőle, hogy ő is átalakuljon alfa-hímmé. Ehelyett ő lesz a legelfogulatlanabb támogatója Jennynek és a kísértetvárásnak. Ugyanígy Lauren is ellentéte Jennynek. Ágoston Katalin karaktere a munkájában sikeres, de magánéletében kudarcot vallott nő. Hogy pontosan miért is van vendégségben Jenny-éknél, nem világos. Mert sem baby showerre – mivel nem Jenny barátnője, hanem Samé –, sem lakásavatóra nem érkezhetett, hiszen a ház felújítása még nincs befejezve. A sejtésről, hogy Sam régi szerelme, a darab második felében bizonyosodhatunk meg. A két női karakter között még sincs rivalizálás, a verseny véget ért, és bár lehet, hogy Lauren illene jobban Samhez, ő mégis Jennyt választotta.
© Horváth Judit
És ez fontos lesz, mert a darab, habár kicsit felszínesen is, de a választás fontosságáról, illetve a választás mellett való kitartásról is szól. A „kísértetház” az előző tulajdonostól megörökölt ódon bútorokkal szintén egy választás. Aminek a felújítása, illetve a hozzá való ragaszkodás szimbolikus döntés. Mert bár a modern design és a századelős ízlés élesen elválik egymástól, mégis képesek egymást kiegészítve működni, ha a különböző részeiket nem egymás ellenében próbálják alkalmazni, hanem mindig kipótolva azt, ami a másikból hiányzik.
Valahogy így egészíti ki az előadásban a régi az újat, a babonaságot a tudományos szkepszis, a testi sóvárgást a potens partner, a valóságot pedig a túlvilág.
(2023. január 11.)
Jenei Péter
