A vágy villamosa nem csak a biztonságot jelentő vagyon elmorzsolódásának, a fennkölt műveltséget felváltó életerős kétkeziségnek, a dicső múlt homályba merülésének drámája, és nem is csak Blanche személyes tragédiája, inkább valahol a kettő metszéspontjában helyezkedik el. Egyszerre tudja megidézni a nosztalgiába menekülést és a személyes világ széthullását.
A Budaörsi Latinovits Színházban ezúttal Ördög Tamás rendezte a darabot. Azért is tűnik nagyon testhezállónak a feladat, mert Tennessee Williams drámája igazi kamaradarab, annak ellenére, hogy többnyire nagyszínpadi produkcióként szokták színpadra állítani. És Ördöghöz a független színházas múltja miatt is, talán habitusa miatt is közelebb állnak az ilyen intimebb környezetben játszódó, pszichologizáló, vagy a lélek bugyrainak boncolgatására lehetőséget adó szövegek. Ilyenkor viszont fennáll a veszélye annak, hogy a nagyszínpadi dimenziók – a dobozszínpadi széles színpadnyílás és a nézők játéktértől való távolsága – miatt az intimitás csorbát szenved, és nem tud közel kerülni nézőjéhez.
Nem véletlen, hogy Ördög Tamás rendezései az Örkény Színházban rendre a Stúdióban valósulnak meg.
A budaörsi előadás ezen a ponton látványosan elvérzik. Az Izsák Lili által tervezett hófehér garzon, amit csak az asztal köré állított kerti székek és a konyhát hálótól elválasztó függöny agresszív vöröse tör meg, nem egy hívogató, befogadó, kellemes tér. Már-már szanatóriumi rend és makulátlan fegyelem uralkodik ebben a belsőben, amelybe nem fér bele sem egy kávéfolt, sem egy elöl hagyott ruhadarab, semmi, ami megtörné a hely mintalakás jellegét olyan érzetet keltve, mintha Blanche sokkal korábban kerülne az ideggyógyintézetbe, minthogy a darab véget érne. Ez a lakás egyáltalán nem érződik szerelmi fészeknek, sokkal inkább panoptikumnak, amiből feltűnően hiányoznak az ott lakókra utaló személyes tárgyak.
© Budaörsi Latinovits Színház
Ez a személytelenség – amit egyedül Blanche tör meg egy szintén piros kínai lámpabúrával – az egész előadásra rányomja bélyegét. Legfőképp azzal, hogy hitelteleníti a fiatalabb DuBois lány rangon aluli házasságának körülményeit. Pedig a mésalliance és a birtok elzálogosítása Blanche nézőpontjából ugyanannak a romlási folyamatnak az eredménye, amire végső elkeseredésében már maga is hajlik a túlélése érdekében.
Hogy kamaradarab jellegének ellenére mégis miért nagyszínpadi produkcióként kerül színre A vágy villamosa, annak a legnyilvánvalóbb magyarázata, hogy színésznői jutalomjátéknak szánják a műsorra tűzését. Budaörsön Takáts Katalin látható a főszerepben. Blanche-a két dologban igazán erős: az egyik az alkoholizmus, a másik a főszereplő önáltató hazugságmániája. Blanche úgy változtatja, igazítja a helyzethez a hazugságait, ahogy a ruháit váltogatja, ahogy pedig a ruhái nem illeszkednek környezetéhez, úgy lóg ki a lóláb is a hazugságok mentén. Takáts Katalin arra koncentrál, hogy megmutassa, Blanche álcái nincsenek „méretre szabva”, és mivel nem olyan testhezállóak, mint a ruhák, érthetően felkeltik sógora gyanúját. Mert hiába kritizálja Blanche a testvére életvitelét és körülményeit, egyáltalán nem tűnik úgy, mintha kényelmetlenül vagy otthontalanul érezné magát ebben a világban.
Mert a sok hazugság miatt Blanche arisztokratikus gőgje is csak tettetésnek tűnik.
Sokkal organikusabb karakter Stella, akit Bohoczki Sára alakításában láthatunk. Stella úgy döntött, hogy maga mögött hagyja a múltját, amikor Stanley-vel kapcsolta össze az életét. Stellája lemondott minden korábbi kiváltságról, és egyáltalán nem vágyik vissza korábbi életébe. Habitusában így már közelebb áll a Páder Petra által játszott Eunice-hoz, mint Blanche-hoz. Utóbbi megjelenése azonban dilemma elé állítja, így az egymást elviselni képtelen férje és testvére közti őrlődést hitelesen tudja megmutatni.
© Budaörsi Latinovits Színház
De nem csak Blanche szerepe hálás A vágy villamosában. A kékgalléros macsó Stanley hasonló súlyú a férfi repertoárban. A Budaörsi Színházban vendégként szereplő, de a Dollár Papá-s produkciókban már állandó tagnak számító Rába Roland vezető színészként emelkedik ki a társulatból. Nem- csak azt tudja érzékeltetni, hogy azonnal átlát Blanche hazugságain, és nemcsak a sztereotipikus falu bikáját játssza el, hanem képes megmutatni Stanley féltékenységét Blanche iránt, és a változástól való félelmét is, amit a nő felbukkanása okozhatna.
Rába játékát érdemes összevetni a Dollár Papa Gyermekei Egy rosszaságról című előadásában nyújtott alakításával. Külsőleg, jelmezét és habitusát tekintve két nagyon hasonló karaktert játszik. De míg az Egy rosszaságról-ban egy csúcsértelmiségit, addig itt egy gyári munkást alakít, akihez illik is ez a fajta viselkedés. Hatását tekintve mégis két teljesen különböző színészi alakítással van dolgunk. Stanley karaktere alapvetően ilyen nagyhangú, nagy ivó, és nagy tétekben játszó figura, míg az Egy rosszaság Jorgoszának mindez csupán túlélési mechanizmus, üzemanyag a folyamatos és egyre magasabb fordulatszámú pörgéshez, ami a lételeme.
© Budaörsi Latinovits Színház
Érezhető, hogy mindkét társulatnak fontos volt a közös munka, hiszen Kiss-Végh Emőke jelmeztervezőként vett részt a produkcióban. Az előadás kudarca inkább abból fakad, hogy nem tudtak teljes mértékben egymásra hangolódni. Ördög Tamás a nagyszínpadon nem tudta megteremteni a rá jellemző mély intimitást, aminek mélységére talán még a társulat sem állt készen. Mindenesetre egy találóbb darabválasztással ez a jövőben még változhat.
(2024.02.25)
Jenei Péter
