Elemi kötődés

…az, amelyik megmagyarázhatatlan, minden észérvvel szembemenő, zsigeri. Megmagyarázhatatlan módon létező, és pont ebben a megmagyarázhatatlanságban rejlik az ereje is. Ujj Mészáros Károly Lucy Kirkwood Gyerekek c. darabját rendezte a Rózsavölgyi Szalonba fesztelen könnyedséggel és a könnyedségtől elemi erővel vibrálni kész intenzivitással arról, hogy a lelkeken nem fog az idő, és igazán minden feszültség ebben az időnélküliségben nő naggyá vagy törpül semmivé.

Ritkán lakott vidéken járunk, egy tengerparti házban, amelynek szürkés-barnás nappalija szuterénszerűen félig a földbe mélyed (díszlet: Enyvvári Péter). Egy kényelmes, melengető otthon, ahol persze folyamatos az áramszünet a szomszédos atomerőmű termelése, avagy nem termelése okán. Egyszerre idilli és megtépázott is ez a világ, amelyen a környezet erodálása, lassú pusztulása rajta hagyja a maga nyomait. Ide, a két atomfizikus, Hazel (Egri Márta) és Bill (Hegedűs D. Géza) életébe érkezik egykori, szintén atomfizikus kollégájuk, Rose (Kiss Mari). Nem tudni, miért, minek. Nem érteni elsőre a szándékot. És ebben a nemértésben szökken minden szárba, ami pont annyira múlt, amennyire jelen is.

Ujj Mészáros Károly rendezésében a gyereklét időtlensége, a múlt, jelen és jövő egyszerre való jelenléte az, amin megfordul minden. Azon, ahogy a szereplők, mint igazi gyermeklelkűek, egyszerre élnek mindhárom síkban, egyszerre igyekeznek kapaszkodni abba, ami volt, van és lesz. Ettől válik minden szabadszájúság, őszinteség kézenfekvővé  és revelatív erejűvé. Ebben a rendezésben pont ez a keresetlen szókimondás az, ami mindennek mélységet, érzelgőségtől mentes mélységet ad.

Lucy Kirkwood szövege minden szentimentalizmust messzire elkerül, sőt a kendőzetlen vulgaritással dob le magáról minden megszépítésre alapot adó helyzetet. Kiss Mari Rose-ja fekete blézerében beállít volt kollegáihoz, mint egy megfáradt, sokat látott, élt vándor. Tekintetének szelíd, már-már elnézést, megértést kérő vonásaiban ott lüktet a magának is szemrehányást tevők, a folyamatosan bűntudatot érzők szűnni nem akaró zaklatottsága.

Mégis mindezek ellenére vagy pont ezek miatt oly független, a mindeneket megéltek bátorságával teli a közeledése, közvetlensége Hazel és Bill felé, hogy abból mérhetetlen élni akarás és tudás pulzál. Kiss Mari Rose-ja igazi, mívesen formált, mélyen barázdált atomfizikus, élő lelkiismerete ennek az előadásnak. Egyszerre szenved bűntudattól és szabadul, szabadít fel ez alól a bűntudat alól azáltal, hogy a maga esetlenségeivel, törékenységeivel meri és akarja vállalni mindazt, ami vállalható, amit vállalni kell.

Ez a darab persze a ki nem mondott élettörténések, emberileg vállalhatatlannak tetsző cselekedetek, mulasztások drámája is, azoké, amelyeket szavak és minden egyéb megmutatások, megnyilvánulások nélkül magunkban cipelünk. Hazel Billhez, és a megszokások rutinjához, biztonságához gyerekesen ragaszkodó felesége egyben maga a feltárulkozás és őszinte, mindent kibeszélni vágyó monológ is.

Egri Márta játékában a cserfesség és az életvégi beletörődés összhangja kéz a kézben jár, egymást támogató adok-kapokja igazán méllyé, játékos súlyossággá festik ezt találkozást, amely így életszámadássá, találkozássá válik. Amelyben az egymásra való féltékenységtől jutunk el az egymásra rászorultságig.

Ez a darab mintha Hegedűs D. Géza Billjének állna a legjobban. Olyan természetességgel siklik át, járja be a hármójuk közti, egymásra rakódott rétegeket, rég elfeledettnek hitt érzelmi utakat, hogy Billjét nézve egyszerre leszünk minden fájó sebtől sújtottá, és mindezektől egészen könnyűvé válóvá – olyanokká, akik mindent megéltek, mégis mindent újra élnének minden feszengéstől, lelki belesántulástól mentesen. Legeslegnagyobb gyerekként, magától érthetődően.

Lucy Kirkwood Gyerekekje Ujj Mészáros Károly rendezésében a soha meg nem nyugvó, mindig minden tettéért újra és újra felelősséget vállalni akaró, egymástól elszakadni nem tudó felnőtt gyerekek, gyermek lelküket nem megtagadni akarók drámája. Az elemi kötődésé, amelyből a felelősséget vállalni tudás, akarás egyedüliként eredhet.

(2022. április 4.)

Csatádi Gábor