Szelíd fenevadak

Lételeme a harc, ösztönös erővel bír és a maga törvényei szerint működik. Kettős pozíciót foglal el a rendben, melyhez kérlelhetetlenül hozzátartozik, noha minden mozzanata afelé mutat, hogy a saját ösvényeit járva talál igazán önmagára. Így gyógyul és gyógyít, így fejlődik és válhat mintaadóvá. Ez jellemez egy falkát. És ez jellemzi Kis Hajni filmjét is.

Nem festene teljes képet a Külön falkáról, ha  egyszerűen családi drámaként aposztrofálnánk. Noha a film kétségtelenül eleget tesz ennek a műfaji besorolásnak, valójában két emberi sors összefonódását követhetjük nyomon benne, mely túlmutat a rokoni szálakon, egy sokkal ősibb és elemibb szintre emelve apa és lánya történetét.

 A film egyik lényegi jellemzője az egyszerűség; ezt tapasztalhatjuk mindjárt a cselekményépítés módjában is. Az alkotók két lineárisan és egymással párhuzamosan futó történetszálat működtetnek. A biztonsági őrként dolgozó Tibit nehéz életkörülményei látszólag skatulyába zárják. Olyan ember, akinek kicsúszott a talaj a lába alól, folyamatosan összetűzésekbe keveredik, és nem ura többé saját sorsának. Egyfajta kívülálló, csakúgy mint lánya, Niki, akit nagymamája nevel. Niki, noha egészen más szinten, mégis ugyanazokat a harcokat vívja kisiskolásként, mint apja a “nagybetűs életben”, legyen szó barátokba vetett bizalomról vagy egy áhított tornacipő megszerzéséről.

A két főszereplő életeseményei ugyan önmagukban is sok izgalmat tartogatnak,  az alkotók azonban nagyon jó érzékkel helyezik ezeket egymás mellé. A folyamatos párhuzamok felállításával egyrészt azt sugallják, hogy nincs “gyerek” és “felnőtt” világ, nehézségek vannak és élethelyzetek, melyekben ezekkel időről időre meg kell küzdenie az egyénnek.

Továbbá előrevetítik, hogy egy ponton apa és lánya története végzetszerűen összeér majd, s valóban; Niki egy éjjel nagybátyja után lopózik, aki elvezeti arra a szórakozóhelyre, ahol apja, Tibi dolgozik. Tibi hamarosan verekedésbe keveredik, amit lánya végignéz. Első találkozásuk nyers durvasága, s a káosz, ami eluralja, arra engedhet következtetni, hogy valahányszor e két karakter útjai keresztezik egymást, valamilyen dráma fog bekövetkezni. De milyen is ez a dráma?

 Ahogyan a film bemutatja, hogy egy konfliktushelyzet s annak kifutása, milyen széles palettán tud megszületni, kivételes alkotói érzékenységről árulkodik. Kis Hajni falkájának tagjai ugyanis hol hangosak, törnek-zúznak, engedik felszínre törni az addig bennük kushadó éhes fenevadat, máskor csak farkasszemet néznek a világgal, de arra is képesek, hogy hátukat egy fa két oldalának döntve, némán tárják fel s kezdjék begyógyítani a múlt sebeit. Hogy mindez nem válik patetikussá az  a komplexen felépített karaktereknek, az őket megformáló színészek eszköztelen játékának köszönhető. Dietz Gusztáv kiábrándult s a világra dühös apafigurájában elvadult szív dobog és sejlik fel egyre intenzívebben, míg Horváth Zorka Nikijéből árad a dörzsöltség, a frissesség és a gyermeki őszinteség is.

Másrészt párbeszédeik már-már improvizatív, sokszor könnyed humorral fűszerezett jellege, az életszerű szituációk (amiket a sok esetben amatőr mellékszereplők játéka is megerősít) az egész filmnek egyfajta természetes, könnyed hullámzást biztosítanak.

