Aki magam előtt voltam

Úttörő zseni, világpolgár, sőt óriási fazon. Ilyen és ehhez hasonló fogalmak halmozásával indul Bánovits Ottó és Takó Sándor ismeretterjesztő dokumentumfilmje, a Nikola Tesla – A fény gyermeke. Ám alighogy elhelyezi géniuszát a neki járó piedesztálon, azonnal neki is lát, hogy árnyalja a róla vázolt képet. Ennek eredménye egy olyan portréfilm, ami új megvilágításba képes helyezni elme és lélek kapcsolatát, s ezáltal közelebb engedi a nézőt a XX. század egyik legnagyobb formátumú feltalálójának meglepően esendő, emberi oldalához.

Egy autó, valamilyen elektromos kütyü s néhányunknak talán  egy musical is eszébe jut a Tesla szó hallatán, de aligha tudjuk, hogy a névhez tartozó ember sorsát milyen események alakították.

Nikola Tesla egy viharos éjszakán született a mai Horvátország területén található Smiljanban, művelt apja papi hivatást szánt neki, édesanyja pedig maga is feltaláló volt, akinek elméje a világtól elzárt kis faluban sosem tudott kiteljesedni. Nikola sokrétű életútjának alakulásában gyermekkori traumák, egy halálközeli élmény, majd később játék- és alkoholfüggősége is szerepet játszott. Ezek valamilyen módon mind hatással voltak fordulatos, magyar vonatkozásokban is bővelkedő feltalálói pályájára, melynek végeredményeként létrehozta a modern kor egyik legnagyobb vívmányát; a többfázisú motort.

A film –  ahogy arra eredeti címe is utal (Nikola before Tesla, azaz Nikola, Tesla előtt)  – a fent említett történések mélyére tekintve, a nagy feltalálói pillanathoz vezető események feltárására tesz kísérletet. Szerkesztői elve világosan követhető, egyszerű és jó érzékkel kombinálja a benne foglalt elemeket. Gerincét ugyanis Tesla személyes emlékiratainak kiemelt szemelvényei, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó, szakértőket megszólaltató interjúrészletek adják.

A visszaemlékezések képi és hangi megjelenítése során az alkotók sokszor élnek az illusztráció lehetőségével, számos archív fotót s hozzájuk passzoló változatos zenei aláfestést használnak (pl. ha Tesla diák- vagy világjáró éveiről van szó, jellegzetes városrészletek képeit mutatják, melyekhez a hangkulissza klasszikus zenei betétekből, valamint a városi forgatag zajaiból áll össze.) Ám a gazdagabb hatás kedvéért gyakran inkább asszociációra sarkallják a nézőt különböző festmény részletek álomszerű megjelenítésével, melyek közvetett módon kapcsolódnak az elhangzottakhoz (pl. A gyönyörök kertjének egy részletét látjuk Tesla élvezethajhász időszakának felelevenítésekor).

Kiemelendő továbbá a hozzáforgatott anyagok képi világának érzékletessége. A sok közeli, a torzuló képhatárok, illetve Jéger Zsombor hatásos Tesla alakítása egy-egy hallucinációt vagy kimerevített fordulópontot bemutató jelenet során – mind-mind hozzájárulnak a film vizuális világának sokszínűségéhez.

Említésre méltó a készítők szimbólumalkotásra való törekvése is: a formába rendeződő fémpor, a ló, a napkorong vagy az alámerülés képei a film különböző pontjain tűnnek fel újra és újra, s bár első megjelenésükkor pusztán illusztratív elemek, a későbbiekben továbbfejlődnek, s elkezdenek túlmutatni primer jelentésükön, így például az összeálló fémpor a beteljesedés, a talpra álló ló a fejlődés, a napkorong az energia, az alámerülésből történő feljövetel pedig a múlt hátrahagyásának szimbólumaként jelenik meg.

A fentieket a korábban említett interjúrészletek aztán megkísérlik összefüggéseikben láttatni. Az egyébként közérthetően és közvetlen hangnemben nyilatkozó történészek és mérnökök ok-okozatiságokra világítanak rá, ám ami talán különlegessé teszi az anyagot, az a döntés, hogy a készítők egy klinikai szakpszichológust is megszólaltatnak. Ő Tesla traumáit, apjához fűződő viszonyát, függőségét, vagy épp éber állapotban történő, mégis transz-szerű alkotói látomásait kutatja, mely által átkeretezi az “őrült-zseni” fogalmát.

Míg Tesla korában a mentális betegségeket előszeretettel démonizálták, a szakértői vélemény a valós problémák kezelhető színterébe helyezi azokat; tünetként tekint rájuk, melyek lenyomatai egy lélek küzdelmeinek. Ezáltal a film lehetőséget ad számunkra, hogy jobban megértsük, s talán más színben is lássuk mind Tesla személyét, mind az őt kínzó gondok természetét.

Mindeközben a készítők arról is gondoskodnak, hogy folyamatosan fenntartsák a figyelmet. Időről időre utcai interjúrészleteket vágnak be, melyekben arról kérdezik a járókelőket; mi jut eszükbe, ha meghallják a Tesla szót. A sokféle és néhol humoros válaszok hozzájárulnak az anyag frissességéhez, illetve egy új szegmenssel gazdagítják.

Olyan ismeretterjesztő dokumentumfilm született, ami egyedi megközelítési módjával, valamint változatos eszköztárával egy többdimenziós látlelet felállítását tűzi ki céljául, s így nagy valószínűséggel sikerrel járul hozzá ahhoz, hogy nézője megismerje, s talán közelebb is érezze magához a “fény gyermekét.”

Cseplye Dániel