2 in 1 kritika: Ablakok (ES) és Botanika (BE) – Senses Nemzetközi Fesztivál
A Színházi Olimpia keretében a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban megrendezett Senses Nemzetközi Fesztivál a legfiatalabb korosztálynak szánt színházi előadások éppen aktuális irányait mutatta be. Persze a célközönség erről kevéssé vett tudomást, de az általam is látott két előadáson jól szórakoztak a gyerekek.
A fesztiválon olyan előadások kerültek bemutatásra, amelyek elsősorban az érzékszervekre hatnak. Ez azt jelenti, hogy nincs, vagy csak nagyon kevés olyan elhangzó szöveg van, amit az előadás megértése érdekében értelmezni kell. Elsősorban a látvány és a hang az, ami ezekben az előadásokban a legkisebbek figyelmét irányítja. Egy ilyen előadásban hangsúlyos a mozgás szerepe, de az anyagok színe, textúrája, szaga is beléphet a színpadi eszköztárba.
A cél az előadásokban létrejövő közösségi színházélmény, a közös tapasztalás, a színházi nyelv megismertetése és legfontosabbként a gyermekek fantáziájának mozgósítása.
A két előadás közös pontja a produkció előtt elhangzó használati- vagy viselkedési útmutató. Ami elsősorban nem a gyerekeknek, hanem a kísérőknek szólt, és inkább arról, hogy mit ne csináljanak: pl. ne értelmezzék a látottakat a gyerekeik számára.
© Teatro Paraiso – Ablakok
A spanyol Teatro Paraiso Ablakok-ja az óvodás korosztálynak szólt. Ez az előadás közelebb állt egy „hagyományos” prózai produkcióhoz. A nézők a dobozszínpadi hagyományoknak megfelelően a nézőtéren, míg a két színész a színpadon foglalt helyet. A játék maga is a nézőtér felé irányult. Bár a szereplők nem beszéltek a jelenetek alatt, mégis fontos szerepe volt egy felvételről elhangzó rövid hír bejátszásának. Ez talán túl hosszúra és bonyolultra sikerült első alkalommal, mert amikor az előadás végéhez közeledve újra megszólal a rádió, a rövid felszólításra sokkal pozitívabban reagált az óvodáskorú nézősereg, mint korábban.
Az előadásban két színésznő szerepel. Egyikük a havazás miatt szobafogságban ragadt főszereplőt formálja meg, aki emberi szereplője a történetnek. A másikuk viszont nem emberi szereplőként viselkedik. Ő mozgatja, animálja azokat a tárgyakat, amelyek az idő, a természet változásait jelenitik meg az előadásban. Ehhez képest viszont nincs megalapozva a karaktere. Mivel egyik szereplő sem beszél, és mindkét esetben egy színészi testet látunk, amelyek olykor mulatságos dolgokat művelnek, nehéz pontosan körülhatárolni, hogy mi a különbség és miért van ez kettejük közt. További dilemmát okozhatott a darab címének és a látottaknak közös nevezőre emelése, mert mint az egyik fiatal néző megjegyezte:
„Nem is ablakokról szól”.
© Teatro Paraiso – Ablakok
A belga Theater de Spiegel az eggyel kisebb, a bölcsődés korosztályt célozta meg a Botanika című előadásával. Ez már egy sokkal rendhagyóbb előadás, hiszen nincs elkülönített nézőtér és színpad. Az alkotó előadók és a nézők ugyanabban a térben egymás közvetlen közelében vannak. A címhez híven a Botanika egy kertbe invitál.
A játék terében elhelyezett díszlet mind-mind olyan tereptárgy, ami arra vár, hogy a gyerekek birtokba vegyék, és elkezdjék használni.
A felnőtt néző mintha egy nagyszabású tematikus játszóházban találná magát. Az amigurumi technikával gyapjúfonálból horgolt kerti növények, répa, retek, édeskömény (!), gyömbér (!), az újrahasznosított elemekből összebarkácsolt és különböző truvájokra (pl. szülinapi kürt) képes virágkelyhek és az állatbőrökkel kibélelt óriási tavirózsát formázó installáció azért vannak a térben, hogy minden gyermek megtalálhassa a számára legérdekesebbet. Az előadásban nagyon figyeltek a természetes anyagok használatára, és az újrahasznosíthatóságra is. Nem hivalkodóan, mégis szemléletformálóan vannak jelen ezek az elemek az előadásban.
Az alkotók a játék közben végig zenélnek. Vannak, akik különböző hangszereken, mások a tereptárgyakon, vagy a gyermekeket próbálják rávenni a ritmusos dobolásra. Azonban minden interakció nagyon diszkrét, az adott gyerek figyelméhez igazodik, és nem tart tovább, mint ameddig a kapcsolat a gyermek részéről fennáll.
© Theater de Spiegel – Botanika
A Botanika teljesen nyitott előadás, nincs kiindulópontja, és koncepciózusan nem tart semmilyen cél felé. Az Ablakok ennél kicsit zártabb, ott felfedezhető egy narratíva, amely mentén szerveződik az előadás, de ez sem erőltet semmiféle konklúziót, tanulságot a történtekkel kapcsolatban. Az előadások utóbbi tulajdonsága az, ami szimpatikussá teszi őket. Nem előre becsomagolt válaszokat ad, és nem olyan sztereotípiák vagy ellentétek mentén működik, mint egyéb gyerekeknek szóló előadások. De ez az irányvonal sem ismeretlen a hazai gyermekszínházi szcénában. Így a Senses Nemzetközi Fesztivál inkább a projektek sokszínűségét mutatja, és nyilván el lehet lesni egymástól a trükköket.
A nyitókép a Theater de Spiegel Botanika című előadásának fotója.
(2023.06.11)
Jenei Péter