 Annak ellenére, hogy a Külön falka témafelvetései korántsem könnyedek. Lehet-e pótolni egy anya hiányát? Van-e kiút a létbizonytalanság állapotából? Arányosan nehezednek-e vállunkra tetteink következményei? Egyáltalán viselnünk kell-e azokat? Vagy lehetséges elmenekülni? Egyik karakter sem teszi fel hangosan ezeket a kérdéseket, mondataik és motivációik mögött, azonban érezhető jelenlétük. Ez sosem zavaró, sőt, tálalásmódjuknak köszönhetően az alkotók talán azt is elérik, hogy elfogadjuk őket mint természetszerűleg felmerülő problémákat, melyek súlya alatt  megrogyhat, de nem kell elpusztulnia az egyénnek.

Tibi és Niki ráadásul tele vannak élettel; úgy tűnhet, forró fejű lázadók, valójában azonban csak érvényt akarnak szerezni saját igazságuknak, eközben pedig erőteljes jellemfejlődésen mennek keresztül. Nem csak kötődni tanulnak meg, melynek következtében a köztük lévő viszony egyre mélyül, egymás szövetségeseivé is válnak, s olyan falkát alkotnak, melyben a tagok közti dinamikát nem a dominancia iránti vágy, sokkal inkább egymás megszelídítésének óhaja adja. Az ide vezető út számos akciódús történésen keresztül vezet: míg Tibinek a törvénnyel, addig Nikinek az iskolai renddel gyűlik meg a baja. Konfliktushelyzeteik rávilágítanak arra, mennyire szubjektív, s ebből kifolyólag ingoványos talaj az emberi erkölcs vizsgálata, amikor azt nem nagy általánosságban, hanem egy-egy specifikus helyzetre levetítve kell vizsgálnunk. S bár úgy tűnhet, végül mindkét főhős bűnösnek bizonyul, látván, hogy mennyire őszintén, önmagukat adva cselekednek, a néző valószínűleg nem tud majd pálcát törni fejük fölött. Sőt, amikor apa és lánya úgy döntenek, kezükbe veszik sorsukat, talán képzeletben mi is velük együtt nyomjuk a gázpedált.

Tibi és Niki menekülési kísérletének képi feldolgozása talán a legérzékletesebb példája annak, ahogyan Kis Hajni filmje jól átgondoltan nyúl a zene és környezeti hangulatképek egyvelegéhez; a fák, a szél, a napsütés, a végtelennek tűnő sztráda; mintha mind a szereplők lelkiállapotának meghosszabbításai lennének, magukban hordozva egy új kezdet halvány reményét. Mindez azonban elfutást, s így újabb törvényszegést jelentene, nem csoda hát, hogy Tibi hamarosan súlyos erkölcsi dilemmába kerül; nekivág-e az ismeretlennek, vagy vállalja tettei következményeit.

 Bár az alkotók a történések szempontjából világos befejezést adnak a filmnek, a Külön falka zárószekvenciája mégis kérdőjeleket vethet fel a nézőben. Az utolsó képben ugyanis Niki a már korábban említett és dramaturgiailag lényeges elemnek számító fa alatt áll, egyedül az éjszakában, miközben a kamera egyre csak távolodik tőle. Ez a komor zárlat erőteljes ellenpontot képvisel az eddig látottakkal szemben, s bár hordozhat magában különböző alternatív értelmezési módokat, végeredményben félő, hogy mégsem illeszkedik a film egyébként vibráló és előremutató világába.

 Meglehet, a készítők az utolsó ecsetvonásoknál kevésbé biztos kézzel jártak el, összességében mégis joggal érezhetjük, hogy a Külön falka képes megszólítani minket, megragadja a figyelmünket, s fenn is tudja tartani, miközben valójában semmiféle rendhagyó trükkel nem él. Egyszerű elemekből álló eszköztárát használja tudatosan és rendkívüli érzékenységgel; így ér el hatást.

Cseplye Dániel