Ha az angyalok mesélni tudnának

Most tél van és csend és hó és halál. – az Előszó jól ismert sorait idézi Bagota Béla első nagyjátékfilmjének trailere, ezzel lényegre törően vázolva, mire számíthatunk a Valan című mozi kapcsán. Aki egy szövevényes bűnügy részleteinek, a skandináv krimik jellegzetes közegében való felderítésére kíváncsi, nem fog csalódni. A kérdés inkább az, hogyan fejti ki, és hogy össze tudja-e fogni a film az általa megnyitott szálak sokaságát, illetve, hogy ezeken keresztül milyen értelmezési lehetőségeket nyújthat a néző számára.

Péter (Krisztik Csaba), a brassói rendőrség fiatal tisztje megszállottan nyomoz több mint húsz évvel korábban eltűnt húga, Juli ügyében, amikor váratlan telefonhívást kap. Valan hegyei közt előkerült egy holttest. A férfi gondolkodás nélkül utazik vissza egykori szülővárosába annak reményében, hogy közelebb kerülhet testvére eltűnésének megoldásához. Bár egyelőre nem tudni, valóban Péter húga került-e elő, annyi bizonyosnak tűnik, hogy a jégbe fagyott áldozat nem természetes halált halt.

Tél és hó; a cselekmény helyszínéül szolgáló Valan, melynek neve összecseng a hargitai Balánbánya (románul Bălan) bányaváros nevével, a komor fenyvesek és a fagy birodalma. Választásukkal az alkotók markáns alaphangulatot kölcsönöznek a filmnek, a hideg színek és erős kontrasztok által nyomasztó közeget hozva létre szereplőik számára, melyet aztán nem is árnyalnak tovább.

Hasonlóan járnak el a karakterek kapcsán is, egy-egy összetett alak helyett inkább sokféle archetípust használnak, s ha akad kivétel, az sem árnyalódik annyira, hogy egyenrangú társává váljon a főszereplőnek, ezzel élesítve a különbséget Valan lakói és Péter között. Utóbbi egy személyben jelenít meg nyers erőt, elgyengülést, ösztönlényt és tudatosságot. Ezt a sokrétűséget Krisztik Csaba letisztult, eszköztelen játéka kovácsolja hiteles egyveleggé. Magányos hős, akit a közeg, melyből maga is származik, mintha sikertelenségre determinálna, amikor nyomozása folyamatosan akadályokba ütközik.

Mert Valan hallgat; csend van, ha lehet, senki nem mond semmit. A film így erősen alapoz a néző szemfülességére; a fokozatosan csöpögtetett, sokszor utalásszerű információ gondoskodik az állandó figyelem fenntartásáról, míg a jó dramaturgiai érzékkel behozott újabb és újabb szálak folyamatosan csavarnak egyet a történet fonalán, ezzel emelve a tétet. A Valan erénye továbbá, hogy jól időzít: a film egyes szakaszai valamilyen akcióban csúcsosodnak ki, megfelelő ponton továbblendítve a cselekményt, így biztosítva a dinamikát, s egyúttal átkötést jelentenek a bonyodalom következő pontjaihoz.

Az újonnan fellépő, lehetséges antagonista-jelöltek által a film különböző, tabudöntögető témákat pendít meg, ám legtöbbjük esetében ennél tovább nem merészkedik. Bagota Béla olyan súlyos és aktuális problémákhoz nyúl, mint a gyermekprostitúció, az egyház feddhetetlenségének megkérdőjelezése, a családon belüli bántalmazás, vagy épp az egyén mentális egészségi állapota.

Bár erőteljes jelenetek felsorakoztatásával emeli be őket a történetbe, egy idő után mintha a szálak többsége elmosódna, sőt, van, amelyik meg is szakad. A film így többet enged sejtetni nézőjével, mint amennyi kapcsán valójában megoldást, de legalábbis valamilyen alternatív végkifejletet ajánlana, ami egy bűnügyi film esetén problémás. Ám a sejtetés szintjén való megragadásból adódó ellenérzéseket kompenzálandó, a Valan tartogat fordulatot a történet végére, bár annak ereje is inkább morális, mintsem a meglepetés faktorában rejlik.

A lemorzsolódó szálak okozta hiányérzetet megszűntetni nem, de átmenetileg feledtetni nagyobb valószínűséggel képes ez a csavar, melyben a film által tárgyalt témák egyike; az egyén mentális épsége kap kiemelt szerepet. Ez a problémakör tulajdonképpen kezdetektől áthatja a történetet; az előkerülő nyomok az antagonista pszichés zavarát sejtetik, miközben valójában a protagonista Péter húga elvesztése miatt maga is traumatizált karakter.

A Valan nem csupán bűnügyi film; azon belül is mint pszicho-thriller kanonizálható, továbbá mint az emberi elme működését kiemelt helyen kezelő mű, lehetőséget ad egy sor egyéb, a valóság szintjéről elemelt értelmezésre is. Hogy ez az opció mennyire bír itt létjogosultsággal, az kérdés – a film cselekményvezetésének nehezen összefogható szerteágazóságát és a hiátusokat elkendőzni azonban aligha elegendő.

Mégis elmondható, hogy a Valan köszönhetően egyedi atmoszférájának, izgalmas cselekményvilágának és annak, hogy jó érzékkel osztja el a film dramaturgiai csúcspontjait, ha nem is műfajának minta-, de ígéretes kísérleti darabja lehet.

Cseplye Dániel