Egy lélek árnyalatai

Mindannyiunknak vannak különféle traumái; eltemetettek és nap mint nap vállunkra nehezedők, megszelídítettek és torkunkat mardosók. Együtt élni velük annyit tesz, mint állandó mozgásban lenni: süllyedni majd emelkedni. A kérdés az, mennyi időt töltünk a mélyben, és meddig vagyunk képesek felszínen maradni? Milyen megküzdési startégiával szállunk szembe hiánnyal és nyomással? E témaválasztás máris félsiker – gondolhatnánk -, hisz a nézői azonosulás szinte adott. A Magasságok és mélységek pedig valóban magával ragadja a nézőt. Utána viszont magánál is tartja, és hosszú ideig nem is ereszti.

Erőss Zsolt és Sterczer Hilda története sokak számára ismerős lehet. A házaspár szenvedéllyel hódolt a hegymászásnak. Zsolt neve azonban kitörölhetetlenül részévé vált a sporttörténelemnek, amikor 2002-ben első magyarként jutott fel a Föld legmagasabb pontjára, a Csomolungmára. Újabb és újabb sikereit azonban 2010-ben egy baleset árnyékolta be, melynek következtében jobb lábát amputálni kellett, ám ő ezután sem hagyott fel a mászással. 2013-ban egy himalájai expedíció során nyoma veszett, a sajtó és a közvélemény figyelme ekkor erőteljesen felesége, Hilda felé fordult, aki egyedül maradt lányukkal, Gerdával, s akinek felelősségét férje halálában, sokan vitatták.

A Magasságok és mélységek cselekménye valahol a tragédia bekövetkeztekor kezdődik, ám két dolgot szükséges leszögezni mindjárt az elején: ez az alkotás nem egy életrajzi film, és nem is a hegymászásról szól. Legalábbis a szó klasszikus értelmében biztosan nem. Valószínű, hogy a moziteremből kisétálva nem csak megértjük, de többletjelentéssel is felruházzuk a “magasság” és “mélység” kifejezéseket Csoma Sándor művének címében. Ugyanakkor bátran keresztelhetnénk az alkotást A feleségem történetének vagy Pieces of a Womannak is, s szintén közel járnánk az igazsághoz.

Enyedi Ildikó és Mundruczó Kornél közelmúltbéli filmjeinek kontextusában arra a tényre szeretnék rámutatni, hogy a Magasságok és mélységek valójában a női lélek árnyaltságát, egy nő vállalt- és megtagadott szerepeköreit járja körbe. A fent említett másik két alkotás mellé helyezve, és azok ismeretében, ráadásul remekül kirajzolódhat előttünk a mű egyik lényegi mondanivalója: kötődéseink és megküzdéseink mikéntjének legfontosabb szabálya: nincs rájuk szabály- még ha társadalmunk hajlamos is erről megfeledkezni.

Csoma Sándor filmje így merész lépést tesz, mikor középpontjába egy olyan női karaktert helyez, aki szembe mer menni a környezete által támasztott elvárásokkal, miközben saját kételyei is egyre erőteljesebben hatnak rá.

Mit kell tennie egy felelős anyának? Mit illik tennie egy gyászoló feleségnek? Mit tegyen az ember egy olyan társ oldalán, akinek a szenvedélye folyamatosan élet és halál határára sodorja? E kérdések ugyan szó szerint sohasem artikulálódnak a filmben, mégis ott érződnek benne, amint a néző végigkíséri Hildát a veszteség elfogadásának és feldolgozásának fázisain. Ez utóbbi egyben a cselekmény egyszerű summázása is.

Valójában azonban egy kiterjesztett, s képi formában testet öltő lélekállapot-ábrázolás tanúi lehetünk, melynek sokszínű palettáján épp annyira elfér az illúzióktól mentes tényszerűség, mint a begyűrűző önvád, vagy az akarat, mely végül a megfelelő segítség elfogadásával a gyógyulás útjára visz.

Hogy mindez emészthető, sőt magával ragadó módon megy végbe, az köszönhető egyrészt az alaptörténetet (egy férjét elveszítő asszony történetét) kellő érzékenységgel kezelő, s remekül felépített forgatókönyvnek, másrészt pedig a téma nehézségét kiválóan egyensúlyozó filmnyelvi egyszerűségnek. A Magasságok és mélységek letisztult, lineáris történetmesélési folyamát csak helyenként szakítja meg egy-egy múltbéli esemény felidézése, melyek épp megfelelő arányban vannak jelen, s könnyed módon simulnak bele a film szövetébe.

További erénye a műnek, hogy meg sem kísérel fekete-fehér állításokat tenni. Egy, a filmben is bemutatott vallásos, sok szempontból hagyományos modell mentén felépülő magyar család életében is helye van a megingásnak; a gyásznak ezer arca lehet, melyek közül egy csak a könnyel áztatott; az Isten pedig néha olyan távolinak tűnik, hogy léte szinte megkérdőjelezhető. Azáltal, hogy minderről nyílt és szabad diskurzust kezdeményez nézőjével a film, amellett hogy számos csatornát nyit meg így irányunkba, azt is sikerül elérnie, hogy akarjunk együtt is gondolkodni a filmmel. Nem tolakodik, nem ítél, pőreségében tárja elénk Sterczer Hilda lelkét, melyben sokan magunkra ismerhetünk. Mindeközben azonban egy percre sem süpped önsajnálatba, sőt helyenként nevettetni is képes, valamint elénk tárja a továbblépés lehetőségének ígéretét.

Ám ami talán a legfontosabb: nem esik bele abba a hibába, hogy megelégedjen a jó témaválasztással. Miután felteszi sokat ígérő kérdéseit, válaszkeresésre invitál, melyben kiemelt szerepet szán Hilda emberi kapcsolatainak, mint például a lányához és barátaihoz fűződő viszonyának.

Ezek alakulása ráadásul számos dramaturgiai fordulat beemelését teszi lehetővé, melyeket a készítők ki is aknáznak, hozzájárulva ezzel a Magasságok és mélységek összetett atmoszférájának megteremtéséhez, melyben számos eseménynek van helye, mégis nagyon egységes képet mutat.

Ennek kialakításában játszik fontos szerepet az az alkotói koncepció is, mely által a néző úgy érezheti, a film képkockái együtt lélegeznek annak éppen aktuális hangulataival. Szűkülnek, majd kitágulnak, így hangsúlyozva hol a szorongás, hol a szabadság érzését.

E két állapot alfája és omegája annak a széles és változatos skálának, melyet Pál Emőke, Hilda szerepében eszköztelenül, mégis átütő erővel mutat be. Kiegyensúlyozott alakítása mellett kiemelném a Hilda és Erőss Zsolt gyermekét megformáló Nagy Enikő játékát, aki korát meghazudtoló érettséggel válik eggyé karakterével.

Olyan alkotás született, mely a fent említett számos szempont alapján sokrétű filmélményt kínál. Egyszerűen fogalmazva jól működik, s ezáltal nem csupán felkelteni, illetve fenntartani tudja a közönség figyelmét, hanem témája, s annak kezelése okán fontos programadója lehet azoknak a műveknek, melyek célja a mentális egészség problémakörével kapcsolatos tabuk ledöntése.

Cseplye Dániel