Advent, vagy amit akartok…
december 14., kedd Szilágyi Csenge
A papája Kisjézuskát ’hogy örökbe fogadta,
Lehetett a kis Istennek szép emberi alakja,
Pici keze, apró lába, hajacskája zsenge fű,
Sírós volt meg bújós is, és, akár az ég, kék szemű.
A Kisjézust a szülei már örökbe fogadták,
Szívük édesgyermekét szűk jászolban ringatták,
Szerették, mert ott született, ahol él a szeretet,
Szerették, mint ahogy lehet szeretni egy gyereket.
A Kisjézus mosolyog, és sír is, ha jön a foga,
Az Isten fia azért ember: odakerült, ahova,
Ez a kisded azért jött, mert kell nekünk a szeretet,
Ezért küld a Jóisten a szívekbe is gyereket.
A karácsony ahhoz jön el, ki nagyon tud szeretni,
És tudja, hogy milyen jó dolog is szeretve lenni,
A karácsony nem díszes fa, azt jelenti, vagy nekünk,
Ez az ünnep: áldott lett egy kisdeddel az életünk.
Máriának van kisfia, Isten küldte őneki,
József lett az apukája, pedig ő sem isteni,
És nem is hős, nem szupermen, mégis kedves karakter,
Apuci csak, egyszerűen, pulcsija sem szkafander.
Akinek az Isten intett, ad a szívébe áldást,
Annak egy istálló elég, ha nem találna szállást,
Nem mese ez, és ha mese, akkor is egy szép álom,
Ki álmodja, boldog gyerek, vagy azzá kéne váljon.
Akinek van, szerencsére, anyukája, apuja,
Annak egyre szélesebb a máris széles mosolya,
A karácsony ahhoz jön el, ki nagyon tud szeretni,
És tudja, hogy milyen jó dolog is szeretve lenni.
Grecsó Krisztián: Karácsony
