Több díjat is kapott már Gauder Áron indiános filmje, a Kojot négy lelke. Sanghajban, Arizonában, és az Annecy fesztiválon is sikerült díjat begyűjtenie, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az indián teremtéstörténet nem csupán mese, hanem érvényes történet a ma emberének is.

Az, hogy Gauder Áron indián történetet választott filmje alapjául nem is annyira meglepő, mint elsőre gondolhatnánk. Az indiánozás mint hobbi és mint életforma nagy népszerűségnek örvend még ma is. Két évvel ezelőtt a Petőfi Irodalmi Múzeum majd egészéves kiállításon mutatta be a mozgalom történetét és szereplőit. A legismertebb név talán Cseh Tamásé, aki indián mesékből gyűjtést is megjelentetett, de megemlíthetjük Baktay Ervin orientalistát, festőt, polihisztort és Borvendég Deszkáss Sándort, alias Fehér Szarvast, akit a ’60-as években le is tartóztattak az indiánozás miatt.


© Kojot négy lelke

Az indiánozás tehát nemcsak a külsőségekben utánozta az indián kultúrát, hanem elmerült annak megismerésében. Így a mesék és történetek és régebben a viccek is beszivárogtak a kultúra különböző területeire. A Kojot négy lelkének több történetszála is szerepel például Cseh Tamás A csillagokkal táncoló Kojot című mesegyűjteményében.

A Kojot varázslatos állat. Hol emberi, hol állati tulajdonságok jellemzik, és mindkét világban eligazodik, az állattokkal és az emberekkel is komplex viszonyban áll. Gauder Áron filmjében, amely egy teremtéstörténet, bűnbeeséssel, paradicsomból való kiűzetéssel és mindent felperzselő bosszúval is találkozunk, és ennek középpontjában mindig ott van Kojot.

Az indián keletkezéstörténetben a Teremtő, aki fölött még egy láthatatlan nagy szellem is lebeg valahol, egy kacsa segítségével megteremti a világot. Állatokat és növényeket is teremt, majd amikor megpihen, álmában megfogan a Kojot. Talán azért, mert nem szándékosan teremti, hanem csak az álomból lép elő Kojot, ő más, mint a többiek. Saját gondolatai vannak, furfangos, és már az első pillanatban rosszban sántikál. Végül teremteni is megpróbál, és ő teremti meg az embert ugyanabból a sárból, amiből a Teremtő is dolgozott. De ő rögtön kettőt, férfit és nőt is teremt. Ilyenformán az ember részesül a Teremtő varázserejéből, de Kojot ravaszságából és zabolátlan természetéből is.

A teremtéstörténet sokban hasonlít a zsidó-keresztény kultúra Geneziséhez, ugyanakkor markáns különbségek is vannak. Kojot nem egyenlő a kísértővel, ő nem Lucifer, Mefisztó, pláne nem a Sátán. Vannak ilyen vonásai is, de sokkal jobban hasonlít Prométheuszra, és a germán mitológiából Lokira is. De ő leginkább mégis csak Kojot, aki mással össze nem téveszthető. Éppen ezért a film nem tesz úgy, mintha más teremtéstörténet nem létezne. A zsidó-keresztény mitológiára egyértelmű utalás van, ezzel pedig a film a párhuzamos világszemléletek mellett teszi le a voksát.


© Kojot négy lelke

De a film nem csak a teremtésről és a genezisről szól. Ez a filmen belül is egy tanulságos történetként hangzik el egy öreg indián szájából. A mesét olyan aktivistáknak mondja, akik egy olajvezeték indián területen való átvezetését próbálják megakadályozni.

Gauder filmje tehát a cli-fi, vagyis a cilmate-fiction vonalába is beilleszthető.

A film hangsúlyosan foglalkozik a természet és az ember viszonyával, a természet iránti emberi felelősség mibenlétével. Hol húzódnak a határok, mi az, ami még megengedhető, és mi az, ami már elfogadhatatlan. A film etikája szerint az ember is, az állat és Kojot is ölhet, de csak annyit, amennyire szüksége van, és ez nem számít gyilkosságnak, hisz az áldozat nélkül a másik fél veszhet éhen.

Gaudernek nem ez az első filmje Kojot főszereplésével. Indián mesékből már kettőt is feldolgozott korábban rövidfilm formájában. Ezek nyilván a nagyjátékfilm melléktermékei, amit nem csak a főszereplő, Kojot és a hangját adó Bozsó Péter köt össze, de már ezekben is látszik a karakterek dizájnja és film látványa. A Kojot és a szikla (2015) és a Kojot és a sápadtarcú (2016) című mesék azonban még csak egy-egy csattanóra épülő rövidfilmek voltak. A Kojot négy lelkében viszont ott munkál a tanulság levonásának igénye.


© Kojot négy lelke

A film nagyon egységes képi világgal rendelkezik, amelyet egyszerre inspiráltak indián motívumok és barlangrajzok, és a Bolondos Dallamok, amelyben egy másik prérifarkassal sokszor megtörténik, hogy pórul jár. Egyedül a címszereplő lóg ki az egységes dizájnból, de mivel Kojot nem teljesen állat, nem teljesen ember – csak nagyon sok emberi tulajdonsággal rendelkezik -, ezért ez a különbözőség még előnyére is válik a karakternek. A főgonosz olajvállalat vezetőit szállító limuzin és a rezervátumot fenyegető gépek pedig 3D-s technológiával készülhettek. Bozsó Péter nyegle szinkronját hallva rögtön tudhatjuk, hogy Kojot mennyire csalfa, ravasz, furfangos teremtény. Papp János pont az ellenkezője, mély dörmögő hangja megnyutató, de hirtelen haragjában félelemetes is tud lenni.

Gauder Áron filmjét még a masnival átkötött tanulság sem tudja elrontani. Nem csoda, hogy ennyi díjat sikerült bezsebelnie. A titka az, hogy nagyon szereti a témáját, és ez a film minden pillanatán átjön, amiért a kisebb sutaságokat is könnyedén el lehet nézni neki.

Jenei Péter