1989-ben előbb az Ausztria és Magyarország közötti Vasfüggönyt, majd néhány hónappal később a berlini falat is lebontották. Ami évtizedekig volt egy egész korszak – a hidegháború – szimbóluma, pillanatok alatt a földdel vált egyenlővé. Az Ausztria és Magyarország közötti határkerítést olyan gyorsan szedték darabokra, hogy mikor Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter szimbolikusan átvágta, a sajtóeseményre újra fel kellett húzni egy részét. Kis kelet-európai abszurd. De talán még abszurdabb, hogy mikor az osztrák–magyar határon lelőtték a Vasfüggöny utolsó áldozatát, maga a Vasfüggöny fizikai valójában már nem is létezett. A szomorú haláleset ellenére az 1989-es rendszerváltások mégis vértelenül mentek végbe (leszámítva a legdurvább diktatúrát nyögő Romániát). Hogy nem folyt vér, abban pedig fontos szerepe volt két határőr alezredesnek, Bella Árpádnak Magyarországon és Harald Jägernek az NDK-ban.
Szalay Péter dokumentumfilmje három történetet mutat be 1989-ből: Bella Árpád augusztus 19-én, a páneurópai piknik napján átengedte az osztrák–magyar határon illegálisan átlépő németeket. Két nappal később érkezett a határra egy feketére festett Trabanttal a 36 éves Kurt-Werner Schulz feleségével és hatéves kisfiával, hogy a két nappal korábban történteken felbátorodva ők is átkeljenek a határon. Nekik azonban nem sikerült: Schulz egy határőrrel való dulakodás közben, egy véletlenül elsült fegyver miatt vesztette életét. November 9-én az NDK állampárt egyik politikai korifeusa, Günther Schabowski sajtótájékoztatót tartott, amelyen az NDK-vezetés által hozott utazási könnyítéseket ismertette. Mikor egy újságíró megkérdezte, mikortól lépnek érvénybe a könnyítések, Schabowski zavartan bejelentette, hogy azonnal. Erre kelet-berliniek ezrei tódultak a kettéválasztott város belső határára, amely akkor két világ határa volt, és a kerítésen átvágva átkeltek Nyugat-Berlinbe. A szolgálatot teljesítő határőrtiszt, Harald Jäger a felső vezetéstől semmilyen parancsot nem kapott, de – hasonlóan Bella Árpádhoz – ő sem lőtt a tömegbe. Neki köszönhető, hogy a berlini fal leomlása nem járt halálos áldozatokkal.
A három történetre évtizedek távlatából emlékeznek vissza a szereplők. A két hasonló sorsú határőr alezredes három évtized után találkozik, hogy a páneurópai piknik egyik szervezőjével, Nagy Lászlóval beszélgessenek az 1989-ben történtekről. Kurt-Werner Schulz özvegye, Gundula Schafitel pedig több mint másfél évtizeddel a történtek után tér vissza Magyarországra, hogy elmesélje a halálos határátkelés történetét. Ezeket a felvételeket a 2006-ban bemutatott, Határeset című dokumentumfilmje számára rögzítette a rendező, amely film most része lett a Nincs parancs! című filmnek. A Határeset, az 1989-ben a Schulz-családdal történteket (néma) játékfilmes betétekkel mesélte el, így láthatjuk most a 2020-as filmben is a 2011-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Huszár Zsoltot Kurt-Werner Schulz szerepében; feleségét Kerekes Vica alakítja.
A rövid játékfilmes betétek, a képeken megjelenő fekete Trabant ellenére minden ízében dokumentumfilmet látunk, a szereplők visszaemlékezéseit csak egy-egy archív felvétel, illetve Cakó Ferenc homokanimációi szakítják meg. A Nincs parancs! mégis egy játékfilm izgalmát hordozza, mivel úgy meséli el a történéseket, hogy közben érezzük: mindez történhetett volna másként is. Ha Bella Árpád vagy Harald Jäger helyén egy kevésbé józan határőrtiszt áll, aki kiadja a tűzparancsot, a kelet-európai rendszerváltások sokkal véresebben is végbemehettek volna.
Mikor az évtizedekig tízmilliók sorsát meghatározó diktatúrák vezetői hirtelen elvesztették az irányítást a történések felett, néhány kisember kezébe került a felelősség azért, hogy milyen folyást vesznek a világtörténelmi jelentőségű események. Két olyan ember kezébe, aki egész életében parancsot teljesített, de most szabadon, önként hozott döntést. És mindkettő jól döntött.
Harald Jäger, Nagy László és Bella Árpád
Amennyire szerencsésen alakultak a határnyitásnál történtek, olyannyira vett tragikus irányt a Schulz-család története. Pedig itt is sok minden másként történhetett volna. Ha két nappal előbb érkeznek, a páneurópai pikniken kempingezőkkel együtt mehetnek át a határon. De ha már ez nem sikerült, megnézhették volna az augusztus 20-i budapesti tűzijátékot, ahogy eredetileg tervezték. Vagy ha az első sikertelen határátlépés után úgy döntöttek volna, hogy nem próbálkoznak tovább, néhány héttel később már legálisan is átjuthattak volna a határon. De ők ezt akkor nem tudhatták. És Kurt-Werner Schulz makacs volt, mindenképpen át akart jutni. Táskájával esett neki a határőrnek, aki ösztönösen védekezett. Tűzparancs már nem volt érvényben, a figyelmeztető lövésre kibiztosított géppuska véletlenül sült el. Már osztrák földön.
A filmben megszólal az érintett határőr is. A sötétben nem is látta áldozatát, az évekkel később eléje rakott igazolványképen látja először. Nagyon sajnálja, ami történt, de véletlen volt, nem tehet róla. Az özvegy is megszólal: nem haragszik a határőrre, ő csak parancsot teljesített, az élet alakította így a dolgokat. Valójában a határőr is áldozat, a rendszer áldozata, aki talán hosszú évekig hordozta magában a végzetes este emlékét. A felvételen ő is megrendül, mikor az esetről beszél, ahogy Gundula Schafitel is elcsukló hangon idézi fel az eseményeket.
Valódi emberi drámákat látunk, a felelőst pedig nem kereshetjük egyik vagy másik szereplőben, csak az abszurd rendszerben. Az özvegyet és fiát végül a magyar hatóságok csempészik át a határon. Hiszen ha hivatalosan átengedik őket Ausztriába, magukra haragítják az akkor még testvéri NDK-t. Ha visszatoloncolják őket Kelet-Németországba, Magyarország elveszti a Nyugat nehezen kiküzdött bizalmát.
A Nincs parancs! testközelbe hozza 1989-et, egyéni sorsokon keresztül teszi átélhetővé a kommunista tömb összeomlásának történetét. A szerencsésen alakuló világtörténelmi eseményeket tragikus történettel árnyalja. Egyszerre marad meg bennünk a kedélyesen beszélgető öregurak képe, akiknek a döntésén valaha a világtörténelem múlott, és egyszerre Kurt-Werner Schulz szomorú históriája, aki fekete Trabanttal indult a halálba.
B. Kiss Csaba
